A Wall Streetet elfoglaló bankellenes mozgalom hamar elterjedt a világban. Ugyan „a megmozdulások a mai adósságválságokban érintett országokban voltak a legviharosabbak” azért összehangolt követelésekről nem beszélhetünk, „egy kérdésben létrejött a közös nevező: a válságért azok fizessenek, akik okozták! A bankok és a bankárok”!
„Az indulatokat most még az is táplálja, – teszi hozzá Várhegyi – hogy az átláthatatlan kockázatú, „mérgezett” pénzügyi eszközöket szétterítő, a kisbefektetők számára is „fogyaszthatóvá” varázsló bankokat többnyire állami (adófizetői) pénzekkel húzták ki a bajból. Ehhez az sem nyújt elég vigaszt, hogy a bankmentések is jórészt a kisemberek védelmében történtek: azért, hogy néhány pénzintézet összeomlása ne temesse maga alá az ő megtakarításaikat kezelő kereskedelmi bankok hálózatát, amely egyúttal a gazdaság hitelellátását is végzi.”
Mindehhez a hangulathoz még a tudomány is ad patronokat. „Az előző századforduló nagy német közgazdászának, Werner Sombartnak az „alkotó” és a „rabló” tőke közötti distinkciója teremtett elméleti hátteret a XX. század bankellenes ideológiáihoz. E „tételre” a mai magyar kormányfő is előszeretettel támaszkodik, amikor szembeállítja a „termelő kapitalizmust” a „spekulatív kapitalizmussal” (Tusnádfürdő, 2010. júl. 24.), illetve az „értékteremtő munkát” a „munka nélküli gyarapodással” (Budapest, Mabisz-konferencia, 2011. okt. 19.).”
Szinte mindegyik politikus igyekszik rájátszani a „választópolgárok bankellenes indulataira és politikai tőkévé konvertálni őket”. A 2010-es válságadó indoklásakor sem mulasztották el a bankok ostorozását a világ befolyásos politikusai Barack Obamától Nicolas Sarkozyn át Angela Merkelig. „Jó okuk volt rá, hogy felnagyítsák a bankok válságban játszott felelősségét, hiszen azzal – a költségvetési lyukak betömésére alkalmas válságadók indoklásán túl – saját politikai felelősségüket is palástolhatták.
Mert valójában a bankok felelőtlensége, esetenként csalárdsága mellett a kormányok hibás, fogyasztásösztönző gazdaságpolitikája és a pénzügyi felügyeletek gyengesége is hozzájárult a válság kialakulásához. A politikusok azonban még a hibáikból is nehezen tanultak – mondja elemzésében Várhegyi Éva.
Az elodázó taktikázás nyomán nem meglepő, hogy most, amikor már újabb, a 2008-asnál is súlyosabb válságtól retteg a világ, beindul a bűnbakképzés jól bevált mechanizmusa. És megindul a kettős beszéd, véli.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
