Ellen Langer, a Harvard egyetem pszichológus professzora, 1975-ben publikálta nagy hatású tanulmányát, amelyet az “illusion of control”, vagyis az irányítás illúziója néven jelentetett meg. A teória lényege, hogy az emberek elhiszik, hogy irányítani tudják, vagy legalábbis befolyásolni az eredményeket, amelyekre bizonyíthatóan nincs ráhatásuk. Ez a – nevezzük így – hit motiválhat bennünket, hogy ne adjunk fel dolgokat, optimistává tehet bennünket, és normális esetben javíthatja az önértékelésünket.
Egy kísérlet során londoni brókereknek mutattak be egy valós időben, folyamatos változást mutató tőzsdei chartot. Eléjük tettek három piros gombot – mondjuk így, placebo gombokat -, amelyek titokban azonban semmire nem reagáltak, és nem befolyásolták az árfolyamot. De a brókereknek azt mondták, hogy hatással van az árfolyamra, próbálják csak ki, és meglátják, mire mennek. Később a brókereket megkérdezték, mennyire érezték úgy, hogy befolyásolni tudták az árfolyamot a gombokkal. És kiderült, hogy azok a kereskedők, akik saját elmondásuk szerint a legnagyszerűbb érzékkel nyomkodták a gombokat, nos, pont ők voltak azok, akik a legrosszabb pontozást érték el a korábbi kockázatkezelési teszteken. És a valós életben ők termelték a legkisebb profitot a vállalataiknak.
Ezzel a példával arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha profi trader akarsz lenni, ne az irányítás illúziója alapján hozd meg a döntéseidet, és ne érezd úgy, hogy a piaci folyamatok felett uralkodni tudsz. Persze némi szerencsével így is lehetnél sikeres, de nem ez a jellemző, pl. a forex kereskedők nagyjából 80 százaléka inkább a vesztes oldalon található, mert nem logikus és megfontolt, összefüggésekre alapozott döntéseket hoz, hanem a megérzéseire, érzelmeire hagyatkozik sok esetben. Az érzelmeken és megérzéseken alapuló születő döntések pontosan 50 százalék sikereséllyel “kecsegtetnek”, amely arányszámot a rulettasztal piros-fekete mezőire fogadva is elérünk – mint tudjuk, a legtöbb ember ott is veszít. A profi kockázatkezelés célja, hogy a kockázat/hozam arányt bőven 50 százalék fölé optimalizáljuk. Ehhez félre kell tudnunk tenni az érzelmi intelligenciánkat, és a bal agyféltekénket kell lendületbe hozni, amelyre jellemző, hogy
- Logikus
- Következetes
- Racionális
- Analitikus
- Objektív
- Részletekre koncentráló,
míg a jobb agyfélteke:
- Véletlenszerű
- Intuitív
- Holisztikus
- Összefoglaló gondolkodásmódú
- Szubjektív
- és inkább az egészre koncentráló.
Összefoglalva, egy igazi döntés tényeken és elemzésen alapul, az érzelmi döntést pedig tudományos értelemben nem is vehetjük egyáltalán döntésnek. Legalábbis a pénzügyekben.
