A vagyonnyilatkozati rendszer egyik alapvető problémája, hogy a vagyonnyilatkozat megtétele és annak érdemi ellenőrzése két különböző dolog. Attól, hogy a jogszabály előírja bizonyos tisztségeket betöltők számára a vagyoni helyzetük, jövedelmük és gazdasági érdekeltségeik feltüntetését, még nem következik automatikusan, hogy az abban foglaltakat valaki rendszeresen összeveti
- más nyilvántartásokkal,
- korábbi adatokkal
- és az érintett vagyongyarapodásával.
Ezen változtathat az Integritás Hatóság (IH) új feladata.
A vagyonnyilatkozatok ellenőrzésére vonatkozó új szabályok 2026. augusztus 26-án léptek hatályba. Az Integritás Hatóság azóta önálló vagyonnyilatkozati vizsgálatot is indíthat. Ennek során azt ellenőrizheti, hogy
- az érintett eleget tett-e a nyilatkozattételi kötelezettségének,
- teljes és hiteles adatokat közölt-e,
- valamint történt-e olyan vagyonváltozás, amely a rendelkezésre álló információk alapján nem igazolható.
A rendszer egyik legfontosabb kérdése azonban már ezt megelőzően felmerül: hogyan döntik el, kit érdemes megvizsgálni?
Százezer embert nem lehet végigellenőrizni
Biró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke egy csütörtöki háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy a vagyonnyilatkozati kötelezettség valamilyen formában körülbelül százezer embert érint. Ebbe a körbe közjogi tisztségviselők, politikusok, bírák és önkormányzati szereplők mellett olyan emberek is tartoznak, akik a hozzátartozójuk pozíciója miatt kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni.
Ekkora tömeget évente teljes körűen ellenőrizni Biró szerint egyrészt lehetetlen, másrészt értelmetlen is lenne. A hatóság ezért kockázatértékelési rendszert dolgozott ki: nem minden nyilatkozatot kezelnek egyformán, hanem különböző mutatók segítségével próbálják meghatározni, mely ügyek igényelhetnek nagyobb figyelmet.
Ennek első eredménye az a lista, amelyen 551, nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személy szerepel a legmagasabb kockázati kategóriában.
A névsorban mások mellett szerepel:
Orbán Viktor, Magyar Péter, Sulyok Tamás, Kövér László, Pintér Sándor, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Lázár János, Gulyás Gergely, Polt Péter, Péterfalvi Attila, Lánczi Tamás és Hadházy Ákos. Maga az Integritás Hatóság elnöke, Biró Ferenc Pál is rajta van, valamint a frissen letartóztatott Seszták Miklós és Hankó Balázs is.
A hosszú névsor értelmezéséhez azonban elengedhetetlen egy fontos megszorítás:
A miniszterelnök pozíciója önmagában kockázati tényező
A kockázati lista nem valamiféle „gyanúsítotti névsor”, hanem arra szolgál, hogy a hatóság megállapítsa az ellenőrzési prioritásokat.
A miniszterelnöki tisztség önmagában fokozott kockázattal jár az IH módszertana szerint, hiszen rendkívül jelentős közhatalom, döntési jogkör és felelősség kapcsolódik hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adott személy vagyonnyilatkozatával probléma lenne.
Az 551 személy kockázatértékelését több mint kétszáz mutató alapján végezték el. Az értékelésben szerepet kapnak a tisztséggel és feladatkörrel kapcsolatos szempontok, valamint a nyilvánosan hozzáférhető és közhiteles adatok.
A legmagasabb kockázati kategóriába kerülés ráadásul nem jelenti automatikusan azt sem, hogy minden érintettnél teljes körű ellenőrzés indul. A hatóság tervei szerint lesz olyan kockázati besorolás, amelynél teljes ellenőrzést szeretnének végezni, máshol szúrópróbaszerű vizsgálatok következhetnek.
A kockázatelemzés tehát nem maga az ellenőrzés, hanem az arról szóló döntést alapozza meg: hol érdemes a rendelkezésre álló kapacitást felhasználni.
