Nagypolgári zsidó családban látta meg a napvilágot Kann Endre néven, apja likőrgyáros volt, ő maga három testvérével a Váci úton nevelkedett. A művészetekhez vonzódott, az egyetemen filozófiát és művészettörténetet hallgatott, s műkritikus szeretett volna lenni. Közgazdasági diplomája is volt, de ezt sohasem emlegette – derül ki az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréjából.
Tizenkilenc éves volt, amikor apja egyik párizsi barátja felajánlotta neki, hogy bevezeti a bankszakma rejtelmeibe. A francia fővárosban egy sikeres tőzsdei alkusznál vett leckéket, s nyomban rabul ejtette a börze világa. Ő is bróker lett, a Párizsban töltött évek alatt ötszáznál is több ügyfele volt. A gazdasági válság idején mindene elúszott, de néhány év alatt újra megszedte magát.
Hitler portréja a falon
Látogatóvízummal utazott New Yorkba, de házassága révén idővel az amerikai állampolgárságot is megszerezte. Pénzügyi céget alapított, a legenda szerint honvágy ellen Hitler-portrét rakott a falra. Egyik nagy húzásaként – a háború befejeződése után – szinte jelképes áron vásárolta fel az 1930-ban piacra dobott német államkötvényeket, talán ő egyetlenként bízott abban, hogy a vesztes Németország ezeket kifizeti egyszer.
Évtizedekkel később ugyanezt a módszert követte, amikor Gorbacsov hatalomra jutása után cári kötvényeket vett a névérték egy százalékán, s teljes áron adott túl rajtuk. Többször elvesztette mindenét, de töretlenül bízott a dollár erejében, s mindig újra felemelkedett, végül “a spekulánsok guruja lett”.
1948-tól Párizsban, Münchenben és a francia Riviérán élt, legotthonosabban a tőzsdei termekben érezte magát, bárhol a világon. Neves lapok versengtek írásaiért, tapasztalatait előadásokban, könyvekben és szemináriumokon, elmélyült tudás és színes anekdoták tarka keverékeként tette közzé, műveit számos nyelvre lefordították, és milliós példányszámban keltek el.
Részvényből, vagy idiótából van több?
Lenyűgöző társalgó, ragyogó szórakoztató volt, számos rádió- és tv-adásba hívták vendégként. Magyarul, németül, angolul és franciául egyaránt szókimondóan és csípősen nyilatkozott pénzpolitikai kérdésekben (is), megjegyzéseitől sokan tartottak. Pédául:
Az egész tőzsde azon múlik, hogy több részvény van-e, mint idióta, vagy több idióta, mint részvény.” “Aki jól akar aludni, kölcsönkötvényt vesz, aki jókat akar enni, az részvényt. … Mások butaságából a spekuláns olykor többet profitálhat, mint saját okosságából. … Ami álmatlan éjszakát okoz, azt el kell adni. … A szívem balra található, a fejem jobbra figyel, a pénzem pedig Amerikában van.
A verseny híve volt, a dollárban bízott, az aranyalapú valutarendszert bírálta. Tapasztalataiból kiindulva úgy vélte, az árfolyamra nem a tényleges események hatnak, hanem a közönség reakciói. Sokszor idézte Newtont, aki maga is tőzsdézett: “Az égitestek útját centiméterre és másodpercre pontosan ki tudom számítani, de azt nem, hogy az őrült tömeg merre befolyásolja az árfolyamot.” A tőzsdetippeket manipulációnak tartotta, és általában az ellenkezőjét tette, mint amit tanácsoltak neki.
Haláláig lelkes magyar patrióta maradt, hírneve segített népszerűsíteni a hazai papírokat és a budapesti tőzsdét, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A magyar nyelv és irodalom szerelmese, lelkes zene- és operabarát volt, magyar impresszionista képeket gyűjtött. A Tőzsde nagymestere címet mindig így hárította el: “Üzleteim 49 százalékát elrontottam, csak 51 százalékban cselekedtem helyesen. A 2 százalék különbségben rejlik az eredmény.” Életét pedig így összegezte: “Szerencsém volt!”
(Kiemelt képünkön a Szabadság téri Tőzsdepalota. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)
