A Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bankra (MNB) nagyjából ugyanaz érvényes, mint bármely részvénytársaságra – annyiban legalábbis, hogy nem működhet negatív saját tőkével, azaz úgy, hogy felélte a vagyonát. A piaci részvénytársaságoknál két évet adnak a tőkehelyzet rendezésére, vagyis arra, hogy helyrebillentsék a jegyzett tőke és a saját tőke arányát. Ilyenkor a tulajdonosok jellemzően
- tőkeinjekcióval megerősítik a céget,
- de azt is választhatják, hogy az összezsugorodott saját vagyonhoz igazítva leszállítják a jegyzett tőkét,
- esetleg társasági formát válthatnak, például részvénytársaságból egy kisebb összegű kötelező tőkével működtethető formába, kft.-vé vagy bt.-vé alakítják a céget.
A jegybank esetében nem lehet válogatni, a részvényesnek, tehát
a központi költségvetésből. Igaz, a tőkehelyzet rendezésére hosszabb időt ad a jelenlegi szabályozás.
Horribilisra nő idén a veszteség
A jegybank jegyzett tőkéje 10 milliárd forint, ehhez képest a 2022-es évet ezt negyvenszeresen meghaladó, 402 milliárd forint veszteséggel zárta, ennek főbb okairól csütörtöki cikkünkben írtunk. Több mint 1000 milliárd forint mínuszt jelentett csak az elszálló kamatok miatti veszteség, de ezt a devizaátváltáson, a gyenge forint miatt elért 800 milliárd forint nyereség nagyrészt ellensúlyozta. A veszteség az MNB saját tőkéjét jócskán apasztotta, de végeredményben még így is pozitív, 256 milliárd forint maradt. Az idén azonban sokkal durvább lesz a helyzet, a jegybank szakértőinek előrejelzése szerint 2023-ban már 2000 milliárd forint körül lehet a veszteség, bizonyosan negatívba fordul a saját tőke, és a veszteséget pótolni kell.
Ez – mint fent írtuk – az állam dolga, ennek ellenére a jövő évi költségvetés tervezetében nincs nyoma annak, hogy a kormány számolna az MNB veszteségrendezésével. Ezt először a Kovács Árpád elnökletével működő Költségvetési Tanács tette szóvá a büdzsétervezetet véleményezve, majd az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is ráerősített a megállapításra. Nem apró tételről van szó, a számvevők elemzése a GDP 0,5 százalékára tette a várható veszteségtérítést, azzal számol, hogy 430 milliárd forinttal kell kistafírozni az MNB-t 2024-ben.
A kormányt és a jegybankot nyilván nem érték váratlanul a közelgő veszteséghegyek, és még tavaly év végén módosították a jegybanktörvényt, hogy ne egy összegben szippantsa ki a költségvetés nem létező forrásait a várható 2000 milliárd körüli mínusz rendezése, hanem legalább öt évre szétterítve terhelje meg a büdzsét. A tavaly december 22-étől hatályos törvénymódosítás szerint, ha az adott év végén a saját tőke összege a jegyzett tőke alá csökken,
a különbözetet a központi költségvetés öt éven belül, évente egyenlő részletben közvetlenül az eredménytartalék javára megtéríti.
Az is kivehető a szövegből, mi a teendő, ha egymást követő években újabb mínuszok termelődnének az MNB-ben. Ezt ugyanis nem lehet kizárni. A törvény szerint amennyiben az ötéves időtartamon belül a központi költségvetésnek újabb térítési kötelezettsége keletkezik, az ugyancsak pótlandó, de azzal, hogy „a központi költségvetés biztosítja, hogy az MNB saját tőkéje huzamosabb ideig ne maradjon a jegyzett tőke szintje alatt”. Arra nézve, hogy mit jelent a huzamosabb ideig, nem tér ki a jogszabály, nem ír elő konkrét időtartamot arra, hány évig működhet tőke nélkül a jegybank.
Róna Péter közgazdászprofesszor, az MNB felügyelőbizottságának egykori tagja lapunknak úgy fogalmazott: „Sajnos ez a törvényszöveg zagyvalék.” Úgy véli, az Európai Központi Bank (EKB) nem örülne annak, ha a nemzeti bank öt évig megfelelő tőke nélkül működne. Ha Magyarországnak megengedik ezt, akkor az összes többi tagállam kérheti, hogy nézzék el a jegybankjaiknak, ha felélik a tőkéjüket. Mi lesz akkor az európai jegybankrendszer stabilitásával? – tette fel a kérdést.
