Jó fellépéssel és egy kis udvariassággal az életben mindent el lehet intézni. Ezzel az atyai munícióval vágott neki az életnek Baán Barnabás huszonévesen, mint NB I-es röplabdajátékos.
A tízéves NB I-es karrier edzősködéssel folytatódott, olykor párhuzamosan is, mert 1988/1989-ben egyszerre volt játékos és edző is. Baán Barnabásnak akkorra más “becsületes” végzettsége is volt. Mezőgazdasági gépészként végzett, de egy percet sem dolgozott a szakmájában. Mint mondja, csak annyit ért a gépekhez, hogy az autószervizben észreveszi, ha be akarják csapni. Végül a sporton keresztül a gépek mégis visszalopództak az életébe.
Belga kalandok
A rendszerváltás előtt már egyre kevesebb jutott a sportegyesületek támogatására. Nagy volt a pénzínség a veszprémi röplabdacsapatnál is, ahol Baán Barnabás edzőként működött. Egy belgiumi meccs alkalmával jutott a kezébe egy autós hirdetési újság, amelyben csábító áron kínálták a használt kocsikat. Akkoriban itthon boldog-boldogtalan kereskedett az olcsón behozott négykerekűekkel, s az újságot lapozgatva gyúlt az isteni szikra, hogy az autóbehozatallal lehetne a klubnak pénzt szerezni.
Délután kettő és négy óra között sikerült is az egyesület buszának mind a negyven ülésére partnert találni egy egyhetes belgiumi autóvásárló kirándulásra. Az újságban szereplő telefonszámok alapján pedig megszervezte a belgiumi kereskedőkkel a randevút, hogy a kínálatot megtekinthessék. A megérkezést követő nap azonban fájdalmas kudarcot hozott, mert amit a telefonban megbeszélt a használtautó-kereskedőkkel, abból semmi sem teljesült. Keseregve poharazgatott Baán Barnabás a szálloda bárjában a két buszsofőrrel, amikor a beszélgetésüket hallva megveregette a vállát egy “kolléga”, aki a Lehel téri zöldség-bizniszből nyergelt át az autónepperségre. A következő nap már beindult a verkli, és 17 autót hozott haza a társaság. A búcsúzásnál az autók darabja után 100-100 márkát akart a kezébe csúsztatni a botcsinálta közvetítő.
Akkor látta, hogy van üzlet az autókereskedelemben – emlékszik vissza Baán Barnabás, de tőkéje nem volt a nagy üzlethez. Jobb híján indított viszont az autóvásárlóknak egy apróhirdetésekben bővelkedő újságot, az Autópresszt. A lappal egyre több autós céget ismert meg. “Rágták a fülét” az importőrök közül is, hogy nyisson saját márkakereskedést. A kilencvenes évek elején ugyanis a “nagy pénzt a használtautó-behozatal hozta, nem a dealerkedés” – mondja. A Lézer, az akkori Citroën-importőr nem is hagyta annyiban az elutasítást. Egyszer a balatonfüredi kiadó elé kanyarodott egy hívatlan autószállító tréler nyolc Citroënnel. A sofőr csak annyit mondott, hogy megjött az első szállítmány.
Mit lehetett tenni, kibérelte a kisváros vasútállomásának várótermét. Egy lakásból kialakított irodában készült az újság, és a vasútállomáson az autókat kínálták. Meglepően jól beindult az üzlet, 1991-ben a vasútállomásról már 98 darab Daihatsut és 42 darab Citroënt adtak el.
Baán Barnabás 44 éves, balatonfüredi gépész, a tabi Rudnay Gyula Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolában ismerte meg a szakmát. 1976-tól 1989-ig röplabdázó, majd edző, közel tíz évet töltött a Veszprémi SE csapatánál.
1990-ben alapította a Nemzeti Sport-Autópressz Kft.-t, s az Autópressz újság kiadásával foglalkozott.
1991-től foglalkozik személygépkocsi-importtal. A 2001-ben indult márkafüggetlen autóimportőr társaság, az Euro-Carex Bt. tényleges tevékenységét az idén kezdte meg. A társaság eddigi nagy fogása az a mintegy ötszáz darab Rover 75 gépkocsikból álló készlet, amelyet jelenleg adnak át Szlovákiában a listaárnál 40 százalékkal olcsóbban. A 2002-re tervezett árbevétel 7 millió euró.
