… nem akartam hozzászólni, mert – bár nyilván erről is van véleményem (miről nincs?) – de a nyugdíjrendszernek hivatott szakértői vannak mindkét oldalon, hozzászólnak ők eleget, nem hiszem, hogy a nyilvánosság egy egészen más területen tapasztalatokat szerzett üzletember véleményére kíváncsi ebben a kérdésben.
Ehelyett inkább megpróbálom beleélni magam a döntéshozók gondolatmenetébe, és megpróbálom magamévá tenni az összes érvet, ami a rendszer felszámolása mellett szól.
Hiszek abban, hogy a magánvállalkozások helye és prioritása ott megkérdőjelezhetetlen, ahol valódi verseny lehet. Ennek feltétele, hogy a vevő szabadon választhasson, beleértve a “nem veszek semmit” opció választását is. Lehet tehát, hogy a kötelező nyugdíjpénztári befizetésekért nem igazi piaci verseny folyt.
Lehet, hogy az a pénz, amit az APEH szed be, és korábban adó módjára az államkasszába folyt be, nem a legjobb helyen van igazi versenynek nem kitett magánpénztárak kezében.
Az is lehet, hogy bár nagyon jó lenne átállni a felosztó-kirovó rendszerről egy valódi tőkefedezeti rendszerre (hiszen ezt nemcsak demográfiai trendek indokolják, hanem a befizetési hajlandóság, tehát az adómorál javulásához is hozzájárulhatna), de el tudom fogadni azt az érvet is, hogy az átállásra egyszerűen nincs pénz, ezt a jelenlegi helyzetben nálunk gazdagabb országok sem tudják finanszírozni.
Egyet azonban vállalatvezetői tapasztalataim alapján semmiképpen sem tudok elfogadni. Azt, hogy a 12 év alatt felgyülemlett tőkéből akár egyetlen fillért is folyó kiadások (akár nyugdíjkiadások) fedezetére fordítsanak. A legelemibb vállalatvezetési szabályok közé tartozik, hogy a tőke hozama kell, hogy fedezze a folyó kiadásokat, maga a tőke soha nem fordítható erre. Az a vállalkozás, amely erre az útra téved, egyenesen halad a csőd felé. Sokszor hallottam már érvként, hogy a “Magyar Köztársaság nem részvénytársaság”, de közgazdaságtan legalapvetőbb szabályai minden “társaságra” vonatkoznak.
Egy halvány reményem azért van. Lehet, hogy az egész csak egy kitűnően megkomponált koreográfia, ami az EU meggyőzését szolgálja a magán-nyugdíjpénztári befizetések korrekciós tételként való elszámolhatóságáról a hiányszámításnál? Ha ez így van, és ha az EU mégis inkább ebben enged, mint hogy felszámoljuk a rendszert, amire már rááldoztunk 12 évet, és ha ennek nyomán mégis életben maradnak a pénztárak, akkor csak gratulálni tudok. Mert ez a hatalmas balhé arra nagyon jó volt, hogy tudatosuljon, miről is szól ez a rendszer.
A nagy többségben ez eddig tényleg nem tudatosult, pedig ez alapvető feltétele lenne annak, hogy működjön. Most viszont végre tudatosult. Ha ez volt a cél, akkor megérte
Szerzőnkről
Bojár Gábor fizikus, a Graphisoft alapítója, melynek Archicad nevű szoftverjét közel 200 ezer építész használja világszerte.