Egy friss diplomás szociálpedagógus jelentkezett egy magyar vállalathoz. A felvételi interjún az emberi erőforrás gazdálkodás vezetője az önéletrajzában meglátta a szociál- szóval kezdődő végzettséget, és
rákérdezett: „Maga szocialista munkás volt, és trénerként akar dolgozni?” A fiatal szociálpedagógust készületlenül érte a kérdés, talán jobban meglepődött, mint a felvételiztetője. Mindenesetre nem kapta meg az állást.
A szociális szakképzettség ismertsége Magyarországon még mindig siralmas. A helyzeten feltehetően nagyban fog változtatni, hogy a szociális alapképzések kiépítését követően mostanra megjelentek a szociális alap- és szakvizsgák is. Ez tovább javítja az ellátásunkkal foglalkozó szakemberek felkészültségét – és újabb bevételekhez juttatta a képző központokat.
Kimúlóban a múlt?
A szociális ellátásban dolgozó munkavállalók szakmai továbbképzésének koordinációját a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet salgótarjáni képző és koordinációs központja látja el. A szociális területen dolgozó szakemberek képesítése és szakmai kompetenciája a rendszerváltás utáni első években komoly hiányosságokat mutatott. Ennek kézzelfogható oka leginkább az államszocializmus szegénységet és társadalmi problémákat tagadó álláspontja volt. Az első szociális szervező képzések csak a nyolcvanas évek végén indulhattak meg. Szociális munkást pedig a kilencvenes évektől képeznek Magyarországon.
Bár a szociális szakképzés kínálata szépen bővül az elmúlt évtizedben, a szakterület közmegítélése mégis csak lassacskán változik. Amíg például Németországban természetes folyamat, hogy a szociálpolitikusból vállalati HR-es, a szociálpedagógusból pedig tréner lehet, addig Magyarországon inkább az elzárkózás jellemző.
Az állami, egyházi és egyéb non-profit munkaadók álláshelyeire viszont lassan ki lehet tenni a megtelt táblát. A szakirányú munkahelyek megszerzéséhez és megtartásához egyre inkább szükséges a szakvizsga, illetve egyéb kiegészítő képzettségek megszerzése. Aki például családsegítő központ vagy szenvedélybetegeket ellátó intézmény vezetője kíván lenni, eleve rákényszerül a szociális szakvizsga letételére.
Annak ellenére, hogy a vállalati szféra nehezen tud mit kezdeni a szociális szakképzettséget szerzett munkavállalókkal, a szakmai specializáció rohamosan fejlődik tovább. Sőt, már az az aggodalom is hangot kapott, hogy a megszerzett diplomákat követő további szakképzések rendszere sokkal inkább szolgálja a szakképző intézmények jogszabállyal is körülbástyázott bevételszerzését, mint a rászorulók és a szakemberek érdekeit.
A szociális szakvizsga választható témacsoportjai
• Családvédelem, családgondozás
• Gyermekjóléti alapellátás
• Gyermekvédelmi szakellátás
• Idősek szociális ellátása
• Pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális ellátása
• Fogyatékosok szociális ellátása, rehabilitációja
• Hajléktalanellátás
A negyedik éve futó szociális alap- és szakvizsga rendszer a képző központok szerint már éppen kifutóban volt, amikor a múlt év végén a minisztérium újabb csoportoknak írta elő a szakvizsga megszerzését. A továbbképzési programok minősítését az Országos Szociális és Gyermekvédelmi Továbbképzési és Szakvizsga Biztosság felügyeli. Az évente kétszer meghirdetett vizsgára így biztosan lesz elég jelentkező.
A tavaszi időpont február 1. és április 30. között lesz kihirdetve, a 120 órás alaptanfolyamra azok jelentkezhetnek, akiknek legalább öt év egybefüggő szakmai gyakorlatuk és nem szociális diplomájuk van. Az átlagban százezer forintos vizsgát még további 25 ezer forintos állami vizsgadíj egészíti ki.
A szakvizsga 50 ezer forintba kerül személyenként. Átlagosan 28-40 órás konzultáció előzi meg. Itt már a vizsga díját nem kell külön kifizetni. Akik a tavaszi időszakról lemaradnak, október 1. és november 30. között próbálkozhatnak.
