A világgazdaság “új és veszélyesebb szakaszba” lépett, ami nagyon kevés mozgásteret enged a legfejlettebb országoknak – véli Robert Zoellick, a Világbank elnöke.
A Weekend Australian című hetilapnak adott, szombaton megjelent nyilatkozatában Zoellick kijelentette, hogy bár az amerikai adósságosztályzat leminősítése váltott ki pánikot a piacokon, a közeljövőt tekintve nyugtalanítóbb az európai országok eladósodottságának problémája.
Az adósság által fojtogatott Görögországgal és Portugáliával, valamint más fenyegetett helyzetű országokkal a fizetőeszköz leértékelése lehetőségének hiányában “azok a kihívások, amelyekkel az eurozóna szembesül, a legjelentősebbeknek bizonyulhatnak” – vélte Zoellick. Hozzátette: a befektetők kezdik feltenni azt a kérdést, hogy mennyi ideig tudja támogatni Franciaország és Németország a fenyegetett helyzetű országokat anélkül, hogy veszélybe sodorná saját adósosztályzatát.
“Egy új és más típusú vihar küszöbén állunk, és ez nem ugyanaz, mint a 2008-as válság volt” – mondta, hozzátéve, hogy az utóbbi két hét során a nehézkes gyorsulásból “új és veszélyesebb szakaszba” lépett a világgazdaság.
Zoellick szerint az eurozóna válsága könnyen a világgazdaság legsúlyosabb kihívásává nőheti ki magát. Ezért sürgette az európai országokat, hogy a lehető leggyorsabban tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Rámutatott: a 2008-as válságnak az volt a tanulsága, hogy minél tovább várnak az országok, annál keményebb intézkedéseket kell hozni.
“A fejlett országok többsége már kihasználta a teljes mozgásteret a fiskális manőverezésben, a monetáris politika már a lehető legrugalmasabb, de ez nem volt elég” – fejtette ki Zoellick, aki értésre adta, hogy álláspontja szerint szigorúbb rendszerre kellene áttérni. Ennek kapcsán arra bátorította David Cameron brit miniszterelnököt, hogy tartson ki az utóbbi hónapokban elfogadott megszigorító intézkedések mellett, mert azokra “valóban szükség van”.
A Világbank elnöke hangsúlyozta, hogy a világban éppen rendeződik át a nagyhatalmak közötti egyensúly. A hatalom és a befolyás “történelmi szempontból tekintve nagyon gyorsan” tevődik át a felzárkózó gazdaságokra, élükön Kínával. Mindazonáltal Kína “ingatag szereplője” a globális rendszernek, valójában megvannak a maga gondjai, a gazdaság túlhevülésének veszélye, a környezetszennyezés, a pénzügyi rendszer átalakítása, az állami és a magánvállalatok közötti egyensúly fenntartása, amelyekkel törődnie kell – hangoztatta Zoellick.
