A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatói szerint jelentős többletköltséget okozott a paksi atomerőmű nyári teljesítménykorlátozása. A G7-en megjelent véleménycikkben Felsmann Balázs és Mezősi András azt becsülte meg, mekkora költsége lehetett annak, hogy a kieső atomenergiát más forrásokból kellett pótolni.
A piacon kellett megvenni a hiányzó áramot
A számítás logikája szerint a paksi atomerőmű által meg nem termelt villamos energiát az MVM-nek piaci áron kellett beszereznie, hogy teljesíteni tudja ellátási kötelezettségeit. A kutatók a HUPX és az ENTSO-E nagykereskedelmi árait, valamint a Mavir termelési adatait elemezték.
A vizsgált időszak a július közepén kezdődő és augusztus 26-ig tartó korlátozásokat ölelte fel, amikor az atomerőmű teljesítményét több lépcsőben csökkentették.
A kutatók a paksi atomerőmű 2025-ös beszámolójából indultak ki, amely alapján körülbelül 14 forintos kilowatt-óránkénti önköltséggel számoltak.
Nem volt váratlan a probléma
A cikk egyik fő állítása, hogy a nyári alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet nem tekinthető teljesen előre nem látható eseménynek.
A jelentés szerint a nyári melegedés és a tartós szárazság az erőmű hűtővízellátását is veszélyeztetheti.
A szerzők szerint, ha egy ilyen helyzetre előre lehetett számítani, akkor az ebből eredő üzleti veszteség nem hárítható automatikusan a társadalomra. Úgy vélik, hogy a hűtési rendszer átalakítása, a szivattyúzás fejlesztése vagy más műszaki beavatkozás hosszú távon olcsóbb lehetett volna, mint a nyári korlátozások miatt elszenvedett több tízmilliárd forintos veszteség.
