Az Oxfam nemzetközi segélyszervezet a szerdán kezdődő davosi világgazdasági fórum elé időzítette jelentését, amely szerint a globális lakosság leggazdagabb 1 százalékának több vagyona van, mint a fennmaradó 99 százaléknak összesen. A jóléti szakadék gyorsabban mélyül mint bárki feltételezte, s az 1 százalék egy évvel hamarabb utasította maga mögé a 99 százalékot, mint azt az Oxfam tavaly jósolta.
A leggazdagabb 62 ember vagyona 2010 óta 44 százalékkal gyarapodott, míg a világ szegényebbik felének jövedelme 41 százalékkal csökkent. A szupergazdagok közül 53 férfi, közel felük az Egyesült Államokból való, 17 Európából, a többiek pedig olyan országokból, mint Kína, Brazília, Mexikó, Japán és Szaúd-Arábia.
A világ vezetőinek aggodalma a növekvő egyenlőtlenség jelentette válság miatt, mindeddig nem eredményezett konkrét lépéseket – a világ egyre nagyobb egyenlőtlenségekkel szembesül, és ez a trend csak gyorsul.
Winnie Byanima, az Oxfam igazgatója a jelentéshez fűzött nyilatkozatában ezt tarthatatlannak nevezi.
Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is százmilliók éhezzenek, miközben azokat a forrásokat, amelyeket a megsegítésükre lehetne felhasználni, a csúcson lévők elszívják.
A kiváltságosok vagyonából mintegy 7,6 billió dollár offshore adóparadicsomokban csücsül, holott ha megfizetnék az adót a vagyonuk által generált jövedelem után, évente 190 milliárd dollárral több állna a világ kormányainak rendelkezésére – idézi Gabriel Zucmannak, a kaliforniai egyetem adjunktusának becslését.
4 millió gyermek életét lehetne megmenteni
Az afrikai gazdagok offshore vagyona miatt évente kieső, mintegy 14 milliárd dollár (közel 4000 milliárd forint) adóbevétel elegendő lenne olyan egészségügyi beruházásokra, amelyekkel évente 4 millió gyermek életét lehetne megmenteni, elég tanítót lehetne alkalmazni ahhoz, hogy minden afrikai gyermek iskolába járhasson.
A multinacionális vállalatok és a gazdag elitek azonban (…) elutasítják azoknak az adóknak a befizetését, amelyekre a társadalom működtetéséhez szükség van. Az a tény, hogy az élen lévő 201 vállalatból 188 legalább egy adóparadicsomban jelen van, azt mutatja, hogy ideje cselekednünk.
Byanima szerint adókötelezettségeik behajtása létfontosságú, ha a világ vezetői teljesíteni akarják ígéretüket, hogy 2030-ra felszámolják a szegénység szélsőséges formáit, ami csak egyike annak a 17 célkitűzésnek, amelyet az ENSZ tavaly szeptemberi fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján fogadtak el. Bár a mélyszegénységben élők száma 1990 és 2010 között felére csökkent, a népesség legszegényebb 10 százalékának éves jövedelme kevesebb mint 3 dollárral nőtt az elmúlt negyed évszázadban.
(A Reuters ennek kapcsán olyan OECD-adatokat idéz, amelyek szerint a mélyszegénységben élők száma 650 millió fővel csökkent 1981 óta, noha a világ népessége 2 milliárddal nőtt. E változás döntő része ugyanakkor Kína fellendüléséből ered, ahol ez idő alatt félmilliárd ember tört ki a mélyszegénységből.)
A növekvő egyenlőtlenség mögött meghúzódó legfőbb tendenciák egyike az Oxfam szerint az, hogy szinte az összes fejlett és fejlődő országban a nemzeti jövedelem kisebb része kerül a dolgozókhoz, egyre nő a szakadék a legnagyobb és a legalacsonyabb fizetések között. A probléma kapcsán a jelentés a minimálbérek emelését sürgeti, az Egyesült Államok példáját elemezve pedig arra jut, hogy ez pénzt pumpálna a helyi gazdaságba, megtakarítást eredményezne az alacsony keresetűeknek juttatott támogatások csökkenése révén.
