Az alacsonyabb jövedelműek hiába várnak a kormány segítségére, ha lakáshoz szeretnének jutni

A 2022-es év fordulópontot jelenthet az állami lakáspolitikában a megélhetési válság kiterjedtebbé válásával és a költségvetési mozgástér szűkülésével. Az idén megalakuló kormányzatban a lakáspolitika ugyan a korábbi ciklusokhoz képest nagyobb önállóságot nyert, önálló főosztályi szintet kapott, viszont a lakhatással kapcsolatos témák, programok, intézkedések tovább aprózódtak a minisztériumok között – állapítják meg. Ez továbbra is problémát jelent: a lakáspolitika egységes és stratégiai szemléletű felfogása, ami hosszú távon a lakhatási szegénység csökkentését célozhatná, még mindig hiányzik. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, nem véletlenül tartják a szakmai civil szervezetek elengedhetetlennek, hogy a lakhatás legalább államtitkári szintű képviseletet kapjon.

Egydimenziós lakáspolitika: a magántulajdon-szerzés támogatása mindenek felett

A lakhatáshoz való hozzáférés elsődleges módja Magyarországon még mindig a lakásvásárlás; a háztartások 86 százaléka rendelkezik lakóingatlannal. A régiós és európai átlagot tekintve hazánkban viszont kiemelkedően gyorsan drágultak az ingatlanok. 2021-ben, az előző év azonos időszakához képest, 5,9 százalékról 13,4 százalékra emelkedett a lakásárak éves növekedési üteme (reál értékeket számolva), míg a többi visegrádi ország átlaga 6 százalékról csupán 9,6 százalékra nőtt. Ennek a drágulásnak vannak általános, és országspecifikus okai is. Az általános okok közé tartozik, hogy nőtt a befektetési célú lakásvásárlás aránya a piacon. A Magyarországra jellemző specifikus okai közül ki kell azonban emelni a kormány lakáspolitikáját, ami szintén hozzájárul az árak emelkedéséhez. – mutatott rá Csepregi Dóra (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont), a lakhatás megfizethetőségéről szóló fejezet szerzője.

A lakásügyhöz kapcsolódó kormányzati kiadások továbbra is nehezen összesíthetőek, és évközben gyakran módosulnak. 2023-ra a legfontosabb eszközöket lefedő „Lakástámogatások” költségvetési cím 491,2 milliárd forint kiadást tartalmaz, ami alultervezettnek tűnik. Az ide tartozó nagyobb tételek (az otthonfelújítási támogatás és a CSOK, valamint a melléjük felvehető hitelek kamattámogatása; a lakástakarékpénztári befizetések állami kiegészítése; a saját építésű lakás esetén járó adó-visszatérítési támogatás; és a gyermekes családok jelzáloghitel-tartozásának elengedése) egyike sem rászorultsági alapon célzott. Így a lakáscélú költségvetési kiadások 2023-ra lényegében egydimenzióssá válnak. A lakástulajdonhoz kapcsolódó, szociálisan nem célzott támogatások – a „Lakástámogatások” cím kiadásai a babaváró támogatásokkal együtt, amelyre a Pénzügyminisztérium további 175,3 milliárd forint kiadást tervez 2023-ra – a kiadások 93 százalékát (648 milliárd forint) teszik ki. Szociálisan célzott lakástámogatásokra szinte láthatatlan összeget fordít a központi költségvetés 2023-ban – foglalta össze Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont), a kormányzati szakpolitikákról és költségvetési kiadásokról szóló fejezet szerzője.

A lakástulajdon szerzését ösztönző lakáspolitika egyik további mellékhatása, hogy a magántulajdon nélküli lakosság ördögi körbe jut. Az eddig is magas, és 2022 januárjában (az előző év első hónapjához képest) országosan 15,1 százalékkal emelkedő piaci lakásbérleti díjak egyre nehezebben megfizethetőek. Elérhető szociális bérlakások hiányában pedig ez a szektor sem mutat továbblépési lehetőséget. Ezért, valamint, hogy a válság terhét ne a háztartások viseljék, központilag támogatott, a társadalom széles rétegeire célzott, megfizethető bérlakásállomány-bővítésére van szükség. Ehhez olyan új intézmények létrehozása szükséges, melyek hosszú távon, a piaci ingadozásoktól minél függetlenebb módon kezelnek és fejlesztenek lakásokat. Erre példák a lakástársaságok, lakásügynökségek vagy lakásszövetkezetek.