Újra és újra
Az importőrök azonban kezdték rendbe tenni a márkakereskedői hálózatukat, 1993-ban Balatonfüreden is megjelentek a képzett fiatalemberek, akik kioktatták, miként is kell autót eladni. “Magyarázni én is tudok” – gondolta Baán Barnabás, és váltott. A kelet-európai piacokat éppen feltérképező Daewooval kezdett megbeszéléseket a gépkocsiimportról. Csak az tudja, mit jelent koreai üzletemberekkel tárgyalni, aki már megtapasztalta. Nyolc különböző tanulmányt kellett elkészíteni a magyar piacról és végül mégis kikosarazta a Daewoo.
Mégsem ment veszendőbe a munka, mert megjelent egy másik fél, a SsangYong is a piacon, amely képviselőt keresett Magyarországon. Ez a koreai fél csak ámult, amikor kérésére a daewoos tárgyaláson edződött Baán Barnabás azonnal az asztalra tette a legaprólékosabb kimutatásokat. Persze, hogy ő lett az importőr, és tizennyolcra duzzasztott márkakereskedői hálózattal 1996-ra már a konkurenseket bosszantva 14-17-százalékra srófolta a SSangYong piaci részesedését itthon a maga szegmensében, ám 1997-ben bekövetkezett a koreai válság. Tönkrement a SsangYong, s éppen a Daewoo vásárolta meg. Az új koreai tulajdonossal másfél év ádáz vita és pereskedés után tudott csak megállapodni, ennek során még az útlevelét is bevonták néhány napra, majd átadta a képviseletet.
Amikor már látszott, hogy a koreaiakkal nehezen jut dűlőre, más márkát keresett és megállapodott a francia Auverland-dal, hogy importőrként képviseli Kelet-Európában. Ha egy “üzlet” beindul, nincs megállás: az Auverland csődöt jelentett, és Baán Barnabás két szék között a pad alá esett. Új profilt kellett találnia, így motorkerékpárokkal kezdett foglalkozni. Az importőri feladatokat a Motor Bike Center Hungary (MBC) látta el. Ám az élet úgy hozta, hogy a régi társak kiváltak az üzletből és el kellett adni a céget.
Csak egy kétkerekű aszfaltszaggatót, egy Triumph Daytonát tartott meg emlékül. Megint új életet kellet tehát kezdenie Baán Barnabásnak. A Samsung teherautó-gyártó divíziójának vezetői számára éppen jókor kacsintgattak a feltörekvő kelet-európai piacok felé, és felkérték, hogy legyen importőr. Másfél év megfeszített munka után, sok-sokmillió forintot befektetve megszervezte a dealer-hálózatot. Amikor megérkezett az első 18 bemutatóautó és már megegyezett egy üzletfelével, hogy egy év után átveszi tőle a beindított képviseletet, a Samsung teherautógyárát elsöpörte a koreai válság második hulláma.
Védjegybitorló
Ismét kezdhette elölről. Erre, mint mindig, néhány hónap gondolkodással és vaskos üzleti tanulmányokkal készült fel Baán Barnabás. Az autóbiznisz és az európai irány adott volt, csakúgy, mint felesége csöpp betéti társasága, amelyet átkeresztelt Euro-Carex Bt.-nek. A profil persze változatlanul az autóimport volt, de kötött márka nélkül. Az Euro-Carex ugyanis elsősorban a gyártóknál felgyűlt feles készletekre specializálja magát, és a diszkontáron vett négykerekűekkel a hivatalos márkakereskedésekben kínált listaárnál olcsóbban kínálja a vadonatúj autókat.
Mondani sem kell, hogy Baán Barnabás ezzel vörös posztóvá vált a hivatalos járműimportőrök szemében. Győző Gábor, a Magyar Járműimportőrök Egyesületének ügyvezető elnöke sem tartja legálisnak a hivatalos importőrök “feje feletti” behozatalt. Anélkül, hogy minősítené Baán Barna tevékenységét, csak annyit mond, hogy tudomása szerint védjegybitorlás vádjával készíttetnek beadványt ellene. Baán szerint legális a behozatal, amelyet az EU-tagállamok közötti nagy árkülönbség éltet. A különbség az új autók közterheiben rejlik, ezt az ügyes kereskedő meglovagolhatja.
Baán Barnabás azonban olyan autókereskedő, akinek – bár telne rá – pillanatnyilag rendes autója sincs, egy betört szélvédőjű pickuppal közlekedik. Ha tárgyalásra kell mennie, kénytelen kölcsönkocsival megjelenni.
