Aligha teljesíthető a Nagy Márton által kedden egy sajtótájékoztatón elhangzott terv, amely szerint minden településen legyen készpénzkiadó automata (ATM) – véli a BiztosDöntés.hu szakértője. Gergely Péter azt is hozzátette azonban, hogy a nemzetgazdasági miniszter olyan területen vár el javulást, ahol amúgy is van mit tenniük a hazai pénzintézeteknek, de a szabályozó jegybanknak is.
A szakember arra emlékeztet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a kibocsátott kártyaszámhoz kötve határozta meg, hogy a bankoknak hány ATM-et kell üzemeltetniük, ezen belül pedig azt is, hogy ezeknek milyen legyen a területi eloszlása.
A betéti kártyák 1-es, a hitelkártyák 0,5-ös szorzóval számítanak be a darabszám meghatározásába. További módosító elem, hogy a bankoknak akkor is új ATM-et kell üzembe helyezniük, ha az automatáikon lebonyolított forgalom meghaladja az MNB által meghatározott éves átlagos referenciaértéket. Ez az érték jelenleg készpénzfelvétel esetében 2,3 milliárd forint, míg a készpénzbefizetésre alkalmas ATM-eknél történő befizetési forgalom esetében 3,25 milliárd forint.
Visszafogott hálózatbővítés
A bankok a rendelet hatására fejlesztettek is: az ATM-hálózat a 2023. június végi 4825 darabról 5140 darabra nőtt, ám Gergely Péter szerint a 6,5 százalékos bővülést részben zárójelbe teszi, hogy a fenti időszakban a kibocsátott bankkártyák száma is 3,9 százalékkal, 10,3 millióra emelkedett. Ezen belül a betéti kártyák 2,9 százalékkal 9,12 millióra, a hitelplasztikok száma 5,5 százalékkal, 1,16 millióra nőtt.
A portál gyűjtése szerint a bankok jelenleg nagyságrendileg ennyi ATM-et üzemeltetnek:
- OTP Bank: ~1900,
- MBH Bank: 927,
- K&H Bank: 550,
- Erste Bank: ~400,
- UniCredit: 180,
- Raiffeisen: 122,
- CIB Bank: 118.
A szabályozás alapján a bankok darabszámra nagyjából megfelelnek az MNB elvárásainak, ám Gergely Péter szerint annak az előírásnak jó eséllyel alapesetben nem tudnának megfelelni, amely arra kötelezi például a közepes méretű – 600 ezer és 1,2 millió közötti kártyát kibocsátó – bankokat, hogy a budapesti kerületekben és a megyeszékhelyeken kívüli 310 város legalább 65 százalékában – 214 helyen – legyen ATM-jük, míg a nagybankok ATM-jeinek a „sima” magyar városok 80 százalékában, 263 településen kellene jelen lenniük.
Sok a felmentés
De nem is kell – figyelmeztet Gergely Péter arra a lehetőségre, hogy maga a szabályozás is azt mondja ki, hogy az egyes településeken/településrészeken ténylegesen üzemelő automaták számának valamennyi településkategóriában átlagosan és a 65 százalékos, illetve 80 százalékos aránynak országos szinten kell megfelelni. Ez azt jelenti, hogy egy hitelintézetnek nem szükséges minden vármegyében a rá vonatkozó aránynak megfelelő számú városban készpénzes automatát üzemeltetnie. Praktikusan az 53 pest megyei agglomerációs városban telepített ATM-ekkel több más megyére eső telepítési kötelezettség kiváltható.
Ráadásul – teszi hozzá a szakértő – a pénzintézetek az MNB iránymutatása szerint alkalmazhatják azt a kompenzációs szabályt, hogy ha a három településtípus – fővárosi kerület; vármegyeszékhely; egyéb település – közül legalább kettőben a működő ATM-készülékek száma legalább kettővel meghaladja az előírt mennyiséget, akkor a harmadik településtípusnál arányosan, de maximum 25 százalékkal csökkenthető a telepítendő ATM-ek száma.
Mindez komoly felmentvényt ad a jellemzően a fővárosban és a vármegyeszékhelyeken automatahálózatot kiépítő bankoknak.
Co-branded ATM-ek?
Az MNB sem várja el az összes településen való megjelenést. A 1/2023 (I.17.) számú Bankjegyrendelet szerint a nem városi rangú településen készpénzes automata abban az esetben üzemeltethető, ha azt az ügyféligény, a forgalmi adatok vagy a lakosságszám indokolja. Hogy mely településeken lehet indokolt önálló ATM fenntartása, azt Gergely Péter szerint az sugallhatja, hogy az MNB a rendelet kiadásával párhuzamosan a bankok rendelkezésére bocsátotta a 3000 főnél nagyobb lélekszámú települések listáját.
A szakértő szerint az ATM-ek kihelyezése, üzemeltetése nem olcsó megoldás, épp ezért önállóan aligha tudnának megjelenni a kisebb településeken. Van persze a világban számos helyen olyan megoldás – pl. az USA-ban a NationalLink-hálózat – amelynek esetében több bank közösen üzemeltet bankjegykiadó készülékeket – az ilyen co-branded készülékek fenntartása olcsóbb, megosztott költségekhez vezethet. (Korábban itthon a Raiffeisen Bank saját ATM-ként ismerte el a bankfüggetlen ATM-hálózatot üzemeltető Euronet automatáit, de itt nem közös üzemeltetésről volt szó.) Gergely Péter szerint a co-branded ATM-ek megjelenését ugyan hazánkban jogszabály nem tiltja, de megjelenésükre szabályozói lépés nélkül egyelőre kicsi esély van.
A Cash-back csak támogatással lehet segítség
Úgy véli, a kistelepüléseken lakók készpénzhez jutását első ránézésre megoldhatná, ha több helyi kereskedőnél – jellemzően a kistelepüléseken jelen lévő Reál- és Coop-hálózatban – bevezetnék a Cash-back szolgáltatást. A megoldás révén az ügyfelek kártyás fizetésük után havonta maximum két alkalommal, összesen 40 ezer forint erejéig kérhetnek vissza a fizetett összegen felül készpénzt a boltok pénztáraiban. Gergely Péter szerint ugyanakkor a megoldás elterjedése továbbra is nehézkes – Magyarországon intézményes formában csak a Penny-üzletekben vezették be.
A kistelepüléseken a legnagyobb gondot az okozná, hogy komoly eséllyel előfordulhat, hogy a boltban – elsősorban a reggeli nyitást követő időszakban – nem lenne annyi készpénz, amennyit az adott napon (időszakban) a vásárlók fel akarnának venni. A kiemelkedően magas készpénzlogisztikai költségek – folyamatosan magas készpénzállomány tartása, berendelése, őrzése – a szakember szerint külön, célzott támogatás nélkül a kistelepüléseken egyszerűen nem tenné rentábilissé a szolgáltatást.
