Mostanában sokat hallani a „helyi pénzekről”: a soproni kékfrankos, a rábaközi tallér, a pécsi korona, a debreceni
fantallér, a veszprémi korona olyan utalványok, amelyeket előszeretettel hívnak „helyi pénz”-nek – – írta a szerzőpáros, Helmeczi István Nándor és Kóczán Gergely.
Az utalványok a cikk szerint nem rendelkeznek a már meglévő törvényes fizetőeszközökhöz képest extra tulajdonságokkal, nem segítenek elérni a kibocsátók pozitív célkitűzéseit.
Noha több helyi pénzről lehet hallani, a gyakorlatban egyedül a soproni Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet által kibocsátott „Kékfrank” fantázianevű utalvány működik. Egy kékfrank utalvány egyenlő egy forinttal, viszont 2 százalék + áfa jutalékot vonnak le attól az ügyféltől aki ismét forintra szeretné visszaváltani a kékfrankot. Az utalványok ellenértékét a Ha-Mi szövetkezet a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezetnél helyezi el betétként.
A tanulmány megállapítja: a „helyi pénz” egyik sokat hangoztatott előnye: a helyi lakosok és vállalkozások helyben történő vásárlásai következtében bekövetkezett forgalomnövekedést nehéz kimutatni, mivel az adatok alapján a lakosság és a vállalatok is elsősorban helyben költik el a pénzüket. Így az ilyen kezdeményezésektől önmagában nem fog a boltok, szolgáltatók bevétele megnőni.
A tanulmány végül megállapítja: az utalványok birtokosai kockázatokat kénytelenek viselni, amelyeknek szabályozás és felügyelet hiányában csak a kibocsátók önmérséklete szab határokat.
