A görögországi sztrájkok, tiltakozó megmozdulások ellenére a görög parlament megszavazta végül az újabb IMF-hitelrészlet folyósításáért cserében követelt 28 milliárdos, mintegy 7600 milliárd forintnak megfelelő megszorító csomagot.
Görögország népesség, GDP tekintetében nagyságrendileg hasonló Magyarországhoz, könnyen el lehet képzelni tehát, hogy a 7600 milliárd forintnyi megszorítás gigászi terhet jelent a magyarhoz hasonlóan kicsiny lélekszámú európai népnek. Az arány érzékeltetése kedvéért: az emlékezetes Bajnai-csomag mintegy hatszorosát hajtják be a görög népen most.
Az újabb megszorítások nyilvánvaló módon még inkább visszafogják a görög gazdaságot, ami csökkenti az adóbevételek alapját, és egyre erősebb negatív spirálba hajthatják a gazdaságot. Joseph Stiglitz Nobel-díjas-közgazdász már tavaly májusban arról írt, hogy az eurózóna egyes tagjaira kényszerített megszorítások szociális és gazdasági következményei elfogadhatatlanok, nem kellene halálspirálba taszítani a globális válság miatt megromlott költségvetési helyzetű országokat.
A Guardian szerkesztőségi cikkében rámutat, hogy az Európai Unió sokat emlegetett demokratikus deficitjét bizonyítja, hogy a görög nép heves ellenállása ellenére is végrehajtják a brüsszeli diktátumokat. Arra a tényre is fölhívják a figyelmet, hogy az újabb hitel a meglevő hitelek törlesztésére fog elmenni. Lényegében tehát a finanszírozók, nem pedig Görögország megmentése a cél.
Pogátsa Zoltán közgazdász lapunkban arra mutatott rá nemrégiben: a görög válság megoldásához magának az uniónak kellene radikálisan megváltoznia, nem annyira a görögöknek. Fenntarthatatlan ugyanis az unión belüli offshore hálózat, amely miatt az átlagos kiadási oldalú görög államháztartás messze átlag alatti bevételeket tud csak produkálni.
