A portálon megjegyzik, hogy ugyan az indulás évére nem lehet időarányos adatokat találni, de 2023-ban már az év elején ismert volt, hogy új rendszerben működik tovább a hazai hulladékgyűjtési és -kezelési rendszer, így ez már ekkor befolyásolhatta a vállalati döntéseket.
A végelszámolás alá került vállalatok száma kisebb mértékben növekedett, a 2019 és 2022 közötti átlagosan 16-ról közel 18-ra nőtt ezek évesített átlagos száma 2023 januárja és 2024 vége között. 2023 óta így száznál is több hulladékos cég szűnt meg 2024 végéig.
Ezt csak részben ellensúlyozta új cégek alapítása, így csökkent a vállalkozások száma az ágazatban: 2024-re már csak 1155 cég működött, miközben 2019-ben még hat százalékkal több, 1226 volt belőlük.
Jól látható a tendencia akkor is, ha a felszámolás és végelszámolás alá került vállalkozások számát az ágazatban működő összes cégéhez viszonyítjuk. Míg 2021-ben az ágazatban aktív cégek közül mindössze 1,3 százalékot tett ki a felszámolás alá kerülő vállalkozások aránya, addig 2023-ban már 4,6 százalékuk jutott ilyen sorsra, 2024-ben pedig a 3,6 százalékuk. Az adatok arra utalnak, hogy a koncesszió 2023-as indulása különösen megviselte az ágazatot (bár ebben a recessziós gazdasági környezetnek is lehetett szerepe), míg tavaly már kisebb gondot okozott az alkalmazkodás.
Bár már a koncesszió indulása előtt voltak olyan félelmek, hogy bezárási hullám fenyeget az ágazatban, ez azért nem volt egyértelmű, mert a munka alapvetően megmaradt a hulladékokat korábban is gyűjtő és hasznosító vállalkozásoknál. Igaz, ettől kezdve csak a Mohuval szerződhettek, közvetlenül a hulladék kibocsátójával vagy kezelőjével nem, vagyis csak alvállalkozóként dolgozhattak a továbbiakban a koncesszió által lefedett körben.
A hulladékiparban működő vállalatok profitjának harmada a Mohunál jelentkezett a vállalat 2023-as éves jelentése szerint. Ráadásul ezt úgy sikerült elérni, hogy a koncesszió csak az év közepén indult.
Zavaros fémviszonyok
Érdemes külön megnézni, hogy mi történt a koncesszió indulása óta a fémkereskedelemben, mert itt különösen nagy bizonytalanságot okozott, hogy a fémkereskedők és a NAV, illetve a Mohu eltérő állásponton voltak azzal kapcsolatban, hogy mi tartozik a koncesszió hatálya alá. Ahogy a Szabad Európa cikkében bemutatta, számos fémkereskedő a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult, mert úgy ítélte meg, hogy a Mohu visszaélt a monopóliumot biztosító helyzetével, ezt azonban végül nem sikerült bizonyítani.
A fémkereskedők számára hátrányt okozhatott a bizonytalan helyzet, a transzparencia hiánya, mivel számos ügyfél nem tudta, hogy náluk is le lehet-e adni az adott fémhulladékot, illetve ők átvehetik-e, ez pedig csökkenthette árbevételüket és nyereségüket. Az még nyitott kérdés, hogy mindezért jogi szempontból terhel-e valakit felelősség és/vagy kártérítési kötelezettség.
