Bár még mindig nem túl széleskörűen elterjedt, de egyre többen dolgoznak részmunkaidőben Magyarországon.
És akiket így foglalkoztatnak, azokban felmerül a kérdés, hogy ez a munka hogyan fog majd beszámítani a nyugdíjukba, éri-e őket emiatt hátrány majd idősebb korukban. Erre a kérdésre adja meg a választ az Adózóna cikke, melyből kiderül, hogy az úgynevezett arányos szolgálati idő fogalma az, ami ebből a szempontból fontos lehet. A jogszabály szerint
Az arányos szolgálati idő fogalmát az 1996. december 31-ét követően fennállt, külön meghatározott, biztosítási jogviszonyok esetében kellett alkalmazni. (Aki korábban dolgozott részmunkaidőben, annak a biztosítás teljes időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek minősül.)
A jogszabály úgy szól, hogy meghatározott jogviszonyok esetében (ide tartozik többek között a munkaviszonyos teljes és részmunkaidő, a szövetkezeti tagság, egyéb jogviszonyok) foglalkoztatottaknál
- ha a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem kevesebb, mint az aktuális minimálbér, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe,
- a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.
Vagyis ha valaki részmunkaidőben dolgozott, de többet keresett így is, mint az éppen aktuális minimálbér, akkor a szolgálati időnél semmiképpen nem éri hátrány. 2004 óta azonban a többi részmunkaidős szolgálati ideje sem csorbul emiatt, mint arra a nyugdíjguru felhívta a figyelmet:
- 2003. december 31-éig volt hatályban az a szabály, amely szerint ha az 1996. december 31-ét követő időszakban a biztosított – nyugdíjjárulék alapjául szolgáló – keresete a minimálbérnél kevesebb volt, akkor olyan arányban csökkent – a nyugdíjjogosultság szempontjából is – a szolgálati idő, ahogyan a kereset aránylott a minimálbérhez. (Így például ha a kereset a minimálbér fele volt, akkor egy napi keresettel csak félnapi szolgálati idő volt szerezhető.)
Kiemelt kép: Thinkstock
