Magyarország nem áll készen a debreceni CATL-gyárra, ez okozhat feszültséget

A a kínai vállalatokra jellemző, hogy igyekeznek kiismerni az szabályozói környezetet, az adott ország jogszabályait, és addig mennek el a tevékenységükkel, ameddig csak lehet. Ha a sztenderdek, a munkajogi szabályozások, a környezetvédelmi normák nagyon szigorúak, akkor természetesen azokat betartják. Ám ahol korrupció van, ahol lazábbak a szabályok, és nincs akkora transzparencia, ott ők is alkalmazkodnak ehhez a környezethez – mondta a portálnak Pásztor Szabolcs, a kormányhoz közel álló Oeconomus kutatási igazgatója

Ez alapján szükség volna párbeszédre a felek között. Hogy mennyire nincs érdemi párbeszéd, abból is látszik, hogy a CATL részéről pozitívumként emelték ki az ajándékba adott esővízgyűjtő hordókat, a helyiek pedig úgy élték meg, hogy ez egy cinikus lépés a kínai cég részéről – mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. Szerinte akkor is elbeszélnek a felek egymás mellett, amikor a CATL kihangsúlyozza a leendő debreceni gyár karbonsemlegességét, hiszen alapvetően nem az üvegházhatásúgáz-kibocsátást vitatták a civilek.

Ugyanakkor tény, hogy az akkumulátor-iparág fejlesztéshez nagyon kedvező beruházási környezetet teremtett és biztosít hazánk, ahogy ezt a CATL is elismerte. Így elvárható volna az is, hogy azt a jogszabályi környezetet, azt az intézményi struktúrát is teremtsék meg, ami egy ilyen mértékű iparosodás hatásait képes ellenőrizni, koordinálni – tette hozzá a szakértő.

Az érdemi párbeszéd kialakulását viszont egyáltalán nem segíti, hogy az akkumulátoripari helyzet hazánkban nagyon átpolitizált közeggé vált.

Dedák Dalma elmondta, két olyan akkumulátoriparral foglalkozó parlamenti fenntartható fejlődés bizottsági ülésen vett részt, amelyen a kormányzat egyáltalán nem képviseltette magát. De annak sem lett komolyabb következménye, hogy több mint száz szervezet és több mint tízezer ember csatlakozott ahhoz a miniszterelnöknek címzett levélhez, amelyben a szükséges intézményi struktúra kiépítését sürgették. A szakértő hangsúlyozta azt is, ahogy más nagyobb civil szervezetek, úgy a WWF sem kommunikálta azt, hogy ne jöjjön hazánkba semmilyen akkumulátorgyár, arra viszont figyelmeztettek,

meg kell vizsgálni, hogy Magyarország természeti erőforrásai mekkora gyártókapacitást képesek elviselni,

illetve hogyan lehetne hasznosítani és kármentesíteni a jelenleg is meglévő barna mezős területeket az egyre fojtogatóbb termőföldínség idején. Ha Magyarország komolyan gondolja azt a stratégiát, hogy Európa legiparosodottabb országa lesz, akkor ezekre a kérdések válaszolni kell, különben még ennél is nagyobb problémákba ütközünk – magyarázta.

A Európai Unió bevezette a hatásvizsgálatok rendszerét. Egy olyan iparosítási stratégiánál, mint amilyen Magyarország akkumulátoripari stratégiája, kötelező lenne készíttetni egy úgynevezett stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV). Ennek a környezeti értékelésnek lenne a feladata, hogy a különböző környezetvédelemmel érintett szakterületeket bevonják a tervezésbe, mindezt társadalmasítsák is, és az értékelés nyomán megítélhetővé válna, hogy hol, milyen típusú beruházások mennyire terhelik környezetünket, hazánk erőforrásait.

Ezt az értékelést a jogszabályoknak megfelelően a kormánynak, vagy az Országgyűlésnek kell elfogadnia, és ez az, ami az akkumulátorstratégia kapcsán nem történt meg.

Pedig Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke, a Magyar Mérnöki Kamara, illetve a Magyar Tudományos Akadémia is arra jutott, hogy

a környezeti értékelést el kellett volna készíteni.

Szerinte az akkumulátoriparnak sem érdeke az, hogy ennyire nincsen közbizalom a magyarországi környezetvédelmi szervekkel szemben, és az olyan jogszabályok, mint amilyen a környezetvédelmi hatósági szerződésekről szóló veszélyhelyzeti kormányrendelet, és az értelmezhetetlen miniszteri utasítások nem segítik, hogy nagyobb legyen ez a közbizalom – értékelte a helyzetet a szakértő.