Az ÁSZ úgy véli: pénteken bemutatott tanulmányával törvényben meghatározott kötelességét látta el, nem lépte túl hatáskörét. Az Állami Számvevőszékről szóló törvény szerint a számvevőszék elemzéseket és tanulmányokat készíthet, amelyekkel segíti a Költségvetési Tanácsot (KT) – emlékeztet a közlemény. Az ÁSZ az elemzést elsősorban a KT munkájának támogatására készítette, abban a jegybank alaptevékenységével, a monetáris politikával nem foglalkoztak. „Mindebből következik, hogy az Állami Számvevőszék nem lépte túl a hatáskörét, így Simor András elnök úr ezzel kapcsolatos kijelentését az Állami Számvevőszék a leghatározottabban visszautasítja” – fogalmaz a közlemény.
Simor András állításával szemben az ÁSZ javaslatot nem tesz, csak megfontolandó kérdéseket vet fel, mivel még a látszatát is kerüli a monetáris politika befolyásolásának. „Megtévesztő és félrevezető az a beállítás, amely szerint az Állami Számvevőszék tanulmánya kérdéseit kizárólag a Magyar Nemzeti Bank figyelmébe ajánlja, hiszen számos olyan felvetést is tartalmaz a nemzetközi példákon alapuló elemzés, amely a végrehajtó hatalom, a kormányzat képviselőinek szól.” Az ÁSZ szerint a Magyar Nemzeti Bank veszteségével, illetve a monetáris politika közpénzeket érintő kockázataival kapcsolatban Simor Andrásnak mint első számú érintettnek és a Költségvetési Tanács tagjának lett volna lehetősége a kérdés felvetésére, „de ezt egyetlen alkalommal sem tette meg”.
Az ÁSZ-nak mint a közpénzek és a közvagyon felett őrködő legfőbb ellenőrző intézménynek azonban „a jegybank elnökének hozzáállásától függetlenül” kötelessége az adófizetők pénzének védelme. Ezért nem hagyhatja szó nélkül, ha a költségvetést több tíz-, vagy akár százmilliárd forintos kockázat terheli, vagy ennek kockázata újra és újra felvetődik – írta az ÁSZ.
Simor András jegybankelnök kedden hozta nyilvánosságra a Domokos László (a képen) ÁSZ-elnöknek írt levelét, amelyben jelezte: sajnálattal fogadta, hogy a monetáris politika költségvetési kockázatairól készült számvevőszéki tanulmányról a sajtóból értesült, és „az ÁSZ szakértői nem tartották érdemesnek, hogy a tanulmány egyes megállapításiról az MNB-s kollégákkal konzultáljanak”.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke levelében „az állami intézmények között minimálisan szükséges együttműködés jegyében” a tanulmány teljes címére („A monetáris politika költségvetési kockázatai, különös tekintettel az adósságszabályra”) utalva előrebocsátotta, hogy mivel az MNB tevékenységét az államadósság-szabály közvetlenül nem érinti, arról nem kíván állást foglalni.
A Költségvetési Tanács tagjaként az a véleménye, hogy az ÁSZ javaslatait még utólag is célszerű lenne a tanácsban megvitatni, tekintettel arra, hogy az adósságszabály alkalmazása közvetlenebbül nem az Állami Számvevőszéket érinti, hanem a Költségvetési Tanácsot. Simor András szerint a jogszabályok semmilyen formában nem teszik az ÁSZ feladatává, hogy a jegybank alaptevékenységét, a monetáris politikát vagy a devizatartalék kezelését véleményezze, vagy arról javaslatokat fogalmazzon meg.
„Ha így lenne, ezzel az ÁSZ túllépné hatáskörét és ellentmondásban kerülne az Európai Unió működéséről szóló szerződés 130. cikkelyével, illetve a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény 1.§ (2) bekezdésével” – írta az MNB elnöke, aki ennek fényében még furcsábbnak találja a tanulmányban szereplő javaslatokat, amelyek a monetáris politika eszközeire, a devizatartalék szintjére vonatkoznak.
Simor vitatta az ÁSZ tanulmányában a jegybank veszteségeinek csökkentésére felvetett lehetőségeket. Az ÁSZ egyik felvetése szerint a jegybanki kötvényekhez való hozzáférés mennyiségi korlátozásával lehetne javítani a monetáris politika megvalósításának költséghatékonyságát. Az MNB elnöke szerint ez egyenértékű lenne az alapkamat csökkentésével, a monetáris lazítással.
A devizatartalékok helyes szintjét feszegető kérdés kapcsán az MNB-elnök úgy véli, a devizatartalékok jelenlegi szintje nem haladja meg a monetáris tanács által meghatározott mértéket, a csökkentésükre a jövőben úgy és olyan mértékben van lehetőség, ahogy az ország külföldi adóssága, sebezhetősége is csökken. Ez a folyamat már elindult, ennek megfelelően a tartalékszint fokozatosan mérsékelhető.
A számvevőszéki tanulmány kifogásolta, hogy a devizatartalékok növekedése 2009 és 2011 között fokozta az MNB veszteségessé válásának kockázatát, hiszen a tartalékok mértékével nő a kihelyezett tartalék kamatbevétele és a forrását finanszírozó kamatkiadás különbözete. Simor elismeri, hogy a devizatartalékok alacsonyabb és a finanszírozó forintforrások magasabb kamatszintje közötti különbség kamatveszteségként jelenik meg a jegybank mérlegében. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) devizakötvény-kibocsátásai biztosítják a devizát a tartalékokhoz, így a költségvetés is egyidejűleg élvezi a devizaadósságnak a forintadósságnál alacsonyabb kamatköltségét.
A költségvetést és a jegybankot az államháztartás közös egységeként konszolidáltan tekintve a devizatartalék tartásának valós költsége nem a deviza- és a forintkamatok különbsége, hanem a devizatartalékon elért és az állam által kibocsátott deviza adósságának különbözete. A tartalék tartásának költsége tehát a magyar állam által fizetett kockázati prémium csökkentésével érhető el – érvelt a jegybank elnöke.
Végezetül az MNB elnöke arra hívta fel az ÁSZ elnökének figyelmét, hogy az érdekelt felek párbeszédére, együttműködésére lenne szükség ahhoz, hogy eredményesen lehessen csökkenteni az ország finanszírozásának és a devizatartalék tartásának költségeit.
