Magyarországról jól képzett, fiatal, motivált munkavállalók vándorolnak ki, helyükre külföldi betanított munkások érkeznek, akik napi 10-12 órát tudnak dolgozni nagy iparvállalatoknál, amelyek egyébként kifejezetten alacsony hozzáadott értéket teremtenek – mondta a Portfolio-nak adott interjújában Bod Péter Ákos.
Szerinte egyetlen fillérrel sem lenne szabad már ilyen beruházásokat támogatni. Nem kellene több összeszerelőüzem, mert míg korábban legalább lehetett azt mondani, hogy azokban magyarok dolgoznak, az újonnan betelepülő üzemekre már ez sem lesz igaz, miközben az ország sem készült fel a nagyszámú külföldi munkavállaló integrálására.
A Budapest Corvinus Egyetem professzora komoly gondnak tartja a kis-közepes hozzáadott értéket teremtő akkumulátorgyárak, járműipari üzemek betelepítését, hiszen már tíz éve is közhely volt, hogy a magyar gazdaság túlságosan függ az autóipartól, az akkugyárak esetében az is előre látható, hogy jórészt külföldről hoznak be dolgozókat, tevékenységük pedig komoly környezeti kockázatokkal jár.
Bod Péter Ákos nem zárja ki, hogy a kormány azért támogatja a kínai akkugyárak betelepülését, mert szerencsétlen a kormányzati munkamegosztás.
Az egyik miniszter óriási energiát fektet abba, hogy nagy iparvállalatokat csábítson Magyarországra. Egy másik miniszter az állami, költségvetési támogatásért felel. Idővel kiderül, hogy fizikai korlátokba ütközik a megvalósítás, mert a projekthez nincs infrastruktúra, energia meg víz. Ezért azonban már egy harmadik miniszter a felelős. De ha már elindult a folyamat a politika felső szintjén, akkor a projektbe már muszáj beruházni. A társadalmi jólét szempontjából azonban természetesen nem olyan infrastrukturális beruházásokra lenne szükség, mint ami a betelepülő gyáraknak kell. Így végül jelentős állami dotáció mellett kell még infrastruktúrát is fejleszteni. Tehát az egyik miniszter erőltetett iparosítást szeretne, nem foglalkozva az állami támogatás ügyével, holott a projektek jelentős közpénz vonzattal járnak, éppen akkor, amikor a költségvetés nyomorúságos helyzetben van.
Szerinte Magyarországnak nem több, hanem jobb iparra van szüksége, amire jó példa a baltiaké.
A gazdaság szerkezete kiszolgáltatottá tette az országot az energiaárnak, a munkaerőhelyzetnek, a külső finanszírozásnak, ezért nehéz válaszolni arra, mit kellene tenni, hiszen a pénzek jelentős része már becsatornázódott azokba az iparágakba, amelyek kis-közepes hozzáadott értéket teremtenek. Szerinte az egészségügybe és az oktatásba való befektetéssel előrébb tudnánk lépni. Bod Péter Ákos jó hírnek tartja, hogy a közgazdászok tudják, mire kellene több pénzt adni, ami a társadalom jólétéhez vezetne, de rossz hírnek nevezi, hogy nem ebbe az irányba megyünk.
