Nagy felhördülést okoztak az iparágban „A magyar építészetről szóló törvény koncepciójának” egyes javaslatai. Az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) előterjesztésében egyebek közt az építőanyagok behozatalára és kivitelére teljes körű regisztrációs kötelezettséget javasoltak, 30 nappal a cégek ügyleteit megelőzően. Export esetén pedig vételi és elővásárlási jog illetné meg az államot a regisztrált alapanyagokra és termékekre, amelyeknek az ellenértéke nem lehetne magasabb egy központilag meghatározott árszintnél. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén szankcionálást, a hatóságok erőteljes fellépését tartanák szükségesnek.
Felvetődött azt is, hogy az építésgazdaságért felelős miniszter (vagyis Lázár János) legfeljebb egyéves exporttilalmat rendelhet el bizonyos termékekre, amennyiben arról értesül, hogy az építőanyagok kivitele „jelentős mértékben akadályozza, vagy ellehetetleníti a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását, fejlesztését”.
Az állam által megvásárolt termékek állami tulajdonú, elsősorban a magyarországi építőanyag-ellátás biztosítása érdekében felállított „Nemzeti Építőanyag Kereskedésekben” és „Nemzeti Faiskolákban” lennének megvásárolhatók. Az ÉKM szerint ezek esetében országos lefedettség szükséges.
Lapunk megkérdezte a minisztériumot, hogy pontosan mik az elképzeléseik a javaslat kapcsán, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.
Mégis elkerülhetik a trafikosok sorsát
„Az építőanyag-kereskedelemben egészséges verseny alakult ki, a piacon nagyon sok szereplő aktív. A tervezet megfogalmazása félreértésekre adott okot és sokan meg is ijedtek miatta. A koncepció írói és a szakma egy hónapon keresztül elbeszéltek egymás mellett. Az ÉVOSZ áprilisi kibővített ülésén azonban sikerült tisztázni, hogy nem lesz államosítás, nincs napirenden az, hogy a nemzeti dohányboltok mintájára egy országos tüzép-hálózatot építsenek ki. Ezt Lánszki Regő, az ÉKM államtitkára és Lázár János egyaránt megerősítette” – árulta el lapunknak Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke.
Tudomása szerint a koncepciót úgy pontosítanák, hogy a regisztrációs kötelezettség és az export esetén meghatározott vételi és elővásárlási jog nem lenne általános érvényű. Lényegében az ilyen eszközöket csak vészhelyzetben élesíthetnék: a szakminiszter kizárólag áruhiány, vagy az ellátásbiztonság veszélybe kerülése esetén rendelhetne el exportkorlátozást, vagy exporttilalmat. A nemzeti tüzépeket csak nagyon kivételes helyzetben állítanák fel, ezek pedig elsődlegesen az állami beruházásokhoz nem nélkülözhető, ellátás és beszerzés szempontjából veszélybe került építési termékeket szereznék be. Vagyis olyan esetben lépnének közbe,
Az elnök szerint még ilyen formában is durva beavatkozás lenne, ha a rendelkezést élesítenék, amellyel az államnak nyilvánvaló kárfelelőssége keletkezhet. Remélik, hogy ezt a döntéshozók is be fogják látni.
Az ÉVOSZ-nál ugyanakkor nem tudják, miért szükséges ez a javaslat, mivel most nincs jele annak, hogy ellátási problémák alakuljanak ki. Az elmúlt hónapokban helyenként akadozott ugyan a cementellátás, de a nagy importőrök pótolták azt a volument, amely a belföldi gyártás csökkentése miatt esett ki.
A tapasztalatok sem mutatják azt, hogy komoly lépésekre lenne szükség. Például 2021-ben, a járványkorlátozások feloldása után kishíján áruhiány alakult ki, ám akkor a hazai építésitermék-gyártók felpörgették a termelést, illetve előnyben részesítették a belföldi vevőket az exporttal szemben. Vagyis ebben a kritikus helyzetben a piac magától megoldotta a gondokat.
Tavaly pedig az Oroszországból, Fehéroroszországból és Ukrajnából érkező termékek hirtelen kiesése okozott zavart. (Korábban a fa-, acél-, réz-, és alumíniumalapú építőanyagok körülbelül 35 százalékát a keleti régiókból hozták be, Ukrajnából jelentősebb mennyiségű cement is érkezett.) Ezt a hiányhelyzetet részben a piac, részben az állam oldotta meg. A kormányzat részéről ugyanakkor elegendő lépés volt, hogy a kritikusnak minősített termékek bejelentését kötelezővé tették az adóhatóság felé, az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszeren keresztül pedig minden szállítmányt nyomon követnek – magyarázta Koji.
