Még élt a hal, amikor a szájából kipottyant három termetes pocok
– ilyen és ehhez hasonló horgásztörténetek keringenek a Soroló Facebook-oldalán, amelyek szerint a Kőrösökön és a Maroson a harcsák nem harapnak a csalira, mert degeszre tömik magukat pocokkal. A mezei pocok úgy kerül a vízbe, hogy a mérhetetlen túlszaporodás miatt tömegesen úsznak át a folyókon új életteret keresve. Vadászok pedig azt mesélik, hogy a rókák is tele vannak már, a mezőkön gyakori látvány a megfojtott, „kiköpött rágcsáló”.
Hogy valóban csapatostul úszkálnak-e a pockok, csapkodnak-e közöttük a ragadozóhalak és undorodnak-e a rókák, nem láttuk a saját szemünkkel, mindenesetre a Dél-Alföldön a szántóföldekről súlyos pocokinvázióról számoltak be a lapunk által megkérdezett gazdálkodók. Annyira komoly a helyzet, hogy már a kiskertekben, a falvak és a városok szélén is megjelentek a mezei pockok – válaszolta érdeklődésünkre a növényorvosként is praktizáló, amúgy Hódmezővásárhely környékén gazdálkodó, Sipos gazdakánt ismert Sipos József. „Tavaly már mutatkoztak a felszaporodás jelei, a keleti országrészben bőven jelentettek kárt, és már akkor javasoltuk a gazdálkodóknak, hogy telepítsenek T-fákat, ezeken a 2–3 méter magas állványokon a ragadozómadarak le tudnak szállni, és így gyéríthetik a rágcsálókat, jó esetben megelőzik a túlszaporodást” – idézte fel a szakember.
Eltűnt a lucerna, a gabona és a napraforgó
Elmondása szerint 2023-ban fokozódott a helyzet, már tavasszal az úgynevezett zárt állományokban, azaz a gabonatáblákon és a repcében is megjelentek a pockok, ami nagy baj, mert a zárt állományban nehéz észre venni, és gyakorlatilag nincs mód a teljes növényállományra kiterjedő védekezésre. A betakarításkor azt észlelték, hogy egyes területeken négyzetméteres foltokban eltűnt a gabona, a pockok előbb megrágják a szalmaszárat, azután a földre dőlő kalászból is kieszik a szemeket. Egész lucernásokat tüntettek el a rágcsálók, de a napraforgó és a kukorica sem ússza meg. A pockok, miután körülrágják a szárat, a kidőlt növény tányérjából megeszik a magokat, majd a kukoricacsőre is felmásznak. De olyat is tapasztalt, hogy a családi tanyájuk körül egyszerűen eltűnt a fű, tövig rágták – sorolta a pocokinvázió okozta pusztítást egyes növénykultúrákban.
A déli országhatártól felfelé halad az invázió, előbb Csongrád déli részén jelentkezett, azután Békés, Szolnok és Bács-Kiskun megyékben is jócskán felszaporodott a pocokpopuláció, sőt, a növényorvosoktól Hajdú-Biharból is érkeztek jelzések károkról.
Roppant ütemben képesek szaporodni – erre később még kitérünk –, így időről időre pocokinvázió léphet fel. Idén ráadásul minden kedvezett a rágcsálóknak: a száraz, meleg időjárás, az egyenetlen csapadékeloszlás, és amiatt is nyugodtan szaporodhatnak, hogy korlátozottak a lehetőségek a védekezésre.
A gazdáknak segíthet a természet, gyéríti az állományt,
- ha lehűl, csapadékossá válik az időjárás, olyankor a tüdőgyulladás tizedelheti a pockokat,
- ha elfogy a táplálék, betakarítás után élelem nélkül maradnak,
- illetve a szántás, tárcsázás, talajlazítás tönkreteszi a fészkeiket.
Kötelező a védekezés, ám a hatásos módszer tilos
Amúgy kötelező a védekezés veszélyes létszámú rágcsálók – mint a pocok és a hörcsög – megjelenésekor, ezt egy FVM-rendelkezés írja elő a földhasználónak, termelőnek. Veszélyes mértéknek számít, ha 100 négyzetméterenként ősszel 3 járat, tavasszal 1–2-nél többet találunk a területen – idézte az idevágó jogszabályt Sipos József.
A kisebb területeken gazdálkodók vizet öntenek a lyukakba, amivel azonban nem mennek sokra: a pocokfészek a járat végén, 20–30 centivel a talajfelszíntől található, de ha ide le is jut ide a víz, a többi, sugaras elrendezésű kijáraton elmenekül a pocok család. Nagyobb méretekben láncba állnak az emberek a szántóföldön, növényvédőszerrel kezelt csalétket juttatnak a járatokba, majd azt betapossák. Ez igen munkaigényes, márpedig kevés a munkaerő és nagyon lassú a módszer. Igazán hatékony az egész állományra kiterjedő védekezés lenne (értsd: műtrágyaszóróval kiszórni a készítményt), ez azonban nem járható út. Jelenleg szükséghelyzeti engedéllyel rendelkeznek az elérhető készítmények, ezeket azonban csak közvetlenül járatkezelésre lehet használni, egész táblákat nem szabad beszórni velük.
