A szabályok alapján engem simán börtönbe lehetne zárni, ahogy a kórházban dolgozom. Máshogy viszont nem mennének előre a dolgok, annyira rohad a rendszer
– érzékeltette egy friss diplomás, fiatal orvos az elképesztően rossz kórházi munkakörülményeket az Orvosvita elnevezésű beszélgetésen, amit az Oktatói Hálózat szervezett hétfő este.
A rendezvény átlagos érdeklődés mellett, nagyjából félházzal zajlott abban az ELTE-teremben, ahol a felsőoktatás átalakítása és az internetadó ellen tüntető egyetemisták megalapították a Hallgatói Hálózatot 2011-ben. Ezúttal azonban a fiatalok kevesen képviseltették magukat a közönség soraiban, talán azért, mert – mint azt egy néző viccesen megjegyezte – a fiatal orvosok már régen külföldre vándoroltak.
A beszélgetés fő témái az orvoshiány, a hálapénz és a nevetségesen lepusztult kórházi infrastruktúra voltak – három olyan terület, amelyről minden magyarnak van gondolata és tapasztalata.
Az orvosbárók nem ma egyeztek ki a hatalommal
Ehhez képest érdekes volt látni, hogy a résztvevők – orvosok, jogászok, közgazdászok – az egészségügyet belülről láttatták, és ez a kép ugyanolyanra, ha nem még elkeserítőbbre sikerült, mint amilyet mindenki megtapasztalhat betegként egy-egy kórházban. Bár a hozzászólók nagyon széttartó dolgokat vázoltak fel, az alábbi következtetéseket azért le lehetett szűrni az estéből:
- a hálapénz megszüntetése és a minőségbiztosítás bevezetése a hetvenes évek óta állandó téma a politikában
- 2010-től kezdve ezek már nem témák, a korábbi reformkísérletek teljes lerombolását látjuk, a kormány már nem kérdezi meg a szakmát, a politikának nem fontos a minőség a gyógyításban
- 2010 óta az orvosi ellátás kettészakadt szegény ellátásra (rutinellátás) és kiemelt ellátásra (fizetős magánegészségügy)
- a fiatal orvosok nemcsak a pénz miatt vándorolnak külföldre, hanem a kilátástalan szakmai körülmények miatt is, mert azt érzik, hogy rohad az egész magyar egészségügy, és ők egyedül tehetetlenek
- volt olyan vélemény, amely szerint az orvosbárók és az őket kiszolgáló “szakmai lobbi” az egészségügyi reform legfőbb akadályai, mert ők a tisztességtelen és/vagy irracionális struktúrák legfőbb haszonélvezői és fenntartói
Tényleg akarjuk az átláthatóságot?
A minőség adekvát mérésének szakmai feltételei vannak, amikhez intézményrendszer is kell, de ennek éppen most folyik a lerombolása – mondta a közönség soraiból Bondár Éva közgazdász az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felszámolására célozva, és úgy vélte, a finanszírozásnak és a minőség-ellenőrzésnek szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz.
Mi 1971-ben csináltunk minőségi felmérést, de senkinek nem kellett, mert az igazsággal szembenézni kellemetlen
– tette hozzá.
Ezen nincs mit csodálkozni, nem szeretjük az objektivitást, de ez össztársadalmi probléma – mondta Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, aki szerint szakmai berkekben sem egyöntetű és egyértelmű az az álláspont, hogy jó lenne egy átláthatóan működő ellátórendszer. Sokan még ma is úgy vélik, hogy jobb, ha nem tudják az emberek, hogy mi történik a kórházakban.
Hegedűs Zsolt, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke úgy vélte: a hálapénz és a rossz finanszírozás torz motivációkat szülnek, ezen a minőségi mutatók korrekt mérése és publikálása változtathatna. Szerinte a hálapénz akkor fog megszűnni, ha a beteg tudja, hogy akkor is jól ellátják, ha nem fizet.
Mint mondta, Nagy-Britanniában dolgozott orvosként több évet, és azt látta, hogy az ottani kórházak havonta közlik a fertőzésben meghalt betegek számát és más részletes adatokat is.
Dilettáns kormányzat
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy abszurd egy olyan politika, amely nem kérdezi meg az orvosi szakmát, hol legyen az új szuperkórház, és amely nem mondja meg előre, melyik kórházat fogja emiatt bezárni.
