Magyar nők – nyertesek, vesztesek

Az Ifjúság2000 kutatás eredményeiről írt nemrég tanulmányt az Új Ifjúsági Szemlében Bauer Béla, Szabó Andrea, Máder Miklós és Nemeskéri István. A tanulmány szerint a 2000-ben 18-29 éves fiatalok (mintegy 2 millió 270 ezer ember) két nagy rétegre oszthatók: “nyertesekre” és “vesztesekre”. Érdekes, hogy a tudástőkéhez, az anyagi tőkéhez, valamint a rendszerváltozáshoz fűződő viszony alapján meghatározott rétegek között – a kutatók szerint – nincs semmiféle átjárás. Vagyis a “vesztesek” számára az állam nyílt beavatkozása is kevés ahhoz, hogy a a “nyertesek” élet- és létkörülményeit akár csak megközelítsék. 

A kutatásról Az Ifjúság2000 kutatást a KSH, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, a Századvég Politikai Elemzések Központja és az MTA Politikai Tudományok Intézete munkatársai készítették. A nagymintás, kérdőíves, reprezentatív kutatás során nyolcezer, 14–29 éves magyarországi fiatalt kérdeztek meg – többek között – családi, tanulmányi, gazdasági helyzetéről, értékeiről, közéleti aktivitásáról.

Az is feltűnő, hogy egyetlen olyan „nyertes” réteget sem rögzített az elemzés, amelyben többségben élnének a családos fiatalok. Sőt, a családos, gyermeket vállaló rétegek az alsó-közép vagy a végképp leszakadó, deprivált rétegekbe tartoznak. Lássunk néhány konkrét példát a “nyertesekre” és “vesztesekre”.

A „felső nő”

A „nyertes” társadalmi réteg egyik felső csoportjához tartozik a modern, nyugat-európai szinten elő “felső nő”. E szűk réteg (létszáma körülbelül 19 ezer) 24 évnél idősebb, 99 százalékban diplomás, kiemelkedő anyagi helyzetben lévő nőkből áll. Legfőbb jellegzetességük, hogy rendkívül jó családi háttérrel magas iskolai végzettséget érnek el, valamint foglalkozásuknak igen magas a társadalmi presztízse (például médiában, pénzügyi, jogi területen dolgozók). Nyelveket beszélnek, széles látókörűek, a jövő felé kedvvel, várakozóan, nyugodtan tekintenek.

Családban maradnak A „felső nők” saját forrásból szerzik a bevételeiket, családjukban az átlagosnál nagyobb számban fordul elő vállalkozás. Majdnem 60 százalékuknak legalább az egyik szülője felsőfokú végzettségű, a kibocsátó család fenntartója a KSH besorolása szerint vezető, értelmiségi vagy vállalkozó.

Meglepő, hogy e réteg tagjai szüleik életét nem fogadják el, mintájuk a Lajtán túl élő, hasonló korban lévő fiatalok életstílusa. A „felső nők” között vannak tipikus “szingli” életmódot élők – saját lakás, kapcsolatban, de nem együtt élnek –, ugyanakkor jelentős részük házastársi vagy élettársi kapcsolatban él. Ők azok, akik saját lakásban laknak, viszonylag fiatalon, családalapítási kényszer nélkül elhagyják a kibocsátó családot. Az állam segítségnyújtására nincsenek rászorulva, de amennyiben lehetőségeket kapnak, feltehetően nem utasítják el. A „felső nő” rétegbe sorolt fiatalok között a magas kulturális tőke jó anyagi helyzettel párosul, amelyet az esetek többségében kiemelkedően sikeres kapcsolati tőke és érdekérvényesítő képesség (network) egészít ki.

A “konzervatív beállítottságú, de modern városi nő”

A nyertesként aposztrofált réteg utolsó csoportja a „konzervatív beállítottságú, de modern városi nő” kategóriája (körülbelül 40 ezer fő). Ebbe a rétegbe a 23 év feletti, négyötödös arányban diplomás, szülőkkel élő, házastársi vagy élettársi kapcsolatot egyelőre nem létesített nagyvárosi alkalmazott nők tartoznak (például központi vagy helyi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők, kezdő orvosok).

A szülői család 40 százalékában legalább az egyik szülő felsőfokú végzettségű. A csoport tagjai jó anyagi körülmények között élnek, ez azonban a többi „nyerteshez” képest alacsonyabb értéket mutat. Ennek ellenére a csoport tagjai életükkel nagyrészt elégedettek, a szülői életmódot képesek és hajlandók elfogadni.

Kulturális érdeklődésük magasan meghaladja a többi „nyertes” rétegét, viszont az otthoni számítógéppel való ellátottságuk kedvezőtlenebb, nem éri el az 50 százalékot. Ugyanakkor rendszeres internethasználók, többségükben munkahelyen neteznek. Életcéljaik között kiemelkedő helyet foglal el a családalapítás, a gyermekvállalás, a lakáshoz jutás. Értékvilágukban kiemelt szerep jut a kultúrának, műveltségnek, a vallásnak, a hitnek, a nemzetnek, a társadalmi hasznosságnak, a jövőnek. Számukra a jövő egyik legnagyobb kihívása a gyermekvállalás és a karrier összeegyeztetése lesz.

A „mintavilágban élő” budapesti vesztesek

Az egyetlen Budapestre koncentrálódó „vesztes” kategória tagjai 24 évesnél idősebb, csonka családban felnőtt, saját családdal nem rendelkező fiatalok. Negyven százalékuk szakmunkás és szakközépiskolai végzettségű (mintegy 95 ezer fő). Értékeikben követik a budapesti többséget, „mintavilágban” élnek, azaz igyekszenek úgy élni, azokat az elveket vallani, mint a többiek, elképzeléseik, esetleges terveik megvalósítására azonban kevés az esélyük, annak ellenére, hogy négyötödük dolgozik.

Más társadalmi csoportokhoz hasonlóan a munkaerőpiacra való első kilépésük még a rendszerváltozást megelőzően vagy azzal párhuzamosan történt, de a „nyertes” pozícióban lévő budapesti társaikkal szemben nem voltak képesek alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Miért? Ennek oka részben a családi háttér. A szülők több mint felének nincs érettségije, többségük szakmunkásként dolgozik. További ok, hogy iskolai pályafutásuk időszaka alatt nem sikerült tudásukat, képzettségüket különórákon javítani, nem beszélnek idegen nyelvet, és a többi budapesti fiatalhoz képest elenyésző körükben a számítástechnikai ismeretekkel rendelkezők aránya.

E csoport sorsának alakulása is rámutat arra, hogy a magyar ifjúsági társadalom legfontosabb, jövőt eldöntő kérdése „a tudástőkéhez való hozzájutás lehetősége”. Azok és csakis azok a csoportok képesek alkalmazkodni a hálózati társadalom kihívásaihoz, akik tudásanyagukat – minimum egy főiskolai diploma, nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek – képesek átkonvertálni. Ahhoz azonban, hogy e tudás valóban kamatoztatható legyen, és anyagi tőkévé is átalakuljon, megfelelő szülői háttérre és networkre van szükség.