Sipos gazda bízik benne, hogy összeomlik a populáció – erre az ad reményt, hogy az ország egyes részeiről már jelentettek némi állománycsökkenést. Ha viszont nem ez a trend érvényesül, akkor veszélybe kerülhetnek az őszi vetések – az őszi káposztarepce, a lucerna és az őszi vetésű gabonafélék –, hiszen már a szőlőkben és a gyümölcsösökben is megjelentek a kártevők – vetítette előre az esetleges komoly gazdasági károkat.
Akár 200 ezer hektár őszi vetésű gabona is áldozatul eshet a pockoknak
– becsülte az invázió lehetséges következményét Knipf Róbert növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási mérnök, két agrárkereskedelmi kft. tulajdonosa. A dél-alföldi gazdáktól folyamatosan érkeznek a vészjelzések terméskiesésről, az este-éjszaka hemzsegő rágcsálók kártételéről, sokan pedig addig nem fognak bele a vetésbe, amíg fennáll a pocokveszély. Knipf Róbert úgy látja, a helyzet egyre romlik, és ha nem avatkoznak közbe, akkor szétterjedhet a fertőzés, ami a jövő évi termésben is érzékeny veszteséget okozhat. A búza vetésterülete egymillió hektár körül alakul, 200 ezer hektár már 20 százalékos kiesést jelentene.
A Növényvédelmi és Növényorvosi Kamara szeptember végén felmérte az országos állapotokat, és azt találták, hogy egyes megyékben nincs gond, a déli megyékben viszont súlyos a helyzet. Összesen 54 ezer hektárt érint a pockok túlszaporodása. Ez a 4,2 millió hektár összes szántóterülethez képest nem látszik horribilis mértékűnek. Hunyadi István, a kamara elnöke úgy értékelt kérdésünkre, hogy nem nevezhető országos méretűnek a probléma, de azt persze nem tudni, mivé fajulhat.
Ahogy említettük, a vegyszeres védekezés nem egyszerű, a szóba jöhető szereknek csak vészhelyzeti engedélyük van, sőt, az is hamarosan lejár. Jelenleg csak a járatok kezelése megengedett, és a kijuttatható mennyiség is korlátozott: 1 hektárra nem lehet több 10 kilogrammnál. Ez Knipf szerint a fertőzött területeken messze nem elég ahhoz, hogy letális (halálos) dózist fogyasszanak el a pockok. Egyszerűen olyan nagy az adott területegységre jutó egyedszám, hogy a 10 kilogrammból nem jut a halálos dózisnak megfelelő mennyiség a rágcsálóhadnak.
A hatékony védekezéshez, az egész növényállomány kezeléséhez a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) külön engedélye kellene. Ezt és a dózis emelését több gazdálkodó – így maga Knipf Róbert – is kérte a NÉBIH-től, illetve a szervezetet felügyelő agrárállamtitkártól is. Ígéreteket kaptak, de azután a hivatal elutasította a kérést azzal az indoklással, hogy a klórfacinon véralvadásgátló szer, s mint ilyen, veszélyes lehet a pockokon kívül más élőlényekre – madarakra, gerincesekre. Knipf közelről ismeri a szert, egy spanyol és egy francia gyártó hatóanyagát felhasználva készíti a rágcsálóirtót, ám eddig hiába érvelt azzal, hogy a klórfacinon 2 nap alatt lebomlik a pockok szervezetében, így csekély az esélye a másodlagos mérgezésnek, a pockok a fészkükbe húzódnak vissza, jellemzően ott pusztulnak el a szertől, tehát nem valószínű, hogy a tetemből két napon belül más állatok szervezetébe jusson a klórfacinon.
Knipf Róbert attól tart, hogy megismétlődnek a 2014-ben történtek, amikor év közben lejárt a vészhelyzeti engedély, késett a hosszabbítás, a pockok közben szaporodtak (21 nap alatt képes megduplázni az állományát), és végül az összes megyében áldatlan állapotok alakultak ki. Tudomása szerint már több száz hektár őszi káposztarepcét kitárcsáztak a károk miatt, és gazdák sora jelezte, hogy addig nem kezdik az őszi gabonavetést, amíg nem tudnak hatékonyan védekezni.
A Nébih is úgy ítéli meg, hogy a pocokfertőzés jelenleg számos vármegyében megközelíti a 2014-ben tapasztaltakat – válaszolták lapunknak. A rágcsálónépesség növekedéséhez a kártevő számára kedvező időjáráson (meleg, száraz, csapadékszegény nyár vége és ősz) kívül az is hozzájárult,
– tették hozzá. Arra nem reagáltak, hogy reális-e a jóslat a 200 ezer hektárnyi búzatermés kieséséről, csak annyit írtak, hogy azokon a területeken nőtt legjobban a populáció, ahol 2014-ben is a legsúlyosabb volt a kártétel. A Nébih az idevágó jogszabályra hivatkozva közölte, hogy „a termelőnek feladata és felelőssége, hogy megfelelő időben, a megfelelő módszerek alkalmazásával fellépjen a károsító ellen.”
