A jegybank a hazai bankrendszer működését kedvezőtlenül befolyásoló külső tényezők közül az eurozóna perifériális országainak adósságválságát emeli ki, ami növeli egy újbóli pénzügyi válság és globális recesszió kialakulásának esélyét. Az európai bankrendszer jelentős mértékű, az eurozóna perifériális országai által kibocsátott állampapírral rendelkezik, így magasak a szektorok (állami-pénzügyi szektor) és egyúttal az országok (eurozóna tagországai) közötti pénzügyi fertőzés kockázatai is. A hazai gazdaság teljesítményét az eurozóna adósságválsága nemcsak az exportra, hanem a külföldi finanszírozási forrásokra való ráutaltság miatt is nagyon kedvezőtlenül érinti.
Romló portfolió, növekvő deviza eladósodottság
A belső tényezők közül a legfontosabb kockázati faktorok a gyorson romló portfólióminőség és a végtörlesztési program hazai bankrendszerre gyakorolt hatása. A kedvezőtlen makrogazdasági környezet, a forint gyengülése és a külföldi finanszírozási költségek emelkedése miatt a nem teljesítő portfólió aránya a vállalati szektorban 16 százalékra, míg a háztartási szektorban közel 13 százalékra emelkedett, növelve a hitelezési veszteségeket.
A lakosság nagymértékű deviza eladósodottsága akut probléma. A végtörlesztés csökkenti a programban részt vevő, jelzáloghitellel rendelkező adósok terheit és megszünteti árfolyamkockázatukat, ugyanakkor pótlólagos devizakeresletet teremt a piacon, ami növelheti a programban részt venni nem tudó ügyfelek adósságát és törlesztő terhét.
A jegybank kész – a devizatartalék terhére – a devizahitelek előtörlesztéséhez szükséges devizamennyiséget a hazai bankrendszer rendelkezésére bocsátani, hogy csökkentse a pótlólagos devizakereslet forint árfolyamra gyakorolt hatását, és mérsékelje a programban részt venni nem tudó adósok terheinek növekedését. Mindezek ellenére a végtörlesztéssel járó adósság elengedés – a részvételi aránytól és az átváltáskori árfolyamtól függően – súlyos veszteséget okoz a magyar bankrendszernek.
Csökkentek a tőketartalékok
Mindezen külső és belső sokkok együttes hatására a magyar bankrendszer tőketartalékai nagymértékben csökkennek. Az MNB szeptemberi inflációs jelentésében felvázolt makrogazdasági alappálya mentén és 20 százalékos várható végtörlesztési arány mellett a hazai bankrendszernek nincs szüksége tőkebevonásra. Ugyanakkor már az alappálya mentén is számos bank kerülhet közel ahhoz, hogy elfogyjanak tőketartalékaik. Az eurozóna válságának elmélyülésével és magasabb, 30 százalékos végtörlesztési aránnyal számolva (ún. „stresszpálya”) már közel 200 milliárd forint összegű tőkebevonásra lenne szükség.
A magyar bankrendszer pótlólagos tőkeinjekció hiányában így annak ellenére nem képes támogatni a gazdaság növekedését, hogy likviditása, forrásokkal való ellátottsága megfelelő és ez lehetőséget adna a hitelezési aktivitás bővítésére. A jelenlegi helyzetben éppen ezért egyre nagyobb szükség van a magyarországi leánybankok anyabankjainak elkötelezettségére. Az európai adósságválság ugyanakkor növeli annak esélyét, hogy az anyabankok saját problémáik miatt egyre kevésbé tudják a magyar bankokat pótlólagos tőkével ellátni és inkább az eddigieknél erőteljesebb hiteloldali alkalmazkodásra kényszerítik őket.
