Hétfőn adta ki friss tanulmányát a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) közreműködésével a Center for the Study of Democracy (CSD) nevű bolgár közpolitikai intézet, Elvágni a köteléket: az orosz olajellátás Közép-Európában nem elengedhetetlen címmel, amelyről a 24.hu is beszámolt.
A dokumentumban egyebek közt megállapítják, hogy Magyarország 2025-ben tovább növelte a nyersolajfüggőségét Oroszországtól: ez immár a teljes import több mint 92 százalékát teszi ki, szemben az Ukrajna 2022-es orosz invázióját megelőző 61 százalékkal – annak ellenére, hogy léteznek életképes alternatívák.
Az Eurostat adataira hivatkozva kijelentik, hogy a nem orosz olaj Horvátországon keresztül történő szállítása esetén a tranzitdíj csaknem fele annak, amit Magyarország fizet az orosz nyersolaj Ukrajnán át történő szállításáért. Úgy látják, hogy az Adria-csővezeték sokkal alacsonyabb energiabiztonsági kockázatot jelent, mert nem halad át a háborús övezeten.
Az intézet szerint azokat az állításokat, amelyek szerint a diverzifikáció emelné az üzemanyagárak szintjét vagy megzavarná az ellátást, nem támasztják alá bizonyítékok. Magyarország finomítói technikailag képesek nem orosz nyersolaj feldolgozására, és ezt a múltban is megtették, ellátási zavarok nélkül. Bulgária és Csehország, amelyek 2024-ben, illetve 2025-ben szüntették meg az orosz kőolajkitettséget, nem tapasztaltak ellátási sokkot, és az EU-ban az egyik legalacsonyabb üzemanyagárakat érvényesítik – írták.
A MOL visszautasítja az állításokat
„A CREA és a CSD közreműködésével készült tanulmány a tárgyi tudás alapvető hiányáról árulkodik és szakmailag több szempontból is megkérdőjelezhető. A MOL meglátása szerint a tanulmányok végkövetkeztetései is hibásak. A szakmailag megalapozatlan tanulmányok azonban nem segítenek a helyzeten. A régió lakosságának ellátásbiztonságát elősegítő döntésekhez pedig nem járulnak hozzá. Csak zavart és indokolatlan hangulatot keltenek. Erre akkor, amikor épp nem működik a Barátság kőolajvezeték, semmi szükség sincs” – írta közleményében a magyar energiavállalat.
A MOL célja továbbra is az, hogy a lehető legnagyobb fokú rugalmasságot és diverzifikációt érje el finomítóinál és beszállítási láncában, miközben az ellátásbiztonság, a gazdaság és a fogyasztók érdekei minden körülmények között biztosítottak maradnak. A MOL teljesen megfelel az EU-szankciós előírásoknak, a kivételt az EU-tól kapta, és 2028-ig van ideje megfelelni.
„A MOL mindig is nyitott volt az érdemi és szakmai párbeszédre minden érintett féllel. Tisztelettel kérjük, hogy az ilyen tanulmányok készítése előtt, azok készítői legalább arra vegyék a fáradtságok, hogy megkeresnek minket. Hátha tudunk adatokkal, tényekkel segíteni.
- Nem igaz, hogy a MOL nem csökkentette a kitettséget. Az import adatok nem mondanak ugyanis semmit arról, hogy milyen finomítói és logisztikai fejlesztések történtek a finomítókban.
- Nem igaz, hogy a Barátság kőolajvezetéken való szállítás drágább. Sőt, pont az ellenkezője igaz. Közel kétszer annyiba kerül a szállítás az Adrián, mint a háború sújtotta ukrán vezetéken. És hozzávetőlegesen 4 és félszer drágább, mint az európai átlag szállítási árak. A tanulmányban bemutatott tranzitdíjnál ugyanis azt a nyilvánvaló tényt nem vették figyelembe, hogy nemcsak a tömeg, hanem a távolság is számít, amit az olaj megtesz a vezetékben. A Barátság kőolajvezeték majdnem háromszor hosszabb, mint az Adria-vezeték, így a távolságra vetített szállítási díj, még a cikkben említett, egyébként helytelen számokkal is sokkal magasabb az Adria-vezetéken, a valós szállítási díjak aránya pedig a bemutatottnál kedvezőtlenebbül alakul. Az Adria-vezeték esetén ráadásul az omisalji betáplálási pontig a vezetékesnél drágább, tengeri szállítással kell eljuttatni az olajat.
- A hazai üzemanyagárak nem drágábbak a szomszédos országok árainál. A MOL nagykereskedelmi árképzése sem a termelési költségen alapul. Az üzemanyagárakat ugyanis a régiós keresleti-kínálati egyensúly és az export-import viszonyok határozzák meg, azokra a költségek nincsenek közvetlen hatással. Ez az EU és a hazai versenyhivatal által is jóváhagyott árképzési formula. A termelési költségek a MOL jövedelmezőségét érintik, és forrást vonhatnak el a vállalat beruházásaitól és fejlesztéseitől. Az üzemanyagárra az van hatással, ha nem tud orosz kőolajat feldolgozni a vállalat (erről ld lentebb), mert akkor termékhiány és áremelkedés jön. A KSH januári jelentése szerint egyébként Magyarországon a szomszédos országok átlagához képest alacsonyabbak az üzemanyagárak és ez így volt a teljes 2025-ös esztendő során is.
- Az orosz eredetű kőolaj teljes kiesése okozna áremelkedést. A régióban ugyanis 5-10 százalékkal csökkentené a helyben előállított üzemanyag mennyiségét, amit importból kellene pótolni. Ugyanis a MOL két finomítója is orosz kőolajra van tervezve. Más kőolajból mást és kevesebbet tud termelni. A benzin, gázolaj és egyéb finomított termékek importja egy tengertől elzárt országba ráadásul drága. A megemelkedett szállítási és egyéb költségek üzemanyagár emelést és sokkal törékenyebb piacot hoznak a régió egészében.
- Nem lehet tudni, mennyit tud szállítani az Adria-vezeték. Továbbra sincs megbízható adat az Adria-vezeték horvát szakaszának valós állapotáról és kapacitásáról. A tanulmány nagyvonalúan kezeli ezt a kérdést, de valójában soha nem szállítottak ezen a vezeték szakaszon többet, mint évi 2 millió tonna. Minden egyéb csak feltételezés, de az eddigi tapasztalatok alapján nem lehet arra építeni, hogy a Janaf képes évi 14 millió, napi 40 ezertonna kőolajat felhozni. Az eddigi tesztek nem alkalmasak a vezeték hosszút távú, fenntartható teljesítményének megbecslésére. A déli, Adria-vezeték kapacitása jelenleg nem tesztelt teljeskörűen, ezért nem biztosítható az állandó szállítás. Az Európai Bizottság, valamint Magyarország, Szlovákia és Horvátország azonban megállapodott részletes kapacitástesztelésről, amely a biztonságos és kiszámítható ellátás érdekében történik.
A MOL-csoport álláspontja szerint az energiaellátás kérdését nem rövid távú politikai szempontok, hanem hosszú távú ellátásbiztonsági, gazdasági és technológiai megfontolások mentén kell kezelni. A vállalat célja nem egyes források kizárása, hanem az, hogy a lehető legnagyobb rugalmassággal biztosítsa a régió üzemanyag-ellátását.”