A polgármesterek még nincsenek a listán
Az 551 nevet tartalmazó listának van egy másik fontos korlátja: nem szerepelnek rajta a polgármesterek és a helyi önkormányzati képviselők. Ez nem azért van, mert az IH őket eleve kevésbé kockázatosnak ítélte. Más szerkezetű és adattartalmú vagyonnyilatkozatot töltenek ki, ezért számukra külön, az általuk használt nyomtatványhoz igazodó indikátorrendszert kell kialakítani. A kockázatelemzésük csak ezt követően történhet meg.
Az önkormányzati kör ugyanakkor most sokkal könnyebben vizsgálhatóvá válhat. A helyi önkormányzatokról szóló törvény június 29-i módosítása után a polgármesterek és az önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatai is nyilvánossá váltak.
Külön rendszert kapnak azok is, akiknek a vagyonnyilatkozata nem nyilvános. Mivel ezeknek a nyilatkozatoknak a tartalma a kiválasztást megelőzően nem hozzáférhető, náluk a kockázatértékelés elsősorban a betöltött tisztséghez és feladatkörhöz, a döntési és erőforrás-rendelkezési jogosultsághoz, valamint az integritási sérülékenységhez kapcsolódó szempontokra támaszkodik majd.
Egy ember ellenőrzése 3–6 hónapig tarthat
A kockázati szűrés jelentősége azért is nagy, mert maga az érdemi vizsgálat időigényes folyamat: az IH várakozásai szerint egy-egy személy vagyonnyilatkozatának ellenőrzése három–hat hónapig tarthat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a hatóság egyszerre csak egy emberrel tud foglalkozni: több személy ellenőrzése párhuzamosan zajlik majd.
A három–hat hónapos időtartamba ráadásul nem kizárólag az Integritás Hatóságnál elvégzett munka tartozik bele. Beleszámítanak az adatkérések, az adatszolgáltatások és az az idő is, amíg a hatóság más szervek válaszaira vár.
Arról ugyanakkor a háttérbeszélgetésen nem hangzott el információ, hogy évente összesen hány ember vagyonnyilatkozatának az ellenőrzését tervezi az Integritás Hatóság. Ez azért lesz fontos mérőszám, mert végső soron nem a kockázati besorolások mennyisége, hanem a mögöttük álló tényleges ellenőrzési teljesítmény mutathatja meg, mennyire hatékony az új rendszer.
Ötmilliós bírságtól a jogviszony megszüntetéséig
Az ellenőrzés többféle eredménnyel zárulhat:
- Ha a vagyonnyilatkozat megfelel a valóságnak, vagy csak kisebb jelentőségű hiányosságot tárnak fel, az eljárás lezárható, illetve ajánlás vagy intézkedési javaslat születhet.
- Adminisztratív jellegű jogsértés esetén 100 ezer és 5 millió forint közötti vagyonnyilatkozati bírság szabható ki. Nem minden tisztség esetében az Integritás Hatóság bírságol közvetlenül: ahol nincs erre hatásköre, az illetékes szervnél kezdeményezheti a szankció alkalmazását.
- Súlyosabb lehet a következmény, ha valaki nem tesz vagyonnyilatkozatot, vagy abban lényeges adatot szándékosan hamisan vagy valótlanul közöl, különösen a valódi vagyoni vagy jövedelmi helyzetének leplezése érdekében. Ilyenkor az IH kezdeményezheti az érintett jogviszonyának megszüntetését.
- Ha pedig bűncselekmény gyanúja merül fel, a hatóság feljelentést tesz, a büntetőeljárás lefolytatása viszont már a nyomozó hatóság és az ügyészség feladata.
Nem azt vizsgálják, hogy valaki a teljes vagyonát bevallotta-e
Az új ellenőrzési rendszernek van egy fontos jogi korlátja is. A vagyonnyilatkozat nem a kötelezett teljes vagyonának minden részletre kiterjedő leltára.
