Tavaly novemberben az Európai Bizottságot képviselő José Manuel Barroso még lelkesen nyilatkozott az EU által kitűzött klímavédelmi célokról, de úgy tűnik, az unió zsákutcába szorította magát: a Guardian szerint ugyanis a 2030-ra szóló célszámokat a Shell olajipari cég lobbizta ki még 2011-ben. A britek eleve fúrták a megállapodást, így nem került bele, hogy az egyes államoknak az energiahatékonyságot és a megújuló források arányát növelni kell.
A Shell a Barrosónak írt levelekben azt akarta bizonyítani, hogy 500 milliárd eurót (151 ezer milliárd forint) spórolhatnak hosszú távon, ha a gázra helyezik a hangsúlyt. “A gáz jó Európának, Európa pedig jól áll gázban” – fogalmazott egy levélben Malcolm Brinded Shell-igazgató. Szerinte a gázzal az EU versenyképes maradhatna, miközben azért csökkenne a szén-dioxid-kibocsátása is. A gáz a lap szerint azért jobb, mint a szén, mert feleannyi károsanyagot füstöl a légkörbe égetéskor.
A Shell legendásan nagy lobbista, a brit kormányt folyamatosan fűzik, de az unióban is évi 4,5 millió euró (1,36 milliárd forint) között költenek. Mivel egyre több helyen tárnak fel palagázkészleteket, a Shellnek különösen érdeke a gáz felé terelni az EU-t. Végül abban állapodtak meg, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ra 40 százalékkal csökkentik a tagok a kibocsátást és 27 százalékra növelik a megújuló energiaforrások felhasználását. Ez azonban az EU-ra mint egészre vonatkozik, ezek a számok nem tagállamonként elérendő célok.
A megújulókat képviselő szövetségek és egyesületek persze bírálták az uniót, amiért lefeküdt a gázlobbinak, holott sokkal ambiciózusabb számokkal is előállhatott volna. A Shellt is sok kritika éri mostanában a kanadai (különösen szennyező) kátrányhomok-kitermelése vagy épp a brazíliai bioetanol-programja miatt. A cég persze közölte, támogatja az EU-t a károsanyag-kibocsátás csökkentésében és hogy természetesen szokott egyeztetni az EU döntéshozóival.
