Ön nem licitált a pénzügyminiszter bivalybőr táskájára?
Nekem most nincs felesleges egymillió forintom.
Kinél lenne az a táska jó helyen?
Nézze, az a pénzügyminiszter táskája, de Pénzügyminisztérium már nincsen, legfeljebb nemzetgazdasági, ahová a pénzügyek tartoznak. Most olvastam néhány fiatal közgazdász véleményét, hogy egyszer talán majd újra szükség lenne pénzügyi tárcára.
Önnek nem hiányzik a Pénzügyminisztérium?
De. A portás hiányzik a kormányból, aki a kasszára vigyáz.
Fotó: Gáti András
Ezek szerint Matolcsy György nem elég éber?
Matolcsy érdekes dolgokat mond, miközben ebben a lehetetlen helyzetben megcsinálták ezt a mostani költségvetést. A büdzsé növekedési előrejelzései – főleg a középtávúak – merészek. Hiányzik a hároméves előrelátás, amelyet még az általam előterjesztett ’92-es államháztartási törvény ír elő minden területen, de mindegy. Elolvastam a Költségvetési Tanács anyagát – azt kell mondjam, briliáns! Sok jó ismeretet tartalmaz, és bizonyos aggályokat is.
Önnek milyen aggályai vannak a büdzsével kapcsolatban?
A nemzetközi helyzet – főleg a németek miatt – pozitívnak néz ki, de hát a környező országok is csak lassan mozdulnak. Ugyanakkor az unió tagállamainak zöme rendkívül megszorító politikát folytat majd a következő 2-3 évben, ami nyilván, nyersen a vásárlóerő levágásából áll. Egyrészt az államnál, másrészt a lakosságnál, így valószínűleg a kereslet csökkenni fog. Bizonytalan a helyzet.
De ugye elindul a növekedés?
A 2011-re remélt, 2 és 3 százalék között növekedés egyelőre bizonytalan. És az is bizonytalan, hogy a lakosság, valamint a kkv-k hogyan élnek majd azzal az irdatlan pénzzel, ami náluk marad.
A nyugdíjjárulék-emeléssel máris 40 milliárddal kevesebb marad a zsebekben.
Akkor is több mint 700 milliárd megmarad, bruttóban. A Költségvetési Tanács elemzése szerint az adócsökkentés után, 2011-ben a magánszemélyek egy részének nem változik a helyzete, egyeseknek valamivel több jut, és 40 százalék kifejezetten jól jár. Utóbbiak valószínűleg nem fogyasztani fognak, hanem megtakarítani vagy hitelt törleszteni. Lehet, hogy ez beruházási forrás lesz, de biztosan nem lesz fogyasztási vásárlóerő.
És a magánnyugdíjpénztárakból befolyó pénz?
Az a homály teteje. Minden elemzésben ismeretlen tényezőként szerepel. Nem tudható, mi lesz, ha a tömegek nem akarnak visszalépni az állami rendszerbe. A legnagyobb baj az, hogy ennek a pénznek a zömét elköltik folyó kiadásokra. Matolcsyék vállalkozása merész. Ez a filozófia, a csúcsára állított háromszöggel, ahol az egyensúly van felül és alul egymás mellett a növekedés és a foglalkoztatás, hát… Ezt Európában nem alkalmazzák, inkább a „hagyományos” közgazdaságtant követik. (Matolcsy György háromszöggel szokta illusztrálni, hogy csak a gazdaság és a foglalkoztatás növekedéséből lesz egyensúly, a kizárólag az egyensúlyra koncentráló politika nem tud sikeresen működni – a szerk.)
Megtehette volna a kormány, hogy továbbra is együttműködik az IMF-fel?
Persze. Egy ilyen nagyarányú adócsökkentés nélkül szépen el lehetett volna vitorlázni.
Az állami nyugdíjpénztárba tereléssel és az ágazati válságadókkal tarkított költségvetésre is rábólintott volna az IMF?
Nem. De szerintem a tárgyalások felfüggesztésekor még nem döntötték el, hogy ilyen mértékű átcsoportosítás kell. Elég vegyes a kép: az egyik oldalon inkább csökkentenek, a másik oldalon van egy erős centralizáció – ami inkább a szociáldemokratákra jellemző. Szándékosan nem szocialistát, hanem szociáldemokratát mondok. Ez egy sajátos mix, amit jól propagálnak. Gonoszkodom, de ez a nagyarányú adócsökkentés tipikusan az „átkozott” neoliberálisok módszere volt, akár Reagannél, akár Thatchernél.
Fotó: Gáti András
Azért tetten érhető az államadóssággal kapcsolatos problémák megoldása egy olyan huszárvágással, ami inkább a szociáldemokrata, az állami centralizációt a piaccal szemben előnyben részesítő értékekhez közeli.
Nem tudni, 2012-re mennyi marad a nyugdíjpénztártól kapott pénzből. Ez viszont azt jelenti, hogy a jövőben egyszer, akiknek most nem kell nyugdíj – mert még csak gyűjtögetnek rá –, kétséges lesz a sorsuk. Amit majd rendezni kell! Az az érzésem, Orbánék jövőre megpróbálják teljesen rábeszélni az embereket, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjpénztárba. Nem szép megoldás. Az biztos, hogy Antallnak ilyen költségvetést nem adhattam volna be. Nem fogadta volna el, ha bármelyik tételben ilyen bizonytalanság van.
