Egyre gazdagabbak leszünk, csak nem vesszük észre
Húsz év alatt megduplázódik a világ fogyasztása: 2020-ban már évi 40 ezer milliárd dollárt költünk majd el. Ez óriási boommal jár majd, hisz ez az összeg majdnem másfélszer annyi, mint amennyit 2010-ben vásárolgattak el a világ polgárai – írja tanulmányában az AT Kearney nemzetközi tanácsadócég.
Fotó: MTI / Kosztincsák Szilárd
Aha, hát persze, a formálódó kínai középosztály végre megkóstolja majd a marhahúst, életében először – gondolhatnánk, de tévednénk. A növekedésből a legnagyobb részt még mindig az USA hasítja ki: az amerikai polgárok fogják a 2010 és 2020 között elköltendő „plusz” 12 ezer milliárd dollár negyedét elverni. Kína 19 százalékos részével csak szoros második, a harmadik India pedig már csak a növekmény 8 százalékára fogja tudni rátenni a kezét. Magyarország növekedése pedig – nem túl meglepő módon – nem is látszik a világ gigászaié mellett.
Ám abból, hogy melyek lesznek a legnagyobb üzleti lehetőségekkel kecsegtető területek ebben az évtizedben, mégiscsak látszik, hogy a növekedés a fejlődő világot sem hagyja majd érintetlenül: a legtöbb „új” pénzt tartós fogyasztási cikkekre és különböző szolgáltatásokra vernek majd el az emberek, ám a közlekedés és az egészségügy, az élelmiszer követi. Csak utánuk jön az érett fogyasztói társadalmakra jellemző költekezés a hotelekre, éttermekre, szórakozásra.
Érdekes mód a tanácsadócég elemzői szerint a civilizációk közötti különbségek nem is akkorák: ha betör valahova a fogyasztói kultúra, akkor már szinte mindegy, hol vagyunk, ugyanazokat a mintákat veszi fel a népesség. Ha Kínában,ha Németországban vagy ha kis indonéz szigeten vagyunk, az emberek fogyasztását három dolog alakítja: hol tart személyes életük (házasok-e, gyermekesek-e, gyakori-e társadalmukban a válás), milyen a foglalkoztatottság (nagy-e a munkanélküliség, s melyik szegmens a legnagyobb foglalkoztató), s mennyire iskolázott a népesség (sokan szereztek-e felsőfokú végzettséget, hányan tanulnak külföldön).
| Érdekes összefüggések |
|
A kultúra azért valamit mégiscsak nyom a latban: Kínában például kicsit más szempontok szerint osztják be a polgárok a pénzüket, mint az Egyesült Államokban. Például nem isznak és dohányoznak annyit, mint az amerikaiak, helyette inkább az oktatásra költik el a többletjövedelmüket. Az indiaiak a pakisztániaknál sokkal többet költenek távközlésre, szállodákra, de sokkal kevesebbet táplálkozásra.
Az AT Kearney kutatói szerint a világ fogyasztói négy alaptípusba sorolhatók be. Vannak a legszegényebbek (akik országaik átlagában évi 4000 dollárt – azaz havi körülbelül 70 ezer forintot – tudnak elkölteni). Az AT Kearney szerint 2010-ben még majdnem kétmilliárd ember élt ezen az életszínvonalon, ám 2020-ra mindössze 700 millió ember tartozik majd ebbe a kategóriába. Ezek a fogyasztók pénzük zömét étkezésre és tisztálkodásra költik el, illetve a munkába járásra. Másra alig marad – legfeljebb újságokat vesznek, s ékszerekbe fektetik megtakarított pénzüket.
A küszöbön túl
Algéria, Tunézia, Egyiptom, India, Montenegro és Nigéria tartozik egyebek között ebbe a csoportba. Kilép majd belőle 2020-ig az AT Kearney szerint India és Azerbajdzsán, míg több afrikai ország akkor fog tudni csak belépni a fogyasztói társadalom e legalacsonyabb szintű kategóriájába.
A lépcsőn
A feltörekvő fogyasztói társadalmakban kétszer annyi pénz jut egy fogyasztóra. Ma körülbelül 2 milliárd ember él ilyen országban – sok dél-amerikai állam vagy szovjet utódállam tartozik ide – de nyolc év múlva sokkal nagyobb csoportról lesz szó. Ezek a fogyasztókat a kutatók négy csoportba sorolták: vannak az információéhes ingázók, a fázós polgárok, az egyensúlyi költekezők (akik ugyanannyit költenek az élelmiszerhez hasonló szükséges dolgokra, mint a „felesleges” tárgyakra) és az átmenetiek (ők az érett fogyasztói társadalmak mintáit követik.)
A liftben
Magyarország a harmadik csoportba tartozik – Argentinával, Boszniával és több kelet-európai állammal együtt. Ezekben az országokban körülbelül 16 000 dollárt költenek el fejenként az emberek egy évben. Nagyjából 600 millió ember él ilyen körülmények között: sok állami állás már fizet annyit, hogy az embereknek nem kell minden fillér elköltését kétszer is meggondolni, s vannak gazdagok is.
A penthouse-ban
Az érett fogyasztói társadalmakban még egyszer ennyi pénzt költhet el egy ember: itt már évi 32 000 dollár (havi körülbelül 600 000 forint) fejenkénti kiadással számolnak. Az AT Kearney szerint Csehország már ma is ebben a kategóriában rajtol, s Magyarország is átkerül ide 2020-ig. Ebben a csoportban kiemelkedően sokat költenek az emberek társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatásokra, tájékozódásra, nyaralásra, borra és vasúti közlekedésre. Az élelmiszerkiadások szinte meg sem látszanak a büdzséjükben.
Az ebben a csoportban élő mintegy 1,2-1,3 milliárd fogyasztó három csoportba sorolható: a napimádók szeretik kiélvezni viszonylag új gazdagságukat utazásokkal. A nyugati államokban élő „régi” gazdagok autókra, éttermekre, márkás ruhákra verik el a felesleges pénzüket, míg a szolgáltatóágazat legnagyobb megrendelői – ilyenek az amerikaik is – arányaiban jövedelmük kis részét költik „dolgokra”, s nagyobb részét szánják éttermi vagy egyéb szolgáltatásokra. Utóbbi lényegében még két államra jellemző a Földön: Svájcra és Hongkongra.
