A második Orbán-kormány egykori vidékfejlesztési államtitkára, Ángyán József korábban megyénként dolgozta fel a 2015–2016-os földeladások (azóta eltüntetett) részleteit, most pedig összegezte a „Földet a gazdáknak!” program országos tanulságait. Az Átlátszó cikke szerint az összegzés megállapítja például, hogy:
olyan korrupt, legújabb kori feudális, hűbéri birtokadományozó, klientúraépítő, jutalmazó/büntető rendszer” képe rajzolódik ki, amelyben az állam „a gazdálkodó családok, helyi közösségek helyett a »nemzeti tőke erősítése« jelszavával, politika-közeli üzleti, rokoni, baráti körökkel és/vagy nagybirtokos »zöldbárókkal«, továbbá a spekuláns tőkével, annak hazai és külföldi »oligarcháival« köt szövetséget, alakít ki stratégiai partnerséget.
De leírja azt is, hogy
nem a kormány által hangoztatott »néppárti stratégiaváltás, a földön és a földből élő családok és helyi közösségek megerősítése és helyzetbe hozása«, hanem államilag támogatott földspekuláció, intézményesített földrablás zajlott.
Az Ángyán-jelentés szerint ennek nagyon súlyos oka van. Hátterében a formálisan különböző politikai pártokhoz kötődő, ám a magánvagyon gyarapításában közös érdekű, nagy gazdasági érdekcsoportok alkotta hálózat áll, amely a mindenkori politikai hatalom kézben tartásával igen hatékonyan szolgálja a mások – általában a közösségek – által felhalmozott értékek, a nemzeti vagyon és a közös kasszák megrablását.
E közös tőkeérdekeltségű háttérhálózat a gazdaságpolitikát, illetve a döntéshozókat úgy befolyásolja, gazdaságilag is »érdekeltté teszi«, hogy azok a gazdasági, piaci, jogi és intézményi feltételek számukra kedvező alakításával elhárítják a magánvagyon gyarapításának útjában álló akadályokat, a hasznon pedig megosztoznak.
Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.
Az állítások alátámasztására számos példa is szerepel a cikkben, például hogy mely barátok kerültek kivételes helyzetbe, vagy hogy hogyan lehetetlenítették el azokat, akik nem számítottak „barátnak”. A „barátok” rendkívül kedvező feltételekkel bérelhetnek földet az államtól, és hosszú távú bérleti jogaikat erős törvényi garanciák szavatolják, így monopolhelyzetbe kerülhetnek. Ángyán itt példaként említi a Csányi Sándor agrárérdekeltségeit összefogó Bonafarm csoportot, a Mészáros Lőrinc agrárérdekeltségeit összefogó Talentis Agro Csoportot, és a német nagyvállalkozó Braun-család és annak feje, Ludwig Georg Braun érdekeltségébe tartozó céget, a Hubertus Agráripari Bt.-t.
További részletekért kattintson.
