Kritikus helyzetben van a halágazat Magyarországon, az időjárás erre a szegmensre is komoly nyomást gyakorolt az elmúlt időszakban – tudta meg a portál az Aranyponty Zrt. vezérigazgatójától. Lévai Ferenc elmondta, hogy már most vízhiányossá váltak a dunántúli halásztavak és tógazdaságok, és egyszerűen képtelenség pótolni a hiányzó vízmennyiséget.
Már az őszi-téli csapadékmennyiség is minimális volt, és, mire tavasszal megjöttek a nagyobb esők, annyira száraz volt a föld, hogy szabályosan elnyelte a vizet. A halászati, halgazdálkodási ágazat tehát már most meglehetősen kritikus helyzetben van vízügyi szempontból, ugyanis 3–4 vízügyi igazgatósággal is osztozni kell a vízen. Ráadásul a megmaradó vízkészletet az öntözések is csökkentik.
Az aszály a halágazatot is keményen sújtja
A szakember beszélt arról is, hogy a szélsőségesen száraz időjárás a halállomány állapotára is rányomta a bélyegét. A csökkenő vízmennyiség ugyanis azt jelenti, hogy amikor aszály van, akkor a kisebb vízi életterekből a ragadozó állatok – vidrák, madarak – átvándorolnak oda, ahol még van víz. Ezeken a helyeken viszont – az alacsony vízszint mellett – egyre nagyobb lesz a természetvédelem által védett állatok okozta nyomás.
Ha nincsenek part menti nádasok, akkor egy 60 centis vízben nem tudnak elbújni a halak a gázlómadarak elől. Ez fokozza a stresszt az állományokban, ami szintén negatívan hat az eredményeikre. Van egy régi mondás, miszerint „kis víz – kis hal, nagy víz – nagy hal”. Hát ez így is van, de most már évek óta nagyon kis víz van itthon, és emiatt egyre inkább válságos állapotba kerül az édesvízi halászat – mutatott rá Lévai Ferenc.
A halágazatnak az egyik legnagyobb költségtényezője mindig a takarmány, az aszály miatti szűkössége előrevetíti az áremelkedést. A takarmányáraknál már látszik a növekedés, mert az aszály mindenkit sújtott, és ha nem is egyforma mértékben, de az egész országban mindenütt jellemző a vízhiány, és kevesebb lett a termés.
„Tehát nincs igazán mivel dicsekednünk, ehhez járul még egy nagyon-nagyon lanyha piaci kereslet, és sajnos a halfogyasztás is csökkent. Mi is érezzük, hogy a vásárlók a boltokban az olcsóbb élelmiszereket keresik, és hiába mentünk lejjebb az árakkal, nem nőtt a fogyasztás. Nem látjuk pontosan, mi lesz ebből a kiút, mert az exportpiacaink se fényesek” – közölte Lévai Ferenc.
A vezérigazgató beszélt arról is, hogy a csehek, a horvátok és a bolgárok jobban állnak nálunk, mivel magasabb szintű támogatottságot tudnak adni a halastavaiknak.
Magyarországon a maximális támogatás, amit területi alapon, a természeti érték megőrzéséért lehet kapni, az 100 euró hektáronként. Ugyanez Horvátországban és Lengyelországban 300 euró, ezzel nem tudunk versenyezni
– mondta a szakember.
Sajnos egyre többet hallani arról, hogy egyes kollégák feladják a halastavi termelést – épp úgy, mint Romániában –, mivel sokkal kecsegtetőbb növénytermesztéssel foglalkozni. Ha már úgyis kevés a víz, akkor inkább ipari növényeket termelnek az arra alkalmas halastavak területén, mert arra lényegesen magasabb összegű területalapú támogatást és kedvezményt kaphatnak, mint a halászatra, haltermelésre. Lévai Ferenc emellett arra is rámutatott, hogy az ágazatukban nincs aszálykár, se árvízkár.
Nincs biztosítási lehetőség sem, és ha bármi gond van a tavakkal, a rendszer semmilyen szinten nem segít a termelőn.