A kormányzat kizárólag a sürgősségi ellátást erőlteti, de ez szakmailag tévedés. A minisztériumban nem folyik stratégiai tervezés, még azt sem tudják, mekkora lélekszám kell egy kórház hatékony működéséhez, hangzott el. Jellemző adat, hogy Budapesten csak két olyan kórház van, amely 1945 után épült.
Az egészségügyben nagy probléma a gigantikus adminisztrációs kötelezettség és az átlátható betegút hiánya. Mindent háromszor kell bevinni a gépbe, mert nincs központi adatállomány, miközben azt várjuk a betegtől, hogy intézze a dolgait, hozza a leleteit a vizsgálatokra, hangzott el.
Szegény- és gazdagellátás van
Kincses Gyula egészségügyi szakértő, egykori egészségügyi államtitkár szerint kettészakadt a magyar társadalom az ellátáshoz való hozzáférésben.
Szerinte nemcsak az a baj, hogy a finanszírozás nem ösztönöz a modern eljárások átvételére, hanem az, hogy a szakma szétesett a politikai túlhatalom miatt. Az országos egészségügyi intézeteket megszüntették, az adatokat nem elemzik és nincs statisztikai ellenőrzés sem.
Weltner János sebész főorvos szerint a pillanatnyi anyagi helyzet határozza meg, hogy ki milyen ellátáshoz jut. Úgy vélte, az OEP úgy finanszíroz, hogy nem tudja, mi a valódi költség, és nem ellenőriz semmit, ráadásul, az OEP fölött nincs társadalmi kontroll sem. Szerinte önálló, a központi költségvetésről leválasztott, anyagilag független OEP-re van szükség, meghatározva azt, hogy mit képes nyújtani a társadalombiztosítás, amihez hozzá kell rendelni a szükséges forrásokat is, a járulékokat pedig nem csökkenteni, hanem emelni kell.
Álmos Péter pszichiáter, az 1001 orvos hálapénz nélkül civil szervezet egyik alapítója azt mondta: a minőségi ellátást nem lehet hálapénzért megvásárolni, a paraszolvencia okozta függőségi viszony fenntartása a döntéshozók érdeke, mert így kibújhatnak a felelősség alól.
Rohad a rendszer
Egy éve diplomázott az a fiatal orvos, aki a vitához hozzászólva azt mondta:
Belülről én azt látom, hogy a teljes magyar egészségügy avítt és korrupt. A fiatal orvosok már nem akarnak részt venni egy ilyen rendszerben, ezért is mennek külföldre.
Nemcsak a pénz motiválja őket, hanem a nyugodt szakmai építkezés vágya. Külföldön egy szakorvos három hónapra előre tudja az ügyeleti beosztását, két asszisztens segíti a munkáját, így csak azzal kell foglalkoznia, amihez ért: a gyógyításhoz.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy senki ne úgy képzelje, hogy úgy fog csődbe menni a magyar egészségügy, mint egy bank. Inkább hosszú agóniára lehet számítani, amelyben először a műszerezettség fog csődöt mondani, aztán a várólisták hosszabbodnak meg, aztán nem lesz, aki gyógyítson.
Megoldási javaslatok
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egészségügyet csak az állam tudja rendbe tenni a szakmával együttműködve. Arra a felvetésre, hogy az orvosok miért engedik, hogy a politika figyelmen kívül hagyja a szakmai véleményüket, és hogy mit lehet ez ellen tenni, csendes rezignáltsággal válaszoltak.
A fiatal orvos azt mondta, a legradikálisabb eszköz az orvossztrájk, ám nem biztos benne, hogy ezzel kellene a változást elindítani. Weltner János szerint úgy nehéz tárgyalni, hogy a szakszervezetek létszáma és súlya gyenge, még a 10 százalékát sem képviselik az orvosoknak.
Mások azt mondták: az orvosi kamara szava gyenge és formális, ezt lehetne erősíteni. Probléma az is, hogy valójában nincs igazi orvosi közélet. Bár Sándor Mária első tüntetésein megjelent az egészségügyi szakma, azóta már nincs ilyen erős fellépés.
Volt, aki azt mondta, ha csak cikkek jelennek meg a sanyarú egészségügyről, azzal nem változik semmi. Mások – éppen ellenkezőleg – úgy gondolták: a nyilvánosság a legfontosabb eszköz a kezükben, amely sokak gondolkodására lehet hatással.
