A magyar nyugdíj induló összegének számítási képlete megtévesztően egyszerű: az elismert szolgálati idő egész években mért tartamától függő százalékos mértékű nyugdíjszorzóval meg kell szorozni a számított havi nettó „életpálya” átlagkereset összegét. De mégsem olyan egyszerű, mint az első nekifutásra látszik. A nyugdíjmegállapítást ugyanis kifejezetten bonyolulttá teszi a nettó életpálya átlagkereset kiszámítása. Meg az ezernyi részletszabály, amit kell alkalmazni. A nyugdíjszámítás ezért továbbra is olyan bonyolult és szövevényes, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik a szabályozások útvesztőjében – írja Farkas András nyugdíjszakértő a Porfolio.hu-n megjelent cikkében.
Íme a magyar nyugdíjszámítási eljárás nyolc fő lépése:
- A teljes elismert szolgálati idő (az egész életünkben összesen szerzett és bizonyított szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva megkapjuk, hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértéke. Például 40 évhez 80 százalékos szorzó tartozik.
- Az átlagszámítási időszakban – az 1988. január 1. és a nyugdíj-megállapítás napja közötti időszakban – szerzett, nyugdíjjárulék (2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék) alapját képező kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint „járuléktalanítani” kell, majd
- az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjalapot képező, az előző pont szerint járuléktalanított éves kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint „adótlanítani” kell, majd
- a járuléktalanított és adótlanított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni (kivéve a nyugdíj-megállapítás évében és az azt megelőző évben, tehát például idén a 2023-ban és a 2022-ben szerzett kereseteket), majd
- az így kapott nettósított, valorizált éves kereseteket össze kell adni, és ezt az összeget el kell osztani az 1988. január 1. napjától a nyugdíj-megállapítás napjáig terjedő időszakra elismert szolgálati idő azon napjainak számával, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt (az osztószámmal), majd
- az így megkapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, hogy meghatározzuk az éves átlagkeresetet, amit pedig el kell osztanunk 12-vel, hogy megkapjuk a havi nettó „életpálya” átlagkeresetet,
- amelyet szükség szerint degresszálni kell, vagyis ha a havi nettó „életpálya” átlagkereset meghaladja a 372 ezer forintot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó keresetrészeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni,
- az így kiszámított havi nettó (járuléktalanított, adótlanított, valorizált) és szükség szerint degresszált „életpálya” átlagkereset összegét meg kell szorozni az 1. pontban foglaltak szerint meghatározott nyugdíjszorzó százalékos mértékével, és már meg is kaptuk a nyugdíj induló összegét, amelyet – ha valaki erre jogosultságot szerzett – meg kell növelni a nyugdíjbónusz összegével, így kapjuk meg a nyugdíj folyósítandó összegét.
Aki itt még nem vesztette el a fonalat, az megismerheti a cikkből azokat a főbb részletszabályokat is (további nyolc, részletesen kifejtett pontban), amelyek még meghatározók lehetnek a nyugdíjszámítás során, valamint arra is kitér a szakértő, mi az, amit sokan nem jól tudnak.
