Körbejárta a sajtót a napokban a hír, hogy a 3-as metró 138 milliárd forintos felújításából az utasok nem sokat érzékelnek majd. (Leszámítva a kocsikat, azok rekonstrukciója már zajlik egy másik, 69 milliárdos projekt keretében.) Már, ha egyáltalán elkezdik a munkát, ami azt követően került veszélybe, hogy a közbeszerzésre beérkezett ajánlatok lényegesen drágábbak az előre kalkuláltnál.
Bécsben a szintén a 70-es években átadott 4-es vonal megállóit és sínjeit is most építik át, teljes lezárás alig és csak szakaszosan volt eddig. A munkálatok 2014 és 2024 között zajlanak, a költségeket összesen 335 millió euróra becsülik. Ez a szám azért érdekes, mert a 103 milliárd forintnak megfelelő összegből egy szintén 17 kilométeres vonalat sikerül felújítani, jóval magasabb műszaki színvonalon, mint amit Budapesten terveznek. Persze ott nem várták meg, hogy az üzembiztonság kritikán aluli legyen, a 3-as metró bármely részéről viszont nehéz feltételezni, hogy még tíz évet kibírna jelentős beavatkozás nélkül. De a bécsi példa adaptálását azért sem könnyű elképzelni, mert nálunk nagyon ritkán tekint egy évtizeddel előre az országos vagy a budapesti politika. További probléma, hogy amíg egy felújításra, ha nagy nehezen is, de lehet uniós pénzt szerezni, karbantartásra nem. Tarlós István 2010-es főpolgármesteri kampányában egyébként – a realitásokat figyelembe véve nagyon helyesen – azt mondta, hogy ne számítsanak tőle kirakat-beruházásokra, inkább a karbantartás minőségének a növelésére koncentrál. Ha a metrókra szűkítjük a dolgot, akkor az előbbi biztosan teljesült, az utóbbi kapcsán azonban nem érezni változást. (Forrás és teljes cikk: Figyelő 42. sz.)