Támogatott és piaci hitelek

A támogatott hitelekhez, valamint az otthonfelújítási támogatáshoz és a CSOK-hoz a leginkább rászoruló háztartások jellemzően nem férnek hozzá, így ezek a megfizethetőbb lakhatáshoz való hozzájutást nem segítik. Kiemelt figyelmet igényel a piaci és a támogatott lakáshitelek kamata közötti olló kinyílása is, ami a jegybanki alapkamat rohamos növekedésével még jelentősebb különbséggé válik. Ez tovább növeli a támogatott hitelekhez hozzájutó (többnyire tehetősebb, többgyermekes családok) és a támogatott hitelekből kiszoruló lakosság közötti egyenlőtlenségeket.

Ugyanakkor az ingatlanok drágulása nyomán egyre jelentősebb a hitelfelvétel, és a hitelösszegek is rendre növekednek. A hitelfelvételekkel kapcsolatos jövedelmi különbség az MNB adataiban is megmutatkozik. A hitelintézetek által újonnan kibocsátott lakáshitelek és személyi kölcsönök adósai között sokkal nagyobb arányban vannak jelen a magasabb jövedelműek, míg a pénzügyi vállalkozások által folyósított személyi kölcsönök adósai között a legalacsonyabb jövedelmi ötöd felülreprezentált.

A jelenlegi inflációs, bizonytalan gazdasági helyzetben az emelkedő közműdíjak, a folyószámla-hitelek, személyi kölcsönök, telefontársaságok és internetszolgáltatók felé való, kisebb összegű tartozások törlesztése is gondot jelenthet az alacsonyabb jövedelműeknek. Így a potenciálisan adósságcsapdába kerülők köre is bővülhet a jövőben. Mivel pedig a szociális ellátórendszer semmilyen érdemi segítséget nem biztosít piaci tartozások esetében, az adósságok a lakhatás elvesztésével is járhatnak.

Rezsicsökkentés és közüzemi díjak

A hitelek mellett a közüzemi díjak szintén a megfizethetőségi problémák és az eladósodás fontos eredői.

• A legszegényebb háztartások jövedelmük 22 százalékát költik lakásfenntartásra és háztartási energiára, míg
• a legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozók csupán bevételeik 17 százalékát fordítják erre a célra.
• A további lakhatási kiadások (mint például a lakáshitel-törlesztés) ehhez csak hozzáadódnak.

2021-ben a magyar háztartások körülbelül 10 százalékát érintette a közüzemi díjhátralékok felhalmozása, ugyanakkor ez az arány 27 százalékot is elér a szegénységi küszöb alatt élők körében. Ez azt is jelenti, hogy annak ellenére, hogy a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés összességében mérsékelte a háztartások kiadásait, még teljeskörű hatálya idején is majdnem minden harmadik, szegénységi küszöb alatt élő háztartás rendelkezett hátralékkal. A szilárd tüzelés kizárólagos használata eddig is a legszegényebb rétegek körében volt leginkább jellemző. Ők kimaradtak a rezsicsökkentésből, hiszen a tűzifára nem volt igényelhető a támogatás. Ezek a háztartások most is kiemelten hátrányos helyzetbe kerülnek a hirtelen megugró tűzifakereslet miatt. Ezen az sem változtat, hogy a Rezsivédelmi Alapból 2022-ben 700 milliárd forint, 2023-ban 670 milliárd forint kiadást tervez a kormány. Az nem ismert, hogy milyen módon költik majd el ezeket az összegeket, és várhatóan a tervezett keret nem lesz elegendő a rezsicsökkentés fenntartására, még a nyáron meghirdetett szűkített változatban sem.

Mindezek alapján jól látható, hogy várhatóan tovább növekedik azon háztartások köre, akik érdemi, célzott beavatkozások hiányában nem fogják tudni lakhatási költségeiket fedezni, és életminőségük romlása, valamint lakhatásuk elvesztése fenyegeti őket.