Arra azonban nem kaptunk egyértelmű választ, hogy mennyi esély van a gazdálkodók által kért teljes felületkezelésnek, illetve a dózisemelésnek az engedélyezésére. A klórfacinon tartalmú csalétek felszínre történő kijuttatása a Nébih megítélése szerint komoly kockázatot jelent a melegvérű gerincesekre, különösen a kisemlősökre, valamint az azokkal táplálkozó ragadozókra, ez pedig tömeges állatmérgezésekhez vezethet.
Ezt figyelembe véve, felelősen, legfeljebb a mezei pocok lakott járataiba való szórás, azaz a járatkezelés engedélyezhető
– indokolta a hivatal, miért nem adtak eddig engedélyt a komolyabb beavatkozásra. „A felületkezelés engedélyezésének elvi lehetősége fennáll, de a döntés komplexitása miatt nem tudjuk egy-egy konkrét paraméter példa jellegű megadásával azt levezetni” – válaszolták arra a kérdésünkre, mekkora kártétel, populációsűrűség esetén hajlana a hivatal a gazdák által kért engedélyezésre.
Apró állat, de nem válogatós
De mi is ez a legtöbbünk számára általában láthatatlan állat, és mi okozza, hogy időről időre hatalmas mértékben képes elszaporodni? Dr. Horváth Győzőt, a PTE TTK Ökológiai Tanszék vezetőjét kérdeztük.
A mezei pocok a rágcsálók rendjén belüli pocokféle kisemlős, utóbbi megnevezéssel a biológusok az egy kilogramm testtömeg alatti, szárazföldi emlősöket jelölik. A kifejlett állat testhossza 9–12 centiméter, súlya pedig 14–50 gramm. A faj egész Eurázsiában elterjedt, a szárazabb gyepek, sztyeppék lakója. Ezekről aztán bármikor könnyen átvándorol az aktuálisan táplálékot kínáló mezőgazdasági területekre, egy búzaföld, lucernás számára a réthez hasonló, optimális élőhely.
Kolóniákat alkotnak, életük nagy részét a föld alatt ásott kamráikban és járataikban töltik. Itt pihennek, ide menekülnek veszély esetén, a biztonságos menedéket jellemzően éjszaka hagyják el, de a faj nappal is aktív lehet. Gyakorlatilag bármilyen növényi anyagot elfogyasztanak, ezért képesek nagy tömegben komoly gazdasági károkat okozni.
Akár több ezer egyedből álló lokális populációk
A nagy mértékű elszaporodást, vagyis a gradációt a mezei pockok populációi 3–5 évente – Közép-Európában inkább előbbihez közelebbi ciklusokban – produkálják. Rágcsálóknál a „családtervezés” ugyanis nem tekint hosszú távra előre, amennyiben a körülmények megfelelően alakulnak,
a nőstények évente 6–7 alkalommal hozhatnak világra 4–12 kölyköt, az állomány mérete gyorsan több ezres egyedszámra nőhet hektáronként
– mondta el a 24.hu-nak Horváth Győző.
Annál többször és annál több utódot hoznak világra, minél kedvezőbbek a feltételek, azaz sok a táplálék, optimális az időjárás stb. Természetesen fontos a tavaszi „kezdőlétszám” is, az enyhe teleket logikusan sokkal több állat éli túl, mint a kemény hóval, faggyal, táplálékhiánnyal járó hideg évszakot. Ebből a szempontból a klímaváltozás kifejezetten a pockoknak kedvez.
Jövőre is tartogathatnak meglepetéseket
A gradáció csúcspontját törvényszerűen összeomlás követi, a populációk mérete így hosszabb távon széles határok között, ciklikusan változik. A többéves demográfiai ciklus alapvetően három fázisból áll. A csúcsfázisban az egyedszám eléri a maximumát, ilyenkor belső tényezők lépnek működésbe: az egyedszám sűrűségnövekedése a kolóniákban stresszhatást vált ki, amely korlátozza a további szaporodást. Külső hatásként a pockok felszaporodását némi csúszással a ragadozóik egyedszáma is követi, magyarán a természet maga gondoskodik a szabályozásról.
Az összeomlás alatt a pocokpopuláció a korábbi létszám töredékére zuhan vissza, a ciklus második fázisaként megkezdődik az állomány növekedése – ez éveket vesz igénybe – majd újra a csúcsfázis következik.
Az emlékezetes 2014-es gradációt követő összeomlásból az állomány 2019–2020-ra „jött vissza”, és 2021-ben következett be az újabb gyors lejtmenet. Ami a jelen helyzetet illeti, Horváth Győző szerint nem biztos, hogy a gradáció elérte a maximumát, elképzelhető, hogy jövőre még komolyabb mezeipocok-invázióval kell szembenézünk.