Nincs itt veszteség, csak elég távolra kell nézni
A magyar kormánynak ezzel szemben egyáltalán nincsenek aggályai, annyira, hogy a decemberi törvénymódosítás után ismét átírná a jogszabályt. Valahogy úgy,
Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára azt vetítette előre hétfőn, a költségvetési zárszavában, hogy ez olyan módosítás lehet, ami 2024-ben sem igényli az MNB tőkepótlását – ezzel azt is megmagyarázta, miért nem látható a jövő évi büdzsétervben a jegybank veszteségrendezésére megcímkézett forrás, vagyis a 430 milliárd forintra becsült tétel. Levezetése szerint:
- a jegybankok tevékenységét, feladataik ellátását nem befolyásolja a saját tőke összege,
- több uniós tagállam jegybankjának negatívba fordult a saját tőkéje, példaként Csehországot és Szlovákiát említette, azzal, hogy ott a veszteséget nem kell megtérítenie a költségvetésnek,
- továbbá számos tagállam jegybankja nagy veszteséggel zárt tavaly – Belgiumot, Hollandiát, Lengyelországot és Németországot említette, sőt magát az Európai Központi Bankot is –, tehát nem magyar sajátosságról van szó.
Az uniós tagországokban többféle megoldást alkalmaznak a veszteségek kezelésére. Elsődlegesen a saját tőke többi elemének terhére kell finanszírozni (ezek a tőketartalék, az eredménytartalék, a lekötött tartalék, az értékelési tartalék és a tárgyévi adózott eredmény). Több országban az a gyakorlat, hogy az adott évi veszteséget a tagállami költségvetés nem téríti meg, hanem azt szembe lehet állítani a közép távon várható nyereséggel. Ha ezek a lehetőségek kimerültek, akkor jön a kormányzati tőkeemelés – vázolta Banai.
A veszteségtérítésről többször egyeztetett a kormány a jegybankkal, és – mint az államtitkár fogalmazott – közös döntés született. Azt nem részletezte, miből és mekkora nyereségre számít a kormány, a forint gyengüléséből például mennyi profittal kalkulálnak, és azt sem közölte, hány évet tekintenének közép távnak. Szavaiból az derült ki, hogy kedvező EKB-vélemény esetén nyújtják be a törvénymódosító javaslatot. A tagállamoknak ugyanis kötelező a jegybankot érintő változtatásokat megküldeni az uniós központi bank számára.
Az EKB-nak már az ötéves terv is sok volt
A végső szót tehát az EKB mondja ki, és egyelőre csak annyit tudni, hogy az előző magyar törvénymódosítás nem nyerte el az uniós központi bank tetszését. Ez derült ki a tavaly októberben megküldött tervezethez fűzött véleményükből, amelyet lapunk kérésére megküldtek, ám további kommentárt nem kívántak hozzáfűzni. A szövegből az olvasható ki, hogy az EKB a jegybanki függetlenség fontos feltételének tekinti a tagállami jegybankok megfelelő tőkeellátottságát és pénzügyi helyzetét.
Úgy fogalmaztak, hogy kerülni kell minden olyan helyzetet, amikor a tagállami jegybank saját tőkéje hosszabb időn keresztül a kötelező szint alatt van vagy negatív. A tagállamnak észszerű időn belül megfelelő mennyiségű tőkét kell biztosítania a jegybankja számára (legalább a kötelező szintig), hogy az a pénzügyi függetlenség elvének megfeleljen.
Az EKB fennakadt az öt évre széthúzott, egyenlő összegekben történő térítésen, jelezte, hogy számára ebből nem világos, hogy az MNB saját tőkéje észszerű időn belül a jegyzett tőke szintjére áll helyre. Továbbá amennyiben az MNB saját tőkéjének összege két vagy több egymást követő évben a jegyzett tőke alá csökken, ez tovább súlyosbíthatja a nem megfelelő vagy akár negatív tőkehelyzetet öt évet meghaladó időn keresztül. Az EKB ezért egy olyan védzáradék bevezetését javasolta, amely szerint abban az esetben, ha a tőkehelyzet hosszabb időn keresztül nem megfelelő vagy akár negatív, közép távon biztosítani kell, hogy az MNB nettó saját tőkéje ne maradjon hosszabb ideig a jegyzett tőke alatt.
