Magyarországon jelenleg az összes nagyobb téglagyár, illetve kerámiacserepet gyártó üzem visszafogta vagy leállította a termelését. Akad olyan telephely, ahol teljes leállást rendeltek el, és a munkavállalók akár 90–100 százalékát elbocsátották, máshol részleges leépítések voltak, megint másutt átmenetileg szüntették be a termelést, a dolgozókat pedig jellemzően állásidőre küldték – tudta meg lapunk Stocker Zoltántól, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége elnökétől. Összességében, az érdekképviselet működési területén minden gyárban történtek leépítések, mivel a 24 órás, háromműszakos termelésre nincs szükség, a cégek egy-két műszakra álltak át, ami kisebb létszámot igényel.
Kérdésünkre elárulta, hogy a leállásokban a Wienerberger Magyarország és a Zalakerámia Zrt. két-két üzeme is érintett, de a konkrét adatokat nem kívánt a cégnevekhez kötni. A több telephellyel rendelkező vállalatok esetében általában 10–20 százalék körüli volt a létszámleépítés, ám egyes cégeknél ez a 30–40 százalékot is elérte. Egyes vállalatokra lebontva: akad, ahol 50-60 embert küldtek el, de van, ahol közel 300-at.
Megjegyezte, hogy mivel e területeken kevés a betanított munkás, az elbocsátásokban főleg szakmunkások érintettek. Ők pedig szakmai végzettségük okán várhatóan találnak majd új munkahelyet. A leépítések ugyanakkor valószínűleg szélesebb kört érinthetnek, ám számos téglagyárra – köztük a multinacionális Creaton és a Leier üzemeire – a szakszervezetnek nincs rálátása.
Veszteséges működésre kényszerítették őket
Az elbocsátások egyik oka az építőipar mélyrepülése és ezzel együtt az építőanyag-kereskedelem súlyos visszaesése. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) adatai szerint a szerkezetépítési anyagok – ilyen például a tégla és a kerámia – értékesítése szeptemberben 45 százalékkal, a tetőfedő anyagoké 37 százalékkal csökkent. Ezen anyagok esetében azért ennyire kedvezőtlen a helyzet, mert az új házak építésénél szükségesek. Ingatlan-felújításra és tetőtér-beépítésre továbbra is van megrendelés, ám az újházépítések iránt megcsappant az igény:
amíg tavaly körülbelül 20 ezer új lakás épült az országban, addig az idén várhatóan csak 7–8 ezer
– ismertette Stocker Zoltán.
A Wienerberger csoportnál – amely a Porotherm téglák, a Tondach tetőcserepek és a Semmelrock térburkolatok gyártója is – 60–65 százalékos a visszaesés értékesítési szempontból.
Az üzemek termelését azért kellett mindenhol leállítani, mert jelentős mennyiségű eladatlan raktárkészletek halmozódtak fel. A gyártók kizárólag készletről értékesítenek, de ez sem megy könnyen: van, ahol több gyáregység hosszabb idejű bezárását követően is tele vannak még a raktárak.
A nehézségek másik oka, hogy a kormány februárban a cementgyártásra kivetett kiegészítő bányajáradékot az égetett tégla-, a kerámia- és a csempegyártókra is kiterjesztette. Ennek megfelelően az olyan, 3 milliárd forintnál nagyobb árbevételű gyártóknak, amelyek a kabinet által megszabott árnál drágábban értékesítik belföldön az itt gyártott termékeiket, a hatósági ár feletti feletti bevételük 90 százalékát büntetőadóként be kell fizetniük a költségvetésbe. A kiegészítő bányajáradékot a 2020. januári áraknál 41 százalékkal magasabb eladási árra írták elő, ami lényegesen a jelenlegi piaci árak alatt van. Sőt, a külföldről behozott hasonló termékek – amelyekre a büntetőadó nem vonatkozik – átlagára már 2022 novemberében magasabb volt, mint a hatósági ár.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy
A termelés visszafogása így a veszteségek csökkentését is célozza.
