Széleskörű ígéretdömpinggel állt elő a Tisza Párt a nemrég kiadott választási programjában, amelyben számos társadalmi csoportnak ajánlanak valamilyen új plusz juttatást, kivéve a NER nyerteseit – a hatalomközeli oligarchákat, a politikai-gazdasági klientúra tagjait –, akik viszont pénzt és pozíciót veszítenének.
A Tisza megtartaná mindazt, amit az Orbán-kormány a saját vívmányának tekint, többek közt a családi adókedvezményt és az anyák szja-mentességét, a 13. és 14. havi nyugdíjat, valamint a rezsicsökkentést – mi több, az utóbbinak még a kiterjesztését is ígérik. Továbbá egyebek mellett vállalják, hogy duplájára emelik a családi pótlékot, az anyasági támogatást, a gyest, a gyetet és a gyermeknevelési támogatást. Az egyéb adócsökkentő és kiadásnövelő tételeket is hosszan lehetne tovább sorolni.
A köztudatban már meghonosodott, hogy a Tisza vagyonadóval, vagyis a magas jövedelműek megsarcolásával, valamint „vagyonvisszaszerzéssel” biztosítaná az államkassza feltöltését, a gazdaságot pedig a zárolt EU-források felszabadításával olajozná meg. Az első két megoldás ugyanakkor számos kérdőjelet vet fel.
Egyrészt a végrehajthatóság szempontjából: a vagyonadó rendszere nem csak a korrupcióban érintett szereplőket, hanem az összes, 5 milliárd forint feletti magánvagyon birtokosát megadóztatná – ez a modell több európai országban kudarcot vallott. Másfelől amiatt, hogy teljesen bizonytalan, mekkora közvagyont lehetne „visszaperelni” a NER-közeli szereplőktől. De – még ha ez sikerülne is – a plusz források akkor is egyszeri tételként jelennének meg a költségvetésben, kétséges, hogy folyamatos pénzáramlást biztosítanának.
Vannak azonban olyan eszközök, amelyekkel folyamatosan több ezer milliárdnyi új többletet szabadíthatnának fel a büdzsé számára. Ezekkel viszont egyelőre komoly tervezési problémák akadnak.
