A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) szervezte azt a beszélgetést, amelynek az intézet gellérthegyi villája adott otthont hétfőn délelőtt. A villa egykoron Vida Jenő szénmágnásé volt, akit a nácik öltek meg Birkenauban, 73 évesen. Ezt csak azért mondom, mert erről egy emléktábla tanúskodik a villa halljában, amit tavaly decemberben avatott fel az intézet frissen kinevezett új főigazgatója, Schőberl Márton.
A KKI a Külügyminisztérium egyik háttérintézménye. 2007-ben alapították, és Szijjártó Péter ámokfutása előtt még Magyar Külügyi Intézetnek hívták. A KKI idén 154,2 millió forintot kap a költségvetésből, egy kicsivel kevesebbet, mint tavaly. Az a feladata, hogy szakmai elemzéseket írjon politikusoknak arról, hogy mi zajlik a világban külpolitikai téren. Az előadásokat hallgatva olyan érzésünk támadt, hogy most éppen fordított a helyzet: a magyar politikusok világnézetéhez passzoló magyarázatokat próbálnak előállítani a külpolitikai szakértők, kutatók.
A multikulturalizmus megbukott
A konferencia témája a francia terrortámadás utáni francia és európai politikai helyzet volt. Három meghívott előadó tartott beszédet. Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora, iszlám-kutató, Nógrádi „Jolly Joker” György, a Corvinus tanára, biztonságpolitikai szakértő, valamint a fiatal Fejérdy Gergely, az KKI vezető kutatója. Bár sok érdekességet mondtak, a végén hiányérzetünk támadt, mert a szokásos jobboldali politikai mantrákon kívül, amelyeket némi tudományos köntösben adtak elő, összetett érdemi elemzéseket sajnos nem lehetett hallani az iszlám terrorizmusról.
Érdekes volt látni, hogy a délelőtt tíz órás kezdésre a nagyjából ötvenfős terem teljesen megtelt. Főként egyetemisták és diplomaták képviseltették magukat. Mellettem például egy japán diplomata ült a magyar tolmácsával együtt, aki végig lelkiismeretesen jegyzetelt. Ismerős újságíró kollégákat nem nagyon láttam, viszont a köztévé igen nagy erőkkel vonult ki a helyszínre. Nyilván fontos a kormánypártnak, hogy a híradóban egy tekintélyes professzort vágóképnek használva értesüljön arról a magyar nép, hogy a multikulturalizmus megbukott, Európa megtelt, és csak az jöjjön ide, akit mi akarunk, hogy idejöjjön.
A bevándorlás élezte ki a helyzetet
Az előadásokat Rostoványi Zsolt kezdte, aki az iszlám szempontjából elemezte a terrorizmus kérdését. Azt mondta, az iszlám fundamentalizmus egy viszonylag fiatal jelenség, a XX. századi Egyiptomban jelent meg, de az arab országokban csak az 1970-es években vált népszerűvé. Ráadásul a terroristák a 90-es évekig csak a vélt belső ellenséggel törődtek, politikai puccsokat, merényleteket hajtottak végre a szekuláris arab államokban, Európával nem nagyon foglalkoztak. A dzsihád csak 1995-től kezdett globalizálódni, szintén egyiptomi főideológusok hatására. Az Al-Kaida egyértelműen a globalizáció terméke, mondta.
Rostoványi szerint az iszlám fundamentalizmus az iszlám vallás szempontjából egyértelműen eretnekségnek tekinthető. A Korán ugyanis sehol sem írja, hogy a vallás megsértése esetén szabad embert ölni. Bár ezt számos iszlám tudós, hitszónok is leszögezte korábban (igaz, ennek az ellenkezőjét is), Rostoványi érdekes módon most nem egy főmuftit, hanem a palesztin Hezbollah vezetőjének szavait idézte: a terroristák nagyobb veszélyt jelentenek az iszlámra, mint a karikatúrák. Bár ezt a kutató nem állította, az emberölés nyilvánvalóan önmagában ellentétes az iszlám belső lényegével, ami éppen úgy a szeretetre épül, mint bármelyik más monoteista vallás. Ezért minden istenhívőnek kötelessége bármilyen gyilkosság ellen felemelni a szavát. A kutató ezt úgy fogalmazta meg, hogy a terrort nem az USA, hanem az európai iszlám közösségek előzhetik meg, akik kiközösíthetik maguk közül ezeket a szélsőségeseket.
Rostoványi szerint Európában az iszlám fundamentalizmust a bevándorlás „élezte ki”, ami azért elég erős állítás. Végkövetkeztetésként azt mondta, hogy a multikulturalizmus kudarcot vallott. Nemcsak a francia, hanem úgy általában a német, a brit, a skandináv is. Azt, hogy szerinte mi a kudarc, nem elemezte. Sem azt, hogy szerinte mi a multikulturalizmus, és hogy az miért vallott kudarcot. Holott nyilvánvaló, hogy például gazdaságilag nem tekinthető kudarcnak, hogy a bevándorlók ezen országok GDP növekedéséhez nem kis részben járultak hozzá. Rostoványi fejtegetése arra mindenesetre jó volt, hogy a címbe beletegyük a multikulturalizmus haláláról szóló népszerű jobbos politikai állítást.
