Magyarországon már nem a lakáshiteleseknek a legnagyobb a gondjuk, hanem a szabad felhasználású devizahiteleseknek. Ők kimaradtak a végtörlesztésből, így már jóval többen vannak, mint a lakáshitelesek: utóbbiból 295 ezer szerződést tart nyilván a Magyar Nemzeti Bank, míg előbbiből „csak” ennél 70 ezerrel kevesebbet.
Értékben hasonló a két csoport eladósodottsága: a jelenlegi árfolyamokon átszámolva 1,9-1,8 milliárd forinttal tartoznak a bankoknak. Ám a szabad felhasználású devizahitelesek között jóval többen vannak, akik csak nagyon nagy nehézségek árán tudják törleszteni a havi részletet: míg a lakáshitelesek 65 százaléka problémamentes, a szabad felhasználású jelzálogosok zöme a problémás kategóriák valamelyikébe tartozik, s csak 44 százalékuk tud rendben és időben fizetni.
Így számukra különösen fontos az állam és a bankok által felkínált segítség – ésszerű módon való – igénybevétele és általában a tartozásuk lefaragása. Ehhez adunk tippeket saját gyűjtésből és a bankoktól származó információk alapján.
Meneküljön előre!
Minden bank egy nagy bürokratikus szervezet, ahol az ügyfelek és az iratok besorolódnak különböző kategóriákba. A hanyagságon és az ügyintézés halogatásán sokat lehet bukni: nem egyszer hangzik el a bankfiókban az a mondat, hogy „Kedves hölgyem, nagyon szívesen segítenék, két vagy három hónappal ezelőtt még tudtam volna segíteni, de ma már nem lehet visszafordítani a folyamatot!”. Menjen ma haza, és vegye elő a hitelének a papírjait és a bank leveleit. Kezdje el. Úgyis több hét lesz, mire lezárul az ügy, de el kell kezdeni.
A kockázatos ügyfelektől nem egy bank magasabb kamatot kér, tehát a törlesztőrészlettel való megcsúszásnál nemcsak az adott részletre kaphat büntetést, hanem onnantól kezdve minden egyes törlesztőrészletre azzal, ha a bank átsorolja a kockázatos kategóriába. Ha van egy 50 000 svájci frankos hitelünk, és körülbelül 10 százalékot fizetünk ma érte egy évben, akkor egy fél százalékpontos kamatemelés is 60 ezer forintunkba kerül minden évben. Ér ennyit, hogy struccpolitikát folytathat és halogatja az ügyének átgondolását?
Értse meg, mi is pontosan az árfolyamgát!
Az árfolyamgát nem egy csodaszer, és nem mindenkinek egyformán jó. Dióhéjban arról van szó, hogy kapunk a banktól egy új hitelt, amelyet minden olyan hónapban veszünk fel, amikor 180 forintnál drágább a svájci frank. Ha újra 180 forint alá gyengülne a frank (ami legfeljebb akkor történhetne meg, ha az egész világon elmúlna a válság), akkor nem hízna abban a hónapban a gyűjtőszámla-hitelünk. Ha viszont fölötte van, mint most, akkor a két árfolyam közötti különbséget a bank új „hiteldarabkaként” hozzácsapja a gyűjtőszámlánkhoz és nem hajtja be azonnal rajtunk, mint ahogy teszi az árfolyamgáton kívüliekkel.
És ami külön jó az árfolyamgátban az, hogy a legtöbb hiteles (aki jó ideig csak a kamatokat és a kezelési költséget fizeti a törlesztőrészletben, s a tőketartozást csak néhány évvel a hitel felvétele után kezdi törleszteni) jól jár vele. Ugyanis addig, amíg e korai szakaszát éli a hitelük, addig a gyűjtőszámlájukon lévő tartozás „elpárolog” – vagyis a bank és az állam átvállalja tőlük. Amikor lejár a gyűjtőszámla 5 éves kedvezményes kamatozású időszaka, akkor csak a tőkerészre eső extra hiteldarabka lesz a tartozásunk.
Ha marad a jelenlegi árfolyam, akkor ezen akár egy-két millió forintot is lehet spórolni, miközben mindössze pár százezer forint új tartozás keletkezik. (Hogy az Ön hitelére milyen számok vonatkoznak, azt a bank által készített kalkulációból tudja kinézni, lsd lejjebb.)
Ne ugorjon bele gondolkodás nélkül!
Ha az Ön törlesztőrészletében már ma is nagyobb arányban van a tőketörlesztés, nem jár ilyen jól: ebből nem vállal át Öntől a bank és az állam, így nem spórol, hanem csak legfeljebb időt nyer. Az időnek azonban ára van: ma a forinthitelek kamata 15 százalék körül mozog, ami a svájci frank 10 százalék körüli összes éves költségénél másfélszer drágább. Tehát a kedvezményes időszak után, amikor alacsonyabb kamatot számít fel a bank a gyűjtőszámlán gyűlő hitelre, lesz egy devizahitele, amelynek visszaugrik a „normálisra” a törlesztőrészlete, és egy drága forinthitele, ami akár egy-másfél millió forintos is lehet, amit szintén fizetni kell.
