50 felett – mi lesz veled?

Nagyon leegyszerűsítve: a munkaadók kerülik az 50 éven felüliek felvételét, legfeljebb a fiatalon hozzájuk került dolgozó további foglalkoztatására hajlandók idősebb korában is – foglalta össze dr. Adler Judit saját, a 45 felettiek foglalkoztatási helyzetét vizsgáló kutatását, mely a Foglalkoztatást Elősegítő Közhasznú Társaság (OFA Kht.) kutatási programjának keretében készült. Új alkalmazottak keresésekor a magyar vállalatok egyharmada kifejezetten arra törekszik, hogy fiatal munkaerőt találjon.

Sőt, minden ötödik céghez csak akkor vesznek fel 45 feletti munkavállalót, ha nem találnak mást az állásra. Pedig az Európai Unió foglalkoztatási politikáját követve hazánkban is emelni kell az idősebb munkavállalók arányát a foglalkoztatottak között. Mindenesetre a 45 felettiek nem várnak az állami csodára, inkább több oldalról bebiztosítják magukat.

Ha már ott vagy, maradhatsz?

Bár a 45 éven felüli dolgozók aránya a közép- és nagyvállalatoknál magasabb, mint a mikro- és kisvállalatoknál, illetve a magánszférával szemben az állami szektorban is több idősödő munkavállalóval találkozhatunk, a leépítéseknek szinte mindenhol a korosabb alkalmazottak esnek áldozatul. A vállalatok „humanitását” tükrözi, hogy az 55 felettieket nagyrészt megkímélték az elmúlt öt évben megvalósult leépítések során, míg a 45 és 55 közöttiek az elsők között szerepeltek a távozók között.

Természetesen azt feltételezték, hogy ez a korosztály könnyebben fog újra munkát találni. Csakhogy a vállalatok nagy része már a 45 feletti munkavállalókat is igyekszik kiszűrni az új munkaerő felvételekor. A korosodó munkatársaknak egyetlen esélyük van: ha már fiatalon az adott cégnél dolgoznak, szívesen tartják meg őket akkor is, ha átlépték a bűvös korhatárt.

A helyzet javulására sem igen számíthatnak a „számkivetett” munkavállalói csoportba tartozók. A vállalati prognózisok szerint a következő öt évben nem várható jelentős életkor szerinti átrendeződés a munkaerőpiacon.

Állami segítség Az elmúlt három évben összesen 8 programot indítottak kifejezetten 45 éven felüli munkanélküliek elhelyezése érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a komplex programok sikeresebben segítik a munkanélküliek elhelyezkedését, mint az egyéni támogatások. A programokban hangsúlyos szerepet kaptak a munkanélkülieknek nyújtott többletszolgáltatások és a hosszabb ideig tartó személyes törődés, ami az idősebb munkanélküliek esetében különösen fontos, mert rendkívül nehezen mozgósíthatók. A 45 év felettiek számára szervezett programok mindegyikéhez szorosan hozzátartozott a munkanélküliek többszöri megkeresése, „motiválásuk” személyes beszélgetéseken, interjúk készítése, esetleg klub-foglalkozásokon, konferenciákon való tájékoztatása. „Mindezek és a kormányzati szinten a közelmúltban elindult kezdeményezések ellenére, a pozitív hatások még nem értek el sem a munkáltatókhoz, sem a lakossághoz, és a jelenlegi hazai helyzet meglehetősen lehangoló” – olvasható a tanulmányban.

Óvatosan és megfontoltan a túlélésért

Érthető, hogy az idősebb munkavállalók a biztonságra törekednek. Az értelmiségiek kivételével igyekeznek minél előbb valamilyen biztos szociális jövedelemhez jutni (nyugdíj, rokkantnyugdíj) és lehetőleg ennek védelmében további kereső tevékenységet végezni.

A munkahelyek között sem ugrálhatnak ennek a korosztálynak a tagjai: a felmérésben résztvevők 71 százaléka nem változtatott állást 45 éves kora után, 12-12 százalékuk egyszer változtatott munkahelyet a saját, illetve munkaadójának felmondása után, és mindössze 5 százalék azok aránya, akik többször is váltottak.

A munkavállalók viselkedése óvatos és megfontolt – inkább csak akkor mondanak fel, ha szinte biztos, hogy találnak másik állást magunknak. Az alacsony iskolai végzettségűeknek jóval gyakrabban mondanak fel, mint a magasan képzett munkaerőnek. Leginkább „kapósak” a munkaadók körében az érettségizett (és továbbképezhető) fizikai dolgozók.

Ábrándokat kergetünk?

Az idősek foglalkoztatásának terén Magyarország nemcsak az Európai Unió korábbi tizenöt tagjához képest van jelentős lemaradásban, hanem a most csatlakozó államokhoz képest is: két évvel ezelőtt a 45-64 év közötti korosztály 51,4 százaléka volt foglalkoztatott. A korcsoporton belül a legfiatalabbak, a 45-49 évesek foglalkoztatása még 70 százalék, ezzel szemben az 55-59 éveseké nem éri el a 40 százalékot.

Magyarországnak tehát különösen igyekeznie kell, ha el akarja érni az uniós célkitűzéseket. Az Európai Bizottság 2003-ban a tagállamok szintjére lebontva fogalmazta meg ajánlásait, amit röviden a foglalkoztatáspolitika „tízparancsolatának” szoktak nevezni. Ennek ötödik pontja a munkaerő-kínálat bővítése és a „gazdasági aktivitás megőrzése az öregedés idején”.

Az idős népesség foglalkoztatásával kapcsolatosan már korábban születtek konkrét célkitűzések. Az 55-64 éves népesség foglalkoztatásának arányát a jelenlegi 40százalékról (csatlakozó országok: 30,5 százalék, Magyarország: 25,6 százalék) 2005 -re 50 százalékra kell növelni. A munkaerő-piacról történő kilépés átlagos életkorát öt évvel kell emelni. (Ez 2001-ben az Európai Unió szintjén 60 év volt.)

A tagállamok többsége a rugalmas foglalkoztatási formák – egyéni vállalkozás, részmunkaidő, határozott idejű munkaszerződés – elterjesztésével tudta emelni az idősebb korosztály foglalkoztatottsági szintjét. 2002-ben az unós foglalkoztatottak közel 46 százaléka dolgozott ilyen formában. Magyarországon ez az arány nem érte el a 25 százalékot.