Nagyjából három forgatókönyv képzelhető el.
„A” – pozitív – forgatókönyv
Nem történik nagyobb baj, hiszen egyelőre nem hivatalos, informális tárgyalásokról van szó. Jöhet némi bizonytalanság a piacokon, de az is elmúlik hamar. A hivatalos tárgyalások elkezdődnek januárban, s az kompromisszumokkal, megegyezéssekkel zárul. A kormány visszavesz azokból az elképzeléseiből, amelyek nem elfogadhatók a nemzetközi közösségnek, itt különösképp a jegybanktörvényre kell gondolni.
A megkötött IMF-megállapodás piaci szempontból nyugalmat hoz, viszonylag stabil, s nem túlzottan gyenge forintárfolyamot, s még talán az alapkamatot sem kell följebb emelni – röviden: pénzügyi szempontból megnyugtatóbbá válik Magyarország helyzete.
„B” – negatív – forgatókönyv
A kormány nem tágít az eredeti gazdaságpolitikai elképzeléseitől, a tárgyalások – ha újra is indulnak – később végleg megszakadnak. Ami bizony azzal járhat, hogy Magyarország újra a nemzetközi lapok címlapjára kerülhet, mint az az ország, amelyik a válság következő áldozata lehet. Ennek következményeit a magyar lakosság már nagyon jól ismeri: gyengülő, változékony árfolyamú forint, kamatemelkedés, nőnek a magánadósok, s az állam (szintén adós) terhei. Egy ilyen folyamat negatív spirállá változhat, ami egy idő után az államcsőd lehetőségét is fölveti.
„C” – szerencsejátékos – forgatókönyv
A legvalószínűtlenebb, de teljesen azért nem kizárható lehetőség, hogy az Orbán-kormány nem enged elképzeléseiből, továbbra is keményen tárgyal, mégis beválik a taktikája, mivel az IMF és az EU nem kockáztatja Magyarország bedőlését. Erre akkor van esély, ha nemzetközi szervezetek vezetői úgy ítélik meg, nagy a pénzügyi fertőzés esélye, nem lehet a magyar válságot elszigetelni. Erre alapozni több mint veszélyes, nagyjából megfeleltethető annak, amikor a szerencsejátékos blackjacket játszik, és 19-re mindig lapot kér, legyen bármekkora a tét. Bejöhet a taktika, csak éppen rendkívül kockázatos.