Ha a fenti 50 000 svájci frankos hitelt nézzük, akkor – ha ön tőkét törleszt és nem csak kezelési költséget és kamatot – akkor az a havi 20-25 ezer forint, amivel ma alacsonyabb lenne a törlesztőrészlete, az később évente plusz 75 ezer forintjába kerül majd ahhoz képest, mint ha nem váltotta volna át svájcifrank-hitelének ezt a részét forintra. Ilyen esetben (tehát ha marad 230 forint környékén a svájci frank, és az Ön havi törlesztőrészlete jelentős részben a tőketartozását apasztja) racionálisabb lehet, ha nem veszi igénybe az árfolyamgátat.
Fontos tudnia, hogy a gyűjtőszámla mellett nem vehet igénybe más állami segítséget hitelére, illetve hogy a gyűjtőhitel kedvezményes 5 éve alatt nem módosíthatja a devizakölcsön-szerződését. Ha például 5 éven belül el szeretné adni lakását, akkor nem biztos, hogy megéri felvenni az új hitelt. A döntés előtt tudakolja meg a banktól, hogy pontosan mi az, amihez módosítani kell a hitelt. (Mi történik például, ha Ön örököl vagy lottót nyer, és előtörlesztené hitelét?)
Szintén jó tudni, hogy a bankok a fizetési könnyítésért folyamodó ügyfeleket szinte automatikusan átsorolják a kockázatos kategóriába, s emiatt az OTP Banknál például a könnyítés lejártáig nem kaphatnak új hitelt. Az árfolyamgátat igénybe vevőket elvileg a bankok nem tehetik feketelistára, de van olyan bank, ahol ezt az információt azért figyelik az adósminősítésnél – kivéve, ha az állami segítség révén megspórolt pénzt rögtön a gyűjtőszámlahitel-szerződés megkötésénél odaígérik valamilyen megtakarítási konstrukcióba, például lakástakarékpénztárba.
Szánjon rá időt és legyen alapos!
Bármennyire is igyekeznek az ügyintézők kedvesnek lenni, fájdalmas és frusztráló dolog azzal szembesülni, hogy mennyire el vagyunk adósodva a svájci frank árfolyamának elszállása miatt. Ráadásul nehéz megérteni a fogalmakat, amik a bankok használnak, és ettől hülyének érezzük magunkat. Ne nehezítsük a helyzetünket azzal, hogy még időnyomás alá is helyezzük magunkat: szánjunk rá akár pár szabadnapot, hogy azt a tranzakciót, ami sokunk számára az év legnagyobb értékű döntése, nyugodtan és kellően tájékozottan hajthassuk végre.
Ne várja, hogy majd a bank megmondja, hogy mi éri meg magának, vegye kezébe a hirdetményt és olvassa át, hátha van benne olyan lehetőség, amire az ügyintéző nem gondolt!
| Az ügyintézés menete |
|
Elő a vasfegyelemmel, tegye el a pénzt!
Még ha szerencséje is van, és mai törlesztőrészlete főként kezelési költségből és kamatból is áll, akkor se dőljön hátra az árfolyamgát időszaka alatt. Jobb, ha szembesül vele: nagyon költséges dolog, ha az ember eladósodik. Ha önnek van egy 50 000 svájci frankos hitele, évi 5000 frankba kerül csak a kamat és a kezelési költség. Tudja, hogy ez mennyi pénz? Mai árfolyamon 1,1 millió forint. És ha csak ennyit fizet ki, akkor abban még nincs igazi visszafizetés (banki nevén: tőketörlesztés). És mindezért cserébe mit kap? Hogy ugyanott élhet tovább, ahol eddig, ami most már csak részben az öné, mert ön odaadta a banknak a kölcsön biztosítékául.
Szóval nőjön fel pénzügyileg és tegye félre az árfolyamgáton megtakarított pénzt. Egyrészt szüksége lehet rá a hitelei „normális” törlesztéséhez, ha valami baj történik a világgazdaságban. Ha pedig nincs krach, akkor törlessze elő a hitelét. Gondoljon bele: a megtakarításra járó kamaton túl ezen rögtön „nyer” körülbelül évi 10 százalékot, hisz ennyire nem kell majd kamatot fizetnie.
Némi ügyeskedéssel öt év alatt majdnem felére csökkentheti törlesztőrészletét!
A megtakarításra és az előtörlesztésre vonatkozó tippjeinket itt olvashatja.