Megjegyezte, hogy az új, átdolgozott koncepció várhatóan április végén kerül a kormány elé, ennek elfogadása esetén szavaz a parlament a törvénytervezetről.
Az állami beavatkozás eddig árrobbanást hozott
A szakszövetség szerint a külföldi tulajdonú építőanyag-gyártókra kivetett kiegészítő bányajáradék sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az egyik legfontosabb alapanyag, a cement esetében. A kormány 2021 júliusban rendelte el, hogy a belföldön kitermelt, előállított homokra, kavicsra, cementre kiegészítő bányajáradékot kell fizetnie minden olyan gyártónak és termelőnek, amelynek nettó árbevétele meghaladja a 3 milliárd forintot. Ezzel együtt bevezettek egy tonnánként 20 ezer forintos hatósági árat, amelynél a gyártó csak akkor adhatja drágábban a termékek valamelyikét, ha a számlázott nettó ár és a hatóság által megállapított ár közötti különbségből származó bevétel 90 százalékát bányajáradékként havonta befizeti az államkasszába.
Mivel a cementtermékek előállítási költsége jóval magasabb az ársapka szintjénél, ezért a rendelkezés napról napra növekvő veszteségeket okoz a belföldön cementet előállító szereplők, a német tulajdonú Duna Dráva Cement Kft. (DDC) és a francia gyökerű Lafarge Cement Magyarország Kft. számára. Bár a kabinet az erőfölénnyel való visszaélés letörésével indokolta a lépést és az árak mérséklését ígérte, sokan gyanítják, hogy a valódi cél a külföldi tulajdonosok kiszorítása.
Guth Zoltántól, a DDC kommunikációs vezetőjétől megtudtuk, hogy a hatósági ár messze a termék előállítási költségszintje alatt van meghatározva és nem követte az elmúlt időszakban bekövetkezett inflációt, ahogyan az energia- és alapanyag-árrobbanást sem. A termék előállítási költség alatti árszinten történő értékesítése esetén könnyen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés lenne megállapítható a túlzottan alacsony árak alkalmazása miatt, valamint a bányajáradék befizetés összege is alacsonyabb lenne. Mindezek elkerülését szem előtt tartva a DDC a hatósági ár felett értékesíti termékeit, még akkor is, ha ez neki jelentős veszteséget okoz, hiszen az előállítási költségei után is kiegészítő bányajáradékot kell fizetnie a jelen piaci helyzetben. Ez a vállalás a kormányrendelet 2021 júliusi bevezetése óta
A folyamatos veszteség ellenére a DDC lehetőségei szerint ellátja a hazai építőipar résztvevőit cementtermékekkel. Amennyiben fennmarad a jelenlegi szabályozói rendszer, akkor az már rövid távon a belföldi cementgyártás ellehetetlenüléséhez fog vezetni, és a hazai építőipar minden szereplője kénytelen lesz drágább és esetenként más minőségi paraméterekkel rendelkező import cementterméket használni, ezzel is tovább növelve a kivitelezési költségeket – értékelt.
Az import aránya folyamatosan nőtt, különös tekintettel 2022 második felétől. Míg a 2021-es importarány a DDC becslése szerint még 35-40 százalék körül alakult az országos felhasználást nézve, addig 2022-ben, éves átlagban már közel 45-50 százalék volt. Érdemes kiemelni a tavalyi év novemberét, amikor már 60-65 százalék körül volt a behozatal – figyelmeztetett. Minél messzebbről – jelen esetben a szomszédos országokból – érkezik az adott cementtermék, annál drágább, hiszen eleve magasabb a szállítás költsége. Vagyis az importarány növekedése árfelhajtó hatású. Ráadásul az importcementre nem vonatkozik a kiegészítő bányajáradék-fizetési kötelezettség.
A hazai gyártók és az importőrök gyakorlatilag a vevőkkel fizettetik meg a kiegészítő bányajáradék terheit, a cement ára pedig a mai napig nem tud csökkenni. Az importcement költségeit ráadásul a forintgyengülés is jelentősen fölverte – hangsúlyozta Koji László.
