A legjobban talán az (építőipar nélkül nézett) iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók, azaz tipikus gyári munkások fizetési adatai közötti térségi különbségek mutatják meg a jelenséget. Az ő bérüket döntően az adott térségre jellemző munkaerőpiaci kereslet és kínálat aktuális egyensúlya befolyásolja. Ha pedig ezen belül a betanított munkásokat nézzük, akkor még jobban összehasonlítható a kép, hiszen ők alapesetben ugyanabból a helyzetből indulnak, nincs szakképzettségük, és valamilyen egyszerűbb munkafolyamatra tanítják be őket. Ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy Győrben, Budapesten vagy Zalaegerszegen, Békéscsabán történik mindez – hívják fel a figyelmet a portálon.
Ez azért is érdekes, mert több mint tíz év alatt szinte semmit sem változott a helyzet, bármelyik évet nézzük, mindig Győr környéke volt a legjobban fizető régió, a legalacsonyabb fizetéseket pedig jellemzően Békés, Zala, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben kapták a dolgozók. Sőt még a főbb arányok sem változtak szinte semmit, a legalacsonyabb fizetéshez képest a legmagasabb mindig 50 százalék körüli prémiumot jelentett. Olyan, mintha ez az arány be lenne betonozva a magyar piacba.
Jól látszik, hogy az elmúlt 11 évben csak Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar mutatott egészen nagy ingadozást az elérhető bérekben, de ezenkívül az élmezőny gyakorlatilag megmerevedett, a lista alján pedig ugyan évről évre voltak átrendeződések, de ugyanazok a megyék cserélgették a helyüket.
A közösségi médiában a munkakereső tematikájú csoportok mostanában tele vannak például Zala megyei panaszokkal, ezek alapján úgy tűnik, mintha ott most különösen nehéz lenne munkához jutni, és az elérhető bérek országos összehasonlításban igen alacsonyak.
Pedig a két megyeszékhely, Győr és Zalaegerszeg között légvonalban mindössze nagyjából 110 kilométer a távolság, és közúton is csak 140 kilométer körüli, ami autóval bő két óra alatt megtehető. Ám hiába van a két megye sok települése még ennél is közelebb egymáshoz, jelenleg mégis ez a két vármegye helyezkedik el a fenti fizetési statisztika két szélső pontján.
Már nincs nagy szükség a képzetlen dolgozókra
Ha azt nézzük, hogy az álláskeresők aránya mennyivel változott az elmúlt hét évben az egyes vármegyékben, akkor megint csaknem mozdulatlanságot látunk. A legnagyobb növekedés Budapesten volt, de ott is csak 0,59 százalékpontos, a legnagyobb csökkenést pedig Szabolcs-Szatmár-Beregben mérték (-1,94 százalékpontot), az összes többi vármegyében nullához közeli a változás.
Ezt a becsontosodást és kifulladást erősíti a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) legutóbbi, 2025-ben felvett, de a 2026-os céges várakozásokat vizsgáló munkaerőpiaci felmérése is. E szerint idén a cégeknek mindössze 1-2 százaléka tervez változtatni a szakképzetlen fizikai dolgozók létszámán (kiléptetéssel vagy felvétellel). A tanulmány szerint a munkaerőpiaci kereslet éles minőségi átrendeződése figyelhető meg, mert
Munkaerőhiány az iparban most már egyértelműen a szakképzett fizikai dolgozóknál van, az viszont elég nagy, és országszerte jellemző.
A fordulat 2024 óta figyelhető meg.
A recesszióban kimerültek a cégek, és a fizikai dolgozók számára sem lett már annyira nyerő a piac, nem voltak igazán nagy létszámigények, megindultak a leépítések, és ez a bérváltozások ütemének visszaesésében is meglátszik
– mondta Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója.
