A Népszavának Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője azt mondta, közgazdaságilag értelmezhetetlen, hogy a kormányfő szerint a magyar költségvetés 18 ezer milliárdjába az EU évente csak 1800 milliárdot fizet be, és a hazai gazdaság e nélkül is növekedne. Szerinte az uniót nem lehet csak úgy “kivonni” a magyar gazdaságból, de még a miniszterelnök számai is azt jelentenék, hogy az uniós pénzek nélkül a költségvetési hiány nem a GDP-nek nem 2-3, hanem 7-8 százaléka lenne.
Még ha leszámítjuk ebből azt a 300 milliárdot, amit befizetünk az EU költségvetésébe, akkor is belátható, hogy 2-3 éven belül fenntarthatatlan adósságspirálba kerülne az állam. Ezt még gyorsítaná, hogy EU-tagság nélkül nyilván nem lenne ilyen alacsony az államadósság kockázati felára sem.
Az uniós források nemcsak az államnak, hanem a magángazdaságnak is hiányoznának – tette hozzá a közgazdász, aki szerint csak Orbán Viktor hazug bókja volt a szavazóknak, amikor arról beszélt, hogy a magyar gazdaság fejlődése a magyar emberek munkájának köszönhető.
Jó lenne, ha így lenne. Nyilván keményen és jól dolgoznak az Audi alkalmazottai, de mit csinálnának, ha a német tulajdonos holnap összecsomagolna és elvinné a gépeit?
Rövid távon szoros az összefüggés a költségvetés és a gazdaság állapota között, ha jól megy a magángazdaságnak, nőnek a költségvetés bevételei, amivel némileg tompítja a kilengéseket, amiket a magyar állam legalább harminc éve mindig növel, mert jó időkben túlköltekeznek, recesszióban megszorítanak.
Ez az éretlen demokráciák egyik tipikus problémája.
Ha a gazdaság valóban jól teljesít, nem 2,4 százalékos költségvetési hiányt kellene megcélozni. Ha nem dübörög majd a gazdaság, akkor jócskán 3 százalék fölé ugrik a hiány, jöhet egy eladósodási spirál, és a kormány újra rossz időben húzza majd meg a nadrágszíjat.
A költségvetés – a korai elfogadástól – nem lett kiszámíthatóbb, azt a kormány sem veszi komolyan. Egy demokráciában a végrehajtó hatalmat azért hívják így, mert végrehajtja, amit a törvényhozás előír. A magyar kormány és annak feje, ezt pont fordítva gondolja. A parlament gyakorlatilag szabad kezet adott a kormánynak az állami bevételek felhasználására, a végrehajtó hatalom szinte ellenőrzés nélkül dönthet százmilliárdok sorsáról.
Európában egyedülálló mértékben szabad keze van a kormánynak abban, hogy egészen mást csináljon, mint ami amit a parlament jóváhagyott. Mivel szinte semmi sem köti a kormány kezét, értelmetlen dolog lenne kiszámíthatóságról beszélni.
Kifejezetten romlott az átláthatóság is, a költségvetési törvényjavaslat áprilisi készítésekor még rengeteg olyan információ hiányzik még, ami a hagyományos őszi költségvetési vita idején már ismert lenne. A költségvetési rendszerek átláthatósága szempontjából Magyarországnál csak a balkáni országok teljesítettek gyengébben.
A költségvetés a kormány belügye, minden nyilvános vita kerülendő, ezért arra nem hagy lehetőleg sem időt, sem fórumot.
Az adófizetők a hatalmon lévők maszatolása miatt nem is tudják, ki és miért felelős, mivel a parlamenti többség módszeresen kiüresítette a parlamenti felhatalmazás fogalmát. A bizonytalanság komoly károkat okoz a gazdaságnak. A kormány jutalmazó-büntető rendszerként használt adózása csak egy példa a túlbonyolított szabályozásra, amit valójában már a kormány sem lát át, ezért állandó barkácsolásra kényszerül. Hatékonyabb lenne a kormányzati munka, ha a bólogatójános kormánytisztviselők helyett ismét olyan köztisztviselők lennének a közszférában, akik a politikusoknak is elmondják ellenérveiket és felhívják a figyelmet a nem kívánt mellékhatásokra.