A tégla- és kerámiagyártók körében a kiegészítő bányajáradékkal elsősorban a három nagy, külföldi tulajdonú gyártót vették célba:
- az égetett tégla- és cserépgyártásban piacvezető osztrák Wienerberger Téglaipari Zrt.-t,
- a szintén osztrák tulajdonú Zalakerámiát,
- valamint a tetőcserepeket gyártó, német gyökerű Creaton South-East Europe Kft.-t.
Mint korábban megírtuk: a kormánynak az a szándéka, hogy megvásárolja vagy egy magyar vállalkozás kezére játssza a nagy hazai cementgyárakat, ám ezzel még nem érné be. Lázár János építési és közlekedési miniszter korábban elismerte a büntetőadó kapcsán, hogy „az építésgazdaságnak az alapanyag részét is meg akarom változtatni, hogy ott is minél több legyen a magyar tulajdon.” A politikus azt is megjegyezte, hogy „a külföldieket ki kell szorítani, pozíciókat kell foglalni”, vagyis ez lehet az extraprofitadóként beharangozott bányajáradék kivetésének valódi célja.
hiszen százával szűnnek meg az építőanyag-ipari munkahelyek. Sőt, a büntetőadó a megmaradt munkavállalók pozícióit is rontja, mivel a munkáltatók vesztesége nagyban befolyásolja, hogy lesz-e lehetőség további bérfejlesztésekre vagy egyszeri bérkompenzációkra – figyelmeztetett Stocker Zoltán.
Hogy konkrétan mekkora mértékű lehet a kiegészítő bányajáradék okozta elvonás, az a költségvetés számaiból nem derül ki. Azt tudjuk, hogy a legnagyobb szereplő, a Duna Dráva Cement Kft. (DDC) számára a rendelet bevezetése, vagyis 2021 júliusa óta az idén áprilisig több mint 21 milliárd forintos plusz terhet jelentett. A szakszervezeti vezető becslése szerint a Wienerberger esetében is megközelíthették már a befizetések a milliárdos nagyságrendet. (A konkrét számokért a vállalathoz fordultunk, amint válaszolnak, közöljük.) Az ügyben megkerestük az érintett vállalatokat képviselő Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetséget, ám nem kívántak nyilatkozni, azt ugyanakkor elismerték, hogy a kiegészítő bányajáradék okozta teher hozzájárul a nehézségekhez.
Megadják magukat a kormánynak?
Az építőanyag-ipari szakszervezet tudomása szerint az ágazati multik egyike sem kezelné úgy a problémát, hogy eladná a gyárait, illetve végleg leállna a termeléssel. Ezt támasztja alá, hogy jelenleg is folynak olyan érdemi beruházások, amelyek azt vetítik előre, hogy az érintett cégek továbbra is hosszú távra terveznek. A szóban forgó vállalatok a világ több országában működtetnek gyárakat, s a piac természetes hullámzásából eredően mindig akadnak olyan térségek, ahol visszaesik a termelés. Valószínűsíthetően a külföldön lévő üzemeikkel kompenzálni tudják a magyarországi gyárak mélyrepülését, és a 2008-as válság tapasztalatai azt mutatják, hogy ily módon akár éveket is képesek kibekkelni.
Mint korábban írtunk róla, a Duna Dráva Cement tulajdonosait tavasszal megkereste egy meg nem nevezett, „a magyar miniszterelnökkel szoros kapcsolatot ápoló” vállalkozó, aki felvásárlási ajánlatot tett a magyar leánycégre. Az ajánlatot akkor a cég német tulajdonosai visszautasították.
Az ÉVOSZ szerint a Gazdaságfejlesztési Minisztérium azóta is tárgyalásokat folytat a hazai cementipari üzemek megvételéről. Ezzel szemben a vállalattól azt írták lapunknak: „A DDC-nek nincs tudomása ilyen jellegű tárgyalásokról. A társaság tulajdonosai továbbra is elkötelezettek magyarországi befektetésük mellett.”
A vállalat közlése szerint a mostani létszámleépítési hullámban nem érintettek, és nem is terveznek elbocsátásokat.
