Ha érvényesül a politikai racionalitás, akkor nem megy csődbe az ország, mivel nem vagyunk és belátható időn belül nem is leszünk olyan helyzetben, hogy a fizetésképtelenség bejelentése lenne a kisebbik rossz választás. Nem jutottunk még el arra pontra, ahonnan már nem lehet visszafordulni – mondta Orbán Gábor, az Aegon Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere.
Ha politikai racionalitás helyett egy érzelmi indíttatású politizálás folyik olyannyira, hogy a politikusok még a saját újraválasztásukkal sem törődnek, akkor most valóban csődbe lehet vinni az országot, miközben a fundamentumokból ez egyáltalán nem következik – tette hozzá Orbán Gábor.
Kemény megszorítások – hiába?
Bár sokan bírálják az országkockázat s a kamatok növekedését és a forint gyengülését eredményező gazdaságpolitikát, azt nem lehet vitatni, hogy a kormány nem habozott kőkemény megszorításokkal a külföldi befektetőknek vonzóbbá tenni a magyar államkötvényeket. Alig néhány hónapja, 2011 októberében jelent meg a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján – kizárólag angol nyelven – egy dokumentum, amely a magyar államadósság fenntartható csökkentését ígéri, s ami nyilvánvalóan a külföldi elemzőknek, befektetőknek, pénzügyi döntéshozóknak készült.
A dokumentumban a kormány mintegy 1400 milliárd forintnyi megszorítást („takarékossági intézkedést”) vállalt az idei évre. Részben adóemelésekkel – ebből 150 milliárdnyi a január elsejétől hatályos áfaemelés -, részben költségcsökkentésekkel az egészségügy, az oktatás, a közösségi közlekedés, a szociális juttatások, a munkanélküli ellátások, a nyugdíjrendszerek területén. A megszorító csomag eredeti vállalását a kormány utóbb az idei költségvetés megszavaztatásával túl is teljesítette.
A vállalt megszorítások azonban nem győzték meg a kötvénytulajdonosokat, az elemzőket s a hitelminősítőket sem. Ebben a súlyosbodó euróválsággal emelkedő magyar recessziós kockázatok, s a fokozódó kockázatkerülés mellett a gazdaságpolitika váratlan húzásai is szerepet játszottak. Hiába próbált tehát a kormány megfelelni a piaci elvárásoknak a tervezett radikális takarékossági intézkedéseivel, ez végül nem sikerült. Ezért kényszerülne a kormány az IMF segítségének igénybe vételére – ám az informális tárgyalások megszakadtak, s a magyar parlament az unió és az IMF tiltakozása ellenére is elfogadott két sajátos törvényt: az egyik a jegybank függetlenségét veszélyezteti, a másik az adórendszert igyekszik bebetonozni.
Ki rántja félre a kormányt?
Orbán Gábor szerint az IMF-megállapodás nélkül is nagyjából fél évig, ha tud mellette lenni forintkötvény-kibocsátás, akkor jóval tovább is tudjuk húzni finanszírozási válság nélkül. Ha időközben persze javul a nemzetközi hangulat, akkor Magyarország ezután is finanszírozható maradhat IMF-megállapodás nélkül is, de egyelőre a globális hangulat érdemi javulására nagyon kevés az esély.
Az elemző úgy vélte: az unió erősen érdekelt abban, hogy Magyarország elkerülje a pénzügyi összeomlást, de nem minden határon túl. Magyarország összeomlása pénzügyi fertőzésveszélyt jelent a régiós országokra, illetve magára az unióra is kedvezőtlen hatása lehet, azonban az elemző szerint azt sem szabad elfeledni, hogy Magyarország jelentős összegeket kap különböző uniós alapokon keresztül, ha ezeket nem kell fizetniük, az nettó nyereség az uniónak – mondta.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány vakon bízik abban, hogy az unió, illetve az IMF el akarja kerülni Magyarország csődjét, s mintha csak gyáva nyúl játékot játszana: szembemegy az ellenfél autójával, s várja, hogy a másik kapja félre a kormányt. Ha végül senki nem kapja félre a kormányt, mindenki veszít – de a magyar fél veszíti a frontális ütközésben a legnagyobbat.
Gyakorlatilag minden elemző azt várja, hogy győz az ésszerűség, s végül megszületik a megállapodás az IMF-fel. Az is egyértelműnek tűnik, minél tovább húzódik a megállapodás aláírása, annál nagyobb kárt okozhat Magyarországnak a pénzügyi bizonytalanság, a várhatóan emelkedő kamatszint.
A Roubini Global Economics napokban kiadott elemzése szerint a megállapodás megszületésének elhúzódása az Orbán-kormány tárgyalási pozícióit is rontja, mert egyre inkább kényszerhelyzetbe kerül. Bízzunk benne, hogy nem így lesz, s sikeresnek bizonyul végül az Orbán-kormány agresszív tárgyalási technikája – ugyanis ez mindannyiunk érdeke.