Miközben az összes építőanyag esetében 2020 óta mostanáig 40 százalék körüli volt az áremelkedés átlagos mértéke,
A hazai építőipar importtermék-kitettsége mintegy 48 százalékos, az ÉVOSZ szerint ennek csökkentése rendkívül fontos lenne a kivitelező vállalkozások számára. Hiszen az elmúlt években legnagyobb mértékben a külföldről érkező termékek – a cement mellett például az acélipari termékek, szigetelőanyagok, elektromos és gépészeti eszközök – drágultak meg.
Ehhez képest a kormány februárban újabb tevékenységekre: az égetett agyag építőanyag-, valamint a kerámiacsempe, -lap gyártásra is kiterjesztette az extraprofitadót. Ezzel lényegében újabb három nagy külföldi tulajdonú gyártót vettek célba, ezek: az égetett tégla- és cserépgyártásban piacvezető osztrák Wienerberger Téglaipari Zrt., a szintén osztrák hátterű Zalakerámia, valamint a tetőcserepeket gyártó, német gyökerű Creaton South-East Europe Kft.
Az érintett gyártók tagjai a Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetségnek, amely állásfoglalásában megpendítette, hogy a kiegészítő bányajáradék fizetési kötelezettség a termelés visszafogását okozza majd. Így kevesebb hazai gyártású termék kerül a piacra, ami akár ellátásbiztonsági problémákhoz is vezethet. Ezzel együtt a hazai szereplők versenyhátrányba kerülése az importtermékek beáramlásának kedvez, ami nem csak drágulást, hanem általános minőségromlást is hozhat. Lapunk megkereste a szövetséget, hogy osszák meg eddigi tapasztalataikat, de nem kívántak válaszolni.
Koji László szerint áremelkedés az érintett termékkörökben jelenleg nem érzékelhető, amelynek fő oka, hogy összezsugorodott a fizetőképes kereslet, az építőipar rendelésállománya 20 százalékkal esett vissza 2022-höz viszonyítva. A téglák, falazóelemek, és tetőcserepek forgalma idén január-februárban 50 százalékkal csökkent a tavalyi hasonló időszakhoz képest, és a kerámiák piacán is visszaesés várható.
A cementár-robbanás elsősorban annak volt köszönhető, hogy 2021-2022 során nagyon erős volt a kereslet, ez azonban az idei év elején megtört. Hiába hajtottak végre az építőanyag és építési termékgyártók további 10 százalékos áremelést 2023 első negyedében, a piac ezt már láthatóan nem fogadja el. A termékgyártók és kereskedők kénytelenek lesznek árakciókat bevezetni – kommentált az ÉVOSZ-elnök.
A kormány tervei Brüsszelben kiverik a biztosítékot
Kevésbé ismert, hogy a kabinet kis léptékben már megvalósította azokat a korlátozásokat, amelyeket most Lázár Jánosék felvetettek. Az extraprofit-adó bevezetésével egyidejűleg ugyanis a cementre és a többi érintett építőanyagra regisztrációs kötelezettséget írtak elő, ezekre a termékekre elővásárlási jog illeti meg az államot.
A DDC-nek 2021 közepe óta bejelentést kell tennie a Építési és Közlekedési Minisztérium felé minden egyes fuvar cementről, amelyet ki akar vinni az országból. A hivatal pedig dönthet úgy, hogy igényt tart a szállítmányra, s adott esetben azt felvásárolhatja – vázolta Guth Zoltán. Ez az exportkorlátozás már kiváltotta az Európai Bizottság nemtetszését, emiatt tavaly áprilisban hazánk ellen kötelezettségszegési eljárást indítottak, amelynek állásáról legutóbb január végén tájékoztattak. Ennek alapján jó eséllyel elmarasztalják a kormányt.
A DDC tulajdonosai – a HeidelbergMaterials és a Schwenk Zement – szerint a kiegészítő bányajáradékról szóló rendelet nincs összhangban az uniós joggal, és folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy meggyőzzék a magyar kormányt a rendelet eltörlésének szükségességéről. Amennyire tudják,
– írták lapunknak Németországból.
Április elején az Orbán-kabinet maffiamódszereiről cikkezett a Der Spiegel online kiadása, a lap értelmezése szerint előbb ellehetetlenítenék, majd elűznék a német cégeket és érdekeltségeket Magyarországról. Az írásban felidézték, hogy egy kormányközeli magyar vállalkozó megkereste az anyavállalatokat azzal, hogy felvásárolná a nehéz helyzetben lévő Duna Dráva Cement Kft.-t.
A DDC tulajdonosai nem kívántak nyilatkozni az ajánlattevő nevével kapcsolatban, azt azonban megjegyezték, hogy elkötelezettek magyarországi befektetésük mellett.
