A legfrissebb, 2012. évi adatok szerint (KSH) az európai térség államaiban a leghosszabb egészségesen eltölthető élettartamra a nők Máltán (72,2 év), a férfiak Norvégiában (71,9 év) számíthatnak, legrövidebbre a férfiak Észtországban (53,1 év) a nők Szlovákiában (53,1 év). A legmagasabb és a legalacsonyabb élettartam közötti különbség a nőknél 19,1, a férfiak körében 18,8 év.
Egészségesen, korlátozottság nélkül
Máltán, Svédországban és Norvégiában ez azt jelenti, hogy egy 2012-ben született nő átlagosan 70 évnél valamivel hosszabb korlátozottságtól mentes életre számíthat. Ezekben az országokban a várható élettartam is igen magas, a férfiaké megközelíti a 80, a nőké pedig eléri vagy meghaladja a 83 évet is.
Egy máltai nőnél a korlátozottságmentes szakasz a teljes élet 87 százaléka, míg a máltai férfiak abszolút értékben is magas élettartamából 90 százalék feletti. A férfiak mutatója 70 évnél is több négy országban: Norvégiában, Máltán, Svédországban és Izlandon. A mediterrán országok közül az élenjáró Máltát, Spanyolország és Görögország jóval lemaradva követi, de az egészségesen várható élettartam magasabb az EU-28 átlagánál.
Magyarországon
2012-ben a születéskor egészségesen várható élettartam a nőknél 60,5, a férfiaknál 59,2 év volt. Ezzel a 20. helyen állunk az uniós tagországok rangsorában. A szomszédos országok közül csak Ausztria volt nálunk jobb helyzetben.
Az egészségesen várható élettartamok kiszámítása hazánkban 2005-ben kezdődött. Azóta, születéskori értéke jelentősen, a férfiaknál 7,0, a nőknél 6,2 évvel nőtt. Az EU átlagától az elmaradásunk 2012-ben másfél-két év körüli volt.
Az egészségesen várható élettartamok születéskori értékeit összehasonlítva hazánk területe két egymástól jelentősen eltérő részre bontható. Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország, illetve a további öt régió lényegesen különbözik. A kevésbé fejlett Észak-Alföld népessége számíthat a legrövidebb korlátozottság nélküli életszakaszra (54,2 és 54,8 év), míg a legfejlettebb régióban, Közép-Magyarországon egy férfi 62,4 évet élhet a mindennapi tevékenységeiben való korlátozottság nélkül, az utóbbi érték az EU átlagát is meghaladja. A nők a Nyugat-Dunántúlon vannak a legjobb helyzetben, ők 64,3 egészséges életévre számíthatnak, míg Észak-Alföldön a nők ennél 10,1 évvel kevesebbre.
Magyarországon a várható és az egészségesen várható élettartam is jelentősen elmarad az uniós átlagtól A férfiak közül sokan már 65 éves koruk előtt meghalnak. 2012-ben az elhunyt férfiak több mint 20 százaléka a 40–59 évesek közül került ki, és a 60–79 éves korosztályból minden második meghalt. A veszélyeztetett életkoron túljutva a 65. életévet elérők legalább még 6,4 egészséges életévre számíthatnak, férfiak és nők egyaránt. Az egészségesen várható élettartam átlaga az EU-28-ban 8,5 év ebben a korban.
A születéskor egészségesen várható átlagos élettartamok Észak-Alföld kivételével a nőknél magasabbak, de a 65 évesek várható élettartamait vizsgálva már más régiókban (Közép-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) is előfordult, hogy a férfiak a nőknél valamivel hosszabb korlátozottságtól mentes életre számíthatnak. A legkedvezőbb helyzetben a Közép-Magyarországon élő férfiak és a nyugat-dunántúli nők (7,7 év) voltak, míg az egészséges életkilátásokat tekintve a legrosszabb esélyei az Észak-Alföldön élő nőknek voltak (4,2 év).
Megkerülhetetlen kihívás
Az európai országokkal összehasonlítva Magyarországon a korlátozottság előfordulásának mértéke 50 éves korig az uniós átlag alatti, 50 év felett azonban azt meghaladó mindkét nem esetében. Az egészségesen várható élettartam mindkét nem esetében mind időtartamát, mind a teljes várható élettartamhoz viszonyított arányát tekintve folyamatosan nő. Egy 65 éves magyar férfire rövidebb élet vár, mint egy azonos korú nőre, ugyanakkor a mérsékelt és a súlyos korlátozottságban töltendő életszakaszok is rövidebbek a férfiak esetében. A 65 éves nők a hosszabb életükből hosszabb időszakot, hátralévő életüknek mintegy kétharmadát (7,5 évet mérsékelt, 4,3 évet súlyos) korlátozottságban élik le.
A népesség elöregedésével a gondozásra szorulók ellátását szolgáló intézmények fejlesztése megkerülhetetlen társadalmi kihívást jelent.
