A cég a szeptemberi „Tájoló” című átfogó makrogazdasági elemzésben közzétett prognózist változatlanul reálisnak tartja a következő évre, mert már akkor is látható volt a kormány gazdaságpolitikájából eredő folyamatok iránya, az IMF-megállapodás kudarca. Nyilvánvaló volt az elhibázott 2012. évi költségvetés szükségszerű folyamatos módosítása. A rosszul elkészített, nyáron már jóváhagyott 2013. évi költségvetést – és ehhez kapcsolódóan valamennyi makrogazdasági mutatót – elkerülhetetlenül változtatni kell, hiszen nem lehet eltitkolni az egyre inkább romló gazdasági helyzetet.
A növekedés változatlanul nem indul, a kommunikáció ellenére sem…
A GDP 2012-ben másfél százalékkal visszaesik és 2013-ban stagnálni fog. Mindehhez még az is szükséges lesz, hogy az ipari termelés növekedése érezhető legyen (5% körüli), a mezőgazdaságban ne legyen akkora visszaesés, mint 2012-ben volt és a külgazdasági feltételek kedvezőek maradjanak. Nem jó jel a német GDP-növekedésre adott prognózisok csökkentése sem. Számíthatunk a lakossági fogyasztás további csökkenésére, amely mutatja, hogy a belföldi kereslet továbbra sem biztosítja a gazdaság kereslet oldalú növekedését. Bár a külkereskedelmi egyenlegünk alakulása kedvező marad, de 2013-ban nem javul már számottevően. Fizetési mérlegünk egyenlege évről évre változatlanul néhány százalékkal növekszik, ez még segít a külső finanszírozásunkban. A GDP későbbi növekedési esélyeiben is gondot jelent azonban, hogy a beruházások 2013-ban is változatlanul csökkenni fognak.
A lakosság közérzetét jelentősen befolyásolja, hogy idén és jövőre csökken a reálbér (2012-ben -2,8%, 2013-ban -1,3%). Javulást csak akkor remélhetnénk, ha az idén még 6%-hoz közeli éves fogyasztói áremelkedés csökkenne, de sajnos – a kormányzati szigorító intézkedések és a vállalati szférára, valamint a lakosságra folyamatosan átháruló terhek növekedése miatt még jövőre is feltételezhetünk egy 4,5% körüli inflációt.
A magas munkanélküliségi ráta enyhe csökkenése nem a foglalkoztatottak számának növekedését jelenti, hiszen – ahogy az eddigi adatok is mutatják – a közfoglalkoztatás sem érezteti a hatását, sőt a jövő évben sem várhatjuk, hogy e forma érdemben megemelje a munkában lévők számát.
Már a költségvetés 3% alatt tartása sem elég….
A kormányzat az államháztartási hiányt mindenképpen a 3%-os szint alatt fogja tartani. Mi is azzal számoltunk, hogy akár további megszorítások, sőt újabb adók árán is, de ezt az elvet nem adja fel a kabinet. A korábbi elemzéseinkben is utaltunk arra – mind az idei, mind a jövő évi büdzsé esetében – hogy még jelentős (kiadáscsökkentő, bevételnövelő) változtatásokat fog bevezetni a kormányzat.
A 2012-es költségvetés teljesítése során a jelenlegi adatok alapján tarthatónak látszik – óriási áldozatok árán ugyan – a 3 százalék alatti hiánycél. Ehhez szükséges, hogy a meglévő tartalékokhoz ne nyúljon a kabinet és ez a 2013-as évben is nélkülözhetetlen lesz, ahogy az is, hogy a tárcáktól további szigorításokat követeljen. Azonban a kormányzat már most sem áll ellen a politika, főleg a kormánypárti frakciók felől érkező nyomásnak, amely szerint rövid távú politikai haszon érdekében újra és újra növelik a költségvetés kiadásait. Sőt a kormány újabb és újabb nem időszerű, ésszerűtlen fejlesztéseket-terheket vállal, míg szükséges támogatásokat megszüntet.
A néhány területen jelentkező többletbevétel, valamint a jelentős tartalék sem ellensúlyozza már a vártnál kisebb bevételeket és nagyobb kiadásokat. A módosított jövő évi költségvetésben még mindig 400-450 milliárd forintos „lyukat” hagyott a parlament, amelynek oka a munkahelyvédelmi akcióterv, és annak alátámasztására kimódolt intézkedések. A megnövelt pénzügyi tranzakciós adó megvalósítása, a gazdaság fehéredését szolgáló lépések haszna és tervezett eredményessége kétségesek. Az általunk most számított igen kedvezőtlen jövő évi prognózis teljesüléséhez is nélkülözhetetlen lenne azonban a pénzügyi bizalom gyors visszaszerzése, az EU politikai és pénzügyi támogatásának biztosítása – minimálisan a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése.
Nincs fájdalommentes megoldás…
A gazdaság növekedésének beindításához a gazdaságpolitika teljes átértékelésére lehet szükség. Első lépés a külső finanszírozási igény csökkentése. Az államnak, a vállalatoknak és – ha még lehet – a lakosságnak mérsékelni kell fogyasztását és növelni a megtakarításaikat.
Már nem nehéz belátni, hogy sürgős feladat az átlátható költségvetési gazdálkodás folytatása; a rövid, közép- és hosszú távú céljaink reális megfogalmazása; majd ezek összehangolása; és megvalósításukhoz a társadalmi megegyezés megszerzése; valamint a legkedvezőbb pénzügyi lehetőségek megteremtése és kiaknázása. Csak a nemzetközi hitelcsomag segíthet abban, hogy az elkerülhetetlenül szükséges konvergencia elfogadható keretek között menjen végbe – írja a Policy Agenda.
