Míg az alacsony képzettséget igénylő, többségében betanított, fizikai munkásokat foglalkoztató összeszerelőüzemek az olcsó munkaerőért és a rugalmas foglalkoztatási szabályok miatt jönnek hozzánk – a leértékelődő forint mellett –, addig az SSC/BSC-k a képzett, nyelveket beszélő fehérgallérosokat keresik. A Portfolión található mosolygörbe (hozzáadott érték szerinti fizetések ábrázoló grafikon) egyik boldogabb pontján dolgozók fizetése átlagban 850 ezer forint, ami jóval meghaladja az országos átlagot.
Két- vagy háromműszakos beosztás. Kemény fizikai igénybevétel. Olykor munkavégzés veszélyes anyagokkal. Szabadság akkor, amikor leáll a gyártás. Az iparvállalatok világa sosem a könnyű pénzszerzésről szólt, ma azonban már egymillióan dolgoznak az iparban és az építőiparban. Az elmúlt időszakban egyre több iparvállalat telepedett meg Magyarországon, amelyek persze érdemben növelték az ország GDP-jét és a foglalkoztatást. De mint a portál írja, a közepes fejlettség csapdájából velük nem igazán lehet kitörni. Mégpedig azért nem, mert az összeszerelés, vagyis a termék gyártása a kifejlesztéstől az eladásig a legalacsonyabb hozzáadott értéket képviseli. Ezért a gyártás a mosolygörbe legszomorúbb pontja, így nem csoda, hogy a kiemelkedő kereseti lehetőségeket nem itt kell keresni.
Az SSC-k jelentik a(z egyik) bizonyítékát annak, hogy a magas képzettség jóval átlagon felüli bért jelent. Tavaly ugyanis a bruttó átlagkereset 850 ezer forint volt a szolgáltatóközpontokbál. Ez csaknem 70 százalékkal magasabb, mint az 500 ezer forint alatti országos átlag. Az SSC-k körében a legfontosabb a nyelvtudás egy új munkavállaló felvételénél, de persze a bérigény is ott van a toplistán. Nagy hangsúlyt fektetnek az olyan soft skillekre, mint a csapatmunkára való alkalmasság, illetve a problémamegoldó képesség. A dolgozók egy irodaházban, vagy otthonról dolgoznak, számítógépen – diplomás, nyelveket beszélő munkavállalók, akik magas hozzáadott értéket hoznak létre.
Az SSC-szektor az összes munkavállaló mintegy 2 százalékát foglalkoztatja, miközben az árbevételük meghaladja az 5, a hozzáadott értékük pedig közelíti a 6 százalékot a nemzetgazdaságban. Ez is mutatja, hogy az országos átlagnál sokkal termelékenyebbek a szolgáltatóközpontok.
