Ilyen, amikor a hónap elején 300 forint a kenyér, a hónap végén meg 1000

Elképesztő ütemben emelkednek az árak az elmúlt években válságba süllyedt Venezuelában. Elérte a 233 százalékot az infláció a dél-amerikai országban szeptemberben, ami annyit tesz: egyetlen hónap alatt az árak több mint a háromszorosukra emelkedtek. (A 100 százalékos infláció jelenti azt, hogy az árak 100 százalékkal emelkedtek, vagyis az árak megduplázódtak.) Az infláció augusztusban is meghaladta a 200 százalékot, vagyis akkor is triplázódtak az árak.

Az szinte elképzelhetetlen, amilyen mértékben az egy évvel ezelőtti állapothoz képest változtak a termékek és szolgáltatások árai átlagosan. Tavaly és idén szeptember között az infláció 342 ezer 161 százalékos volt – tudatta az ellenzéki többségű parlament legfrissebb jelentésében. (Hogy érzékeltessük, magyar viszonyokra lefordítva: ez olyan, mintha 1 kilogramm alma tavaly 200 forint volt, most pedig 685 ezer forintba kerülne.)

Az a prognózis, hogy az év végéig az infláció meghaladja az 1 millió százalékot, várhatóan 1 millió 30 ezer 281 százalékos lesz.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) már júliusban figyelmeztetett erre. Az IMF térségért felelős illetékese azt mondta, hogy a venezuelai inflációt csak ahhoz lehet hasonlítani, ami Németországban az első és második világháború után, illetve Zimbabwéban az előző évtized végén volt.

Az IMF képviselője szerint Venezuela hazai összterméke (GDP) az idén 18 százalékkal csökken, az idei lesz a harmadik egymást követő év, amikor a GDP kétszámjegyű mértékben esik vissza. Öt év alatt mintegy 50 százalékkal gyengült a venezuelai gazdaság teljesítménye.

A hatalmas olajkészletekkel rendelkező, de szinte semmi mást nem exportáló Venezuela gazdasága az olajár esése miatt az elmúlt években gyakorlatilag összeomlott, számos venezuelai szenved élelmiszerek, valamint gyógyszerek hiányától.

Közeleg a menekültválság, ami durvább lehet, mint a szíriai

Venezuela az összeomlás határán, az emberek éheznek, a boltok és a gyógyszertárak üresek.

1999-ben a populista Hugo Chávez átvette a hatalmat, a viszonylag magas nemzetközi olajárakat kihasználva szociális programokat finanszírozott és az alapvető termékeket, így az élelmiszereket és a gyógyszereket is külföldről importálta. A baj akkor kezdődött, amikor az állam 2001-ben felvásárolta a Petróleos de Venezuela nevű vállalatot, amely akkoriban Latin-Amerika legnagyobb olajtermelője volt. Az iparág elkezdett gyengülni, de a kormányzati kiadások ezzel egyidejűleg nőttek. A bevételek és a kiadások közti egyensúlytalanság pedig kihatott a teljes gazdaságra.

Pont ilyen az, amikor összeomlik az egészségügyi rendszer

Eszköz és ember sincs a gyógyításhoz Venezuelában, van olyan kórház, ahol szó szerint nincs semmi.

Az ország gazdaságának sorsát az pecsételte meg, hogy 2014-ben az olajárak zuhanni kezdtek. A Chávez halála után megválasztott Nicolás Maduro kormánya alatt a gazdaság recesszióba esett, az adósság mostanra eléri a 185 milliárd dollárt.

Két évtized alatt 66 százalékot csökkent az olajtermelés, a kormánykassza pedig egész egyszerűen nem bírja el, hogy kevesebb olajat adnak el a korábbinál jóval olcsóbb áron. Leállították hát a termékek importját, de a hazai piacon nincs, aki pótolja a kiesést. Ez pedig egyenes út a nép nyomorához.

A szocialista kormány kritikusai szerint a caracasi vezetés a válságot hozzá nem értésével és korrupciójával saját maga idézte elő. Nicolas Maduro államfő – akit idén újabb 6 évre megválasztottak – ugyanakkor a nyugatot teszi felelőssé a gazdasági bajokért.

(MTI/24.hu)

Kiemelt kép: Caracas, 2017. július 20. Zenészek játszanak egy metrójegyek borította úttesten a Nicolás Maduro venezuelai elnök alkotmánymódosítási törekvéseit ellenzõ 24 órás, általános sztrájk idején Caracasban 2017. július 20-án. 2002 óta elõször tartanak általános munkabeszüntetést a súlyos infláció és élelmiszerhiány sújtotta dél-amerikai országban. (MTI/AP/Ariana Cubillos)