A tartós befektetési szerződésnél (TBSZ) a számlán lévő megtakarítás összetételének módosítására van ugyan mód, számlavezetőt váltani azonban időközben (az adókedvezmény megtartása mellett) nem lehet. Így azzal, hogy valaki egy adott összeget elhelyez egy ilyen számlán legalább 3-5 évre kötelezi el magát. (A jogszabályok alapján a TBSZ-en lévő megtakarítások 3 év elteltével 10 százalékkal adóznak, 5 év után adómentesen felvehetők.) Még komolyabb elhatározást jelent a Nyugdíj-előtakarékossági Számla (NYESZ), ahol a nyugdíjba vonulásig (illetve azt megelőzően legalább 3 évig) választják a partnert a befektetők: akár évtizedekre szóló megállapodás jön tehát létre a pénzintézet és az ügyfél között.
Semmilyen garancia nincs azonban arra, hogy azok a feltételek, amelyekkel az induláskor a megállapodások megszületnek, a megtakarítási időszak alatt fenn is maradnak. A pénzintézetek a felszámításra kerülő díjakat és költségeket – a NYESZ-ről szóló törvényben meghatározott néhány kivételtől eltekintve – szabadon határozhatják meg, s azokat egyoldalúan módosíthatják. Ráadásul – amiként arra a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a napokban kiadott körlevelében figyelmeztetett – hiányoznak a fogyasztói tájékoztatási részletszabályok, magyarán nincsenek arra garanciák, hogy az ügyfeleket megfelelően tájékoztatják az általuk választott szerződéssel kapcsolatos valamennyi feltételről. (Egyebek mellett például arról, hogy a NYESZ nyugdíjkorhatár előtti megszüntetése jelentős terheket, veszteséget okozhat, vagy a TBSZ-nél egy kisebb összeg számláról való felvétele esetén is elveszik az adókedvezmény a teljes megtakarításra.)
Mindez igencsak ellentmondásos helyzetet teremthet. Ha például valaki egy akciós – ám csak pár hónapra szólóan magas – kamat miatt viszi a megtakarítását egy pénzintézethez, s teszi azt TBSZ-re, de annak lejárata után ilyen megtakarítási lehetőség már nem adódik az adott pénzintézetnél, akkor lehet, hogy a 3-5 éves adókedvezményre jogosító időszak alatt együttvéve az adómegtakarítás ellenére is rosszabbul jár, mintha másutt fialtatta volna pénzét. Hasonló helyzetet teremthet, ha a számlához kapcsolódó költségek változnak a kedvezményes időszak alatt a megtakarító számára kedvezőtlenül.
Az ellentmondások kiküszöbölésére a PSZÁF (innen is elérhető) körlevelében a fogyasztóvédelmi szempontból követendő jó gyakorlatok alapelveit fogalmazta meg, amelyek megvalósítását a jövőben elvárja a pénzügyi szervezetektől. A 12 pontban összefoglalt ajánlások érintik a tájékoztatási szabályokat, illetve a díjak és költségek változtatását is.
Nincsenek ugyan gyűjtött információk arról, hogy mennyire lehetett jellemző az elmúlt időben, hogy pénzintézetek „trükköztek” ezekkel a szerződésekkel, a helyzetről azonban sokat elárul, hogy a PSZÁF betét- és megtakarításkereső alkalmazásában jelenleg 68 intézmény 73 ajánlata szerepel. Azok a termékek ugyanakkor, amelyeket a pénzintézetek az ezekre helyezhető megtakarításként kínálnak, nem minden esetben teszik lehetővé azt, hogy a számlatulajdonos középtávon (3-5 évre) előre lássa, milyen hozamra számíthat elhelyezett betéte után.
A befektetési célú TBSZ-ekről (azokról, amelyekre nem betét, hanem tőkepiaci termékek – részvények, kötvények, befektetési jegyek – helyezhetők), illetve a NYESZ számlák kondícióiról, hasonló gyűjtés nem áll rendelkezésre. Ezeknél is jelentős díj- és költségkülönbségek mutatkoznak. A számlák megnyitása előtt tehát mindenképpen érdemes igen körültekintően megvizsgálni a feltételeket.
