Ezzel az állam mint felperes egy 1992-ben kötött privatizációs szerződés teljes semmisségének kimondását szerette volna elérni. A vagyonjogi pert a magyar állam képviseletében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2011-ben indította, kezdeményezve, hogy nyilvánítsák semmisnek a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság privatizációjakor a Hubertus Agráripari Bt.-vel kötött szerződést.
A megállapodás értelmében az állami gazdaság jogutódjának számító, akkor még részben állami tulajdonú társaság 7725 hektárnyi területet hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjért vehetett használatba 99 évre, 30 évvel meghosszabbíthatóan oly módon, amely a felperes eredeti keresete szerint számos egykori jogszabályba, továbbá jó erkölcsbe ütközik.
A németországi Hubertus Agrarindustrielle GmbH&Co.KG többségi tulajdonában lévő bt. álláspontja az, hogy azért határozták meg egykor jelképes összegben a földbérleti díjat, mert az állami gazdaság jogutódjaként vállalták a szerződésben Nagyberek térségének vízkormányzását is.
Bártfai Beatrix, az állami oldal ügyvédje szerint “jogi nonszensz” az az ítélet, amely a Debreceni Ítélőtáblán született a Hubertus perben. Mint az MTI-nek kifejtette, az ítélőtábla már kétszer új eljárásra kötelezte a kaposvári bíróságot, megszabva azt is, hogy milyen tartalmú döntést kell hoznia. Ennek megfelelően született meg az elsőfokú ítélet, amely szerint az állam és a Hubertus Bt. közötti szerződés halászati és vadászati jogra vonatkozó része ugyan érvénytelen, de ez nem akkora horderejű jogsértés, hogy az egész szerződés érvénytelenségét ki lehessen mondani miatta.
Bártfai Beatrix sérelmezte, hogy ugyan sem a felperes, sem az alperes nem támadta meg a vadászati és halászati jog érvénytelenségét megállapító döntést, a másodfokú bíróság mégis olyan ítéletet hozott, amely ezeket is érinti, felülbírálva saját korábbi álláspontját is. A jogerős ítélet szerint ugyanis mégis érvényesnek tekintendő a haszonbérleti szerződésbe foglalt halászati és vadászati jog (ennek csak elvi jelentősége van, hiszen a vadászati jogot a jelenlegi jogszabályok keretei között gyakorolhatja a társaság, a halászati jogot pedig nem gyakorolja).
“Ebből a zavaros és önellentmondásos másodfokú eljárásból egy dolog látszik tisztán. Az ítélőtábla olyan tartalmú ítélet meghozatalára kötelezte az elsőfokú bíróságot, amelyet utána saját maga jogsértőnek minősített és megváltoztatott” – fogalmazott az állami oldal jogi képviselője. Közölte, álláspontjuk továbbra is az, hogy törvénysértő 8000 hektárnyi állami föld 120 évre történő haszonbérbe adása a német tulajdonú Hubertus Bt-nek hektáronként 10 forint éves díjért. Ez az ítélet anyagi és eljárásjogi szempontból olyan példátlan jogi nonszensz, amely miatt feltétlenül indokolt a Kúriához fordulni felülvizsgálati kérelemmel – fogalmazott.
Hubay Gyula, a Hubertus jogi képviselője az ítélettel kapcsolatban annyit mondott: négy év alatt sikerült megállapítani jogerősen, hogy érvényes a társaság haszonbérleti szerződése. Hozzátette, hogy egy ítélőtábla döntését javasolt tiszteletben tartani.
Felidézte, hogy eddig tucatnyi pert nyert a Hubertus az állammal szemben, miközben egyet sem veszített, de akadnak még folyamatban lévő ügyek. Elmondta, hogy az elmúlt években folyamatosan egyezségre törekedtek a magyar állammal, egyebek közt felajánlva, hogy piaci árat fizetnek a földterületekért, ha cserébe az állam beszáll a bérelt területeiknél nagyobb térségben finanszírozott vízkormányzás költségeibe, de eddig nem jártak sikerrel.
