Elég szexi területnek számít a zöldgazdaság a befektetők között, hogy az a szabadpiacról finanszírozható legyen – válaszolta Olajos Péter zöldgazdaság-fejlesztési és klímapolitikai helyettes államtitkár egy kérdésre könyvének bemutatóján szerdán. A mondat jól illusztrálta, mi is gondol Olajos a „zöld konzervativizmusról”: „a piac működése és a környezet, illetve az ökológia érdekei nem szükségszerűen ellentétesek egymással” – írja „Konzervatív zöldség” című kötetében.
Olajos vitába száll azzal a felfogással is könyvében, amely szerint „a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. A szerző azt írja: a konzervatív felfogás szerint a generációk közötti kapcsolatok folytonosak és szimmetrikusak.
Mindez egy átlagos környezetvédőnek talán szőrszálhasogatásnak tűnik, de a szerző a bemutatón ideológiai fogódzókat ígért a konzervatív környezetvédőknek, s ilyeneket találhatunk is bőven a zöld konzervativizmus fejezetben. Olajos olyan környezetvédelmi gondolkodást kínál, amely nem teszi szükségessé sem a társadalmaink, sem az életmódunk radikális átalakítását, mindemellett viszont lehetőséget nyújt arra, hogy több pénzt keressünk. Egy tipikus környezetvédő aktivistát valószínűleg a világból ki lehetne Olajos könyvével (különösen a zöld konzervativizmus című fejezettel), de ez a kötet nem is neki szól, hanem talán inkább a környezetvédelem ügye iránt némileg érdeklődő konzervatív érzelmű közönségnek.
A könyvből kitűnik, hogy a szerző hisz abban, hogy Magyarországnak a zöldipar egyes ágaiban lehet komparatív előnye. Olajos meg is dicséri a komparatív előnyökre építő gazdaságpolitikát hirdető közgazdászokat, Matolcsy Györgyöt, Róna Pétert, Mellár Tamást (akik viszont nem biztos, hogy örülnek annak, hogy egy mondaton belül szerepelnek).
Komparatív előnyök ide vagy oda, Olajos szerint az államnak – csak korlátozottan kiegészítő jelleggel, uniós társfinanszírozással – kellene a reményteljes iparágakat támogatni, radikalizmussal tehát aligha vádolható.
A kötet nagy érdeme, hogy átfogóan igyekszik bemutatni a zöldpolitikát, zöldgazdaságot körbevevő fogalmakat, gondolatokat, koncepciókat. Ezt persze helyenként némileg szubjektívan teszi, de ez aligha róható föl hibául – sem egy írónak, sem egy politikusnak.