Kéne az internetet korlátozni
A következő előadó Fejérdy Gergely, a frissen alakult Külügyi Intézet kutatója volt, aki kifejezetten francia szempontból értelmezte a terrorizmust. Nagyon érdekes volt a fiatal kutató azon felvetése, hogy egyesek szerint a terrorizmus megelőzése érdekében az internetet korlátozni kellene Európában, és hogy állítólag ezzel a franciák fele egyet is ért. Állítása a levegőben maradt, senki nem csapta le a magas labdát, hogy ezt mégis hogyan gondolta. Azaz, kik és hogyan döntenék el, hogy mit és hogyan kellene korlátozni.
További megállapításai a francia helyzetről:
– a multikulturalizmus megbukott
– a francia oktatás krízisben van, ez is oka a terrortámadásnak
– Párizs külvárosaiban 2015-ben a harmadik generációs bevándorló, munkanélküli fiatalok kétharmadát egyetlen szülő neveli; ők nem meggyőződéses terroristák, hanem útkereső fiatalok, akiket megtévesztenek a terror ideológusai
– 1300 francia állampolgár fordult meg biztosan Szíriában és Irakban, hogy dzsihadistaként harcoljon
– már ősfrancia fiatalok is csatlakoznak a dzsihádhoz, az identitásválságuk miatt
– sajnos a francia titkosszolgálatokat kötik a törvények, amelyek túl szigorúak, hogy esetleges börtönbüntetésük után továbbra is megfigyelhessék a dzsihadista gyanús elemeket
– francia zsidók már a terror előtt is alijázni kezdtek Izraelbe, tavaly 4000 fő vándorolt ki, főként gazdasági okok miatt, tehát Netanjahu izraeli miniszterelnök csúsztat, hogy a zsidók a franciaországi antiszemitizmus miatt vándorolnak ki Izraelbe
– szerinte nem feltétlenül a Le Pen-féle szélsőjobb fog profitálni a 2017-es francia választásokon az eseményekből, hanem Sárközy mérsékelt jobboldala
Európa megtelt
A harmadik felszólaló a terrorizmusról bárhol, bármikor nyilatkozni képes Nógrádi György, biztonságpolitikai szakértő volt, aki a szórta a „megdöbbentő tényeket” a nemzetközi terrorizmusról, vagy legalábbis az annak látszó témáról. Fő taktikája az volt, hogy – mint ahogy mondta: – nem értelmezi a „tényeket”, csak idézi őket (miközben persze ez is értelmezés).
Nógrádi fő mondanivalója az volt, hogy – mint gondolom, kitalálták – a multikulturalizmus megbukott (Egy). „Európa megtelt” (Kettő), illetve: „az jöjjön hozzánk, aki nekünk kell, nem pedig az, aki ide akar jönni”. (Három)
A biztonságpolitikai szakértő úgy vélte, hogy a párizsi terrortámadás nem a sajtószabadságról szól. Szerinte ugyanis egyértelmű, hogy a Charlie Hebdo szélsőséges rajzokkal van tele, ezért az vérlázító. Szavait azt is bizonyítja, hogy szerinte a karikatúrák az iszlám világ döntő részét irritálták.
Megtudtuk azt is, hogy a francia külügy már korábban felszólította a CH-t, hogy hagyja abba Mohamed fikázását, mert az francia érdekeket sért, de ők ezt nem tették meg. És hogy a lap egészen a támadásig nem érdekelte a franciákat. Olyannyira, hogy decemberben még a csőd szélén álltak, és gazdasági okokból fikázták Mohamedet és Jézust, mert így próbáltak bevételhez jutni (ez mondjuk igaz is lehet).
Nógrádi további bombasztikus megállapításai:
– Svédország 4 százaléka muzulmán, de a bűncselekmények 80 százalékát muzulmánok követik el
– a németek 25 százalék nem német származású, és hogy a németek közül 17 százalék egyetért a német PEDIGA szervezet bevándorlás-ellenes gondolataival
– a német titkosszolgálat 100 terrorista sejtet tart nyilván, és akik hazajöttek Szíriából, azokat azonnal letartóztatják
– Franciaország kolonialista politikát folytatott Líbiában és Maliban, úgyhogy magukra vessenek. Líbiát már akkor bombázták, minthogy az ENSZ ezt engedte volna
– „az iszlám kérdést” mindenki elhibázta, az USA, a németek, de még Irán is
– a bevándorlók (úgy általában) sem Franciaországban, sem máshol nem akar beilleszkedni, illetve a többségi társadalom (úgy általában) sem akarja, hogy ők beilleszkedjenek, így az elutasítás kölcsönös
– a multikulturalizmus megbukott (ezt már mondtuk, de nem árt elégszer hangsúlyozni!).
