A rezsicsökkentés „kifújt, befejezték” – ezt állítja Békesi László a mai 168 Órában.
A volt szocialista pénzügyminiszter vegyes képet fest Magyarország jövőjéről. Bár azt mondja, hazánk „lassan araszoló, leszakadó, rosszkedvű, sokak számára reménytelen ország lehet”, azért pozitívumként rögzíti: „csökkentek egy megrázó világgazdasági visszaesés kockázatai… úgy tűnik, minden feltétel adott ahhoz, hogy egy újabb euróövezeti válság veszélyeit elhárítsák… a német gazdaság jó állapotban van, a periférián még a görög összeomlást is sikerült elhárítani”.
Ezzel együtt leselkednek ránk külső veszélyek. Egyrészt „folyamatosan szűkül a likviditás a világgazdaságban” (értsd, a nagy jegybankok egyre kevesebb „ingyenpénzt” pumpálnak a rendszerbe), emiatt hamarosan kamatemelkedés jöhet, ami növelheti az inflációt. Másrészt, ha eszkalálódik az orosz-ukrán válság, az gazdasági szankciókat vonhat maga után, s ez „fékezné az EU gazdasági növekedését, köztük a magyar exportot”.
Összességében tehát inkább kedvezőek a külgazdasági feltételek, ám a „koherens magyar gazdaságpolitika teljes hiánya” mégis pesszimizmust csihol ki Békesiből.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Devizások
A volt pénzügyminiszter úgy véli, a négyszázezer magyar devizahiteles ügyében „Orbánék arra játszanak”, hogy „a bankok egy meghosszabbított árfolyamgát érvénybe léptetésével” átvállalják a teher egy részét, és a kormány ennek mértékében csökkentené a pénzintézetek különadóját. Ezzel csak az a baj, hogy Békesi szerint a bankok „már amúgy sem töltik be funkciójukat: képtelenek finanszírozni a gazdaságot”. Ezzel együtt „akkor sem vonulnak ki, ha tovább terhelik őket, legfeljebb még inkább hibernálják magukat, zombiként működnek”.
Békesi meggyőződése, hogy Orbán továbbra is ragaszkodni fog a 3 százalékos deficitplafonhoz, ugyanis „egyetlen dologtól fél igazán, hogy újra a túlzottdeficit-eljárás jármába vonják”, s ezzel bukja az uniós fejlesztési pénz egy részét. Utóbbi pedig azért fontos, mert „nagy a család… uniós pénz híján képtelenség lenne kistafírozni, megbízásokhoz juttatni kedvenc vállalkozói köreit”.
A volt politikus elképzelhetőnek tartja, hogy – a kiszivárgott híreknek megfelelően – a kormány 2016 januárjától valóban jelentősen csökkenti a személyi jövedelemadót (16 százalékról 9 százalékra). Ám ez „katasztrofális hatással járna… 500 milliárdos kiesést jelentene a költségvetésnek”. Aminek „semmiféle fedezete nincs”, ugyanis „semmiféle gazdaságpolitikai lépést nem terveznek”, ami a deficitet kompenzáló növekedést „2 százalék fölé tornászná”. (Békesi amúgy 2014-re 2, 2015-re másfél százalékos bővüléssel számol.) A hiányt további kétszázmilliárddal bővítheti, ha „a növekedés érdekében csökkentik a kis- és középvállalkozásokra nehezedő munkaadói terheket”.
Annyi lehet a Molnak
A szakember úgy véli, „beindul majd az ötletbörze, Orbán szokás szerint rátelepszik a nyereséges ágazatokra… ha szükség lesz új piacokra, államosítani fog… az állami szabályozás eszközeivel beavatkozik a vállalatok, ágazatok belső életébe… ahogy a trafikokat lenyúlta, most a szeszkereskedelembe üti bele az orrát, vagy monopolizálja a benzin- és az olajkereskedelmet… államosítja, mondjuk, a Molt”.
Békesi azzal kalkulál, hogy az orbáni gazdaságpolitika következtében „beláthatatlan időre kitolódik a csatlakozás a monetáris unióhoz, nem lesz eurónk, nemhogy 2020-ig, de 2030-ig sem”.
A sommázat: „Ez már rég nem piacgazdaság, hanem egy rosszul irányított, felemás, kelet-európai államkapitalizmus.”