Az érintett személynek azokat a vagyonelemeket és vagyoni érdekeltségeket kell feltüntetnie, amelyeket az adott jogszabály előír. Az IH ezért nem általában azt vizsgálja majd, hogy valaki „mindent bevallott-e”, hanem azt, hogy a jogszabályban meghatározott adattartalomnak megfelelő, teljes és valós nyilatkozatot tett-e.
Ebben a korábbi vagyonnyilatkozatoknak is fontos szerep jut.
Ha az IH a jogviszony megszüntetését kezdeményezi, akkor a jelentését közzéteszi. Ha az illetékes intézmény nem ért egyet a megállapításaival, és nem alkalmazza a kezdeményezett következményt, ezt részletesen meg kell indokolnia, az indoklás pedig szintén nyilvánosságra kerül.
A vagyonnyilatkozati bírságot megállapító határozatok ugyancsak nyilvánosak lesznek az érintett személy nevével és tisztségével együtt.
Automatizációval gyorsítanák a munkát
A feldolgozás hosszát lerövidítheti a digitalizáció. Biró Ferenc Pál szerint jelenleg még egyfajta „trial and error” szakaszban van az új rendszer: a gyakorlati tapasztalatok alapján derülhet ki, mely ellenőrzési lépések automatizálhatók.
Az adatok elektronikus feldolgozása például gyorsíthatja a vizsgálatokat, és idővel lehetővé teheti, hogy ugyanakkora erőforrással több ellenőrzést végezzenek.
Ez az IH saját működésének értékelésében is megjelenik. A hatóságnál olyan sikerkritériumokat is vizsgálnak, minthogy évről évre képesek-e növelni az ellenőrzött mennyiséget anélkül, hogy ehhez több erőforrásra lenne szükség. Emellett
Az igazi próba az uniós pénzek érkezésével jöhet
Az új vagyonnyilatkozati jogosítványok az Integritás Hatóság feladatainak csak az egyik részét jelentik. A szervezet eredeti fókusza továbbra is az uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzése.
A háttérbeszélgetésen elhangzottak szerint az IH az elmúlt három évben összesen mintegy ezermilliárd forintnyi forrást érintő ügyeket vizsgált, a következő évben pedig 400–500 milliárd forint vizsgálata várható. Az uniós pénzek érkezése így további terhelést jelenthet a szervezetnek.
Biró ugyanakkor arról beszélt, hogy ezt nem további munkatársak felvételével akarják kezelni. A hatékonyság növelésében az automatizációnak, az elektronikus adatfeldolgozásnak és a saját előrejelző rendszerek fejlesztésének lehet szerepe.
A vagyonnyilatkozati rendszer átalakításának valódi próbája ezért nem önmagában az lesz, hogy hány ember kockázatát tudja besorolni az Integritás Hatóság. Sokkal inkább az, hogy a kockázatelemzésből hány érdemi ellenőrzés lesz, ezek közül mennyi tár fel megmagyarázhatatlan vagyonváltozást vagy valótlan adatot, és a feltárt problémáknak lesz-e következményük.
Nem elég, ha csak az Integritás Hatóság látja a kockázatokat
A vagyonnyilatkozati rendszer hatékonyságának ugyanakkor van egy másik fontos feltétele: a különböző állami szerveknél rendelkezésre álló információknak valamilyen módon találkozniuk kell egymással.
Ennek lényege nem az lenne, hogy ugyanazt az ügyet egymástól függetlenül több állami intézmény vizsgálja, hanem az, hogyha több hatóságnak is van feladata egy ügyben, akkor összehangoltan dolgozhassanak.
Ennek a vagyonnyilatkozatoknál is lehet jelentősége. Ha például a NAV a saját kockázatelemzése alapján vagyongyarapodást vizsgál, annak eredménye az Integritás Hatóság kockázatértékelésében is releváns tényező lehet.
Az IH egyik fontos adottsága Biró szerint éppen az, hogy rendszerszinten képes vizsgálni az antikorrupciós mechanizmusok működését: nemcsak egyedi ügyeket, hanem azt is, hogy mely jogszabályok és ellenőrzési mechanizmusok működnek megfelelően, és melyek nem érik el a kívánt eredményt.