Az államadósság kezelésével kapcsolatban Matolcsy György egyik könyvében azt olvastuk, hogy a rendszerváltás után komolyan felvetődött: az állam csődöt jelent, és Soros György néhány állami vállalatért cserébe felvásárolja a kintlévőségeinket. Tényleg volt ilyen terv?
Emlékeim szerint Antall József és Rabár Ferenc eleve elzárkóztak az ilyen megoldástól. Persze ez szép elgondolás lehetett akkor, ugyanis nem volt rendes privatizációs törvény. Odaadhattuk volna a Csepel Műveket, és akkor mi van? Az MDF-frakció ’93-ig eléggé privatizációellenes volt. Amit az a kormány kapott a taxisblokádtól, az végigkísérte a munkáját. Nem is bátortalanok voltunk, csak óvatosak. Az államadósságtól megszabadulni valóban nagy könnyebbség lenne, törlesztenünk sem kellene annyit, és az ország iránti bizalom is nagyobb lenne.
Fotó: Gáti András
Ha 2013-ra nem tudjuk felpörgetni a növekedést, nem 5,2, hanem akár 3,5-re, akkor lankadás következik be. Végignéztem a költségvetés kiadási oldalát: ez nagyon szigorú költségvetés. Mindössze egyetlen százalékkal nőnek a kiadások. Érdekes, hogy amikor még nem volt ekkora a magán-nyugdíjpénztári elvonás, akkor is azt számoltam ki, hogy háromszázmilliárdos tartalék van a rendszerben.
Helyesen teszi a kormány, hogy adócsökkentéssel próbál növekedést serkenteni?
Ezek nem szoktak bejönni. Reagannek sem jött be. A szlovákoknak és a románoknak sem. Utóbbiak – a minimálnyugdíj kivételével – ráverték az egykulcsos adót a nyugdíjakra is. Tény, hogy hat a vásárlóerőre és kevéssé a foglalkoztatásra is. Én nem hiszek az adócsökkentésben, mint egyedüli csodaszerben.
A költségvetés indoklásában azt írják, hogy fenntartják a szociális juttatások reálértékét. Ön is ezt olvassa ki a sorokból?
Ez nem stimmel. Ha megnézzük az adott kiadást a GDP százalékában 2010-2011-ben, akkor látszik, hogy ezek visszaestek. De majd biztos lesznek módosító indítványok a költségvetéshez, az önkormányzatok így is ordítani fognak. Három-négy év múlva legalább versenyképesebbek leszünk.
Ön három éve hagyta ott a Centrum Pártot. Azóta nem is keresték a politikából?
Távol tartom magam, de mindent tudok.
Akkor nyilván levonta a következtetést, hogy miért juthatott be az LMP 2010-ben ugyanazokkal a szavazókkal, akikkel a Centrum korábban elbukott.
Az LMP-n időnként nagyon csodálkozom: egyszer az alkotmány legfőbb őreiként mutatkoznak, máskor kiállnak a végkielégítések öt évre visszamenőleges megadóztatása mellett. (Az interjú elkészítése után az LMP-nél egy háttérbeszélgetésen azt mondták, minden kormánypárti híresztelés ellenére nem ők terjesztették be az ominózus módosító javaslatot – a szerk.)
Mi inkább arra a különbségre gondoltunk, hogy az LMP kínosan távol tartotta magát a szocialistáktól, míg önöknek ez 2002-ben és 2006-ban sem sikerült.
Valóban kaptunk támogatást az MSZP-től és az MDF-től is, csak nem eleget. A szocialisták szerintem ma is bánják, hogy 2006-ban nem hagytak kifejlődni egy kis középerőt. Hadd jegyezzem meg, hogy nem pénzzel támogattak, csak szöveggel.
Fotó: Gáti András
Pénzt egy vasat nem kaptunk, volt is nagy meglepetés a Centrumban, amikor az ötvenmillió körüli állami támogatásból a hiteleinket fizettük vissza és nem elosztogattuk. Ugyanez a logika teszi a mostani helyzetet érdekessé, mert az önkormányzati képviselők számának csökkentésével eltűnnek azok a helyek, ahová a derékhadakat elhelyezhették a nagypártok.
Ön ismerte Antall József és Orbán Viktor kapcsolatát, mit szólna Antall a mostani Orbánhoz?
Antall abszolút demokrata volt, hitt a jogállamban, a demokratikus szabályokban. Biztos lenne néhány jó tanácsa.
Az 1941-ben született Kupa Mihályt 1958-ban összeesküvés vádjával 10 hónapi börtönbüntetésre ítélték.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1969-ben végzett.
1990-ben, Rabár Ferenc akkori pénzügyminiszter lemondása után Antall József miniszterelnök behívta kormányába. Pénzügyminisztersége alatt a kormány gazdasági kabinetjének volt a vezetője. 1992 és 1993 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsának alelnökeként is dolgozott, valamint az IMF Közgyűlésének elnökeként is tevékenykedett.
1993-ban távozott a Pénzügyminisztériumtól, ekkor kilépett az MDF-frakcióból is, a ciklus végéig független képviselőként dolgozott. Az 1998-as országgyűlési választáson sikeresen indult Szerencsen független képviselő-jelöltként, így akkor egyetlen független képviselőként kezdte meg az országgyűlési ciklust.
A 2002-es országgyűlési választáson a Centrum Párt országos listáját vezette. Mivel a párt nem érte el az 5 százalékos küszöböt, mandátumot nem szerzett. Egyéni választókerületében a második forduló előtt visszalépett.
Nős, második házasságában él. Négy gyermek (egy fiú, három lány) édesapja. (forrás: Wikipédia